Heller László (1907. aug. 6. Nagyvárad, Bihar vm. – 1980. nov. 9. Bp.): gépészmérnök.
- F: Kuhn Ilonka.
- A zürichi műszaki egyetemen (= Eidgenössische Technische Hochschule) gépészmérnöki okl. (1931), műszaki doktori okl. szerzett
(1948), a műszaki tudomány doktora (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (l.: 1954. jún. 19.; r.: 1962. ápr. 6.).
- Életút: A zürichi műszaki egyetem tanársegéde és H. Quiby professzor magánirodájának mérnöke (1931–1933), a bp.-i Farkas-féle
Gépgyár hőtechnikai konstruktőre (1933–1936), magánmérnöki irodájának vezetője (1936–1948), egyúttal az Egyesült Izzó állandó
szakértője (1938–1948). A BME Gépészmérnöki Karán az energiagazdálkodás meghívott előadó tanára (1949–1951), az
Energiagazdálkodási Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1951. szept. 15.–1976). Az Energiagazdálkodási Intézet műszaki
igazgatóhelyettese (1948-tól).
- Az elméleti hőtan és az energetika kérdéseivel foglalkozott. Magyarországon elsőként alkalmazott hőszivattyúkat az ipari energia
racionalizálási eszközeként (a bp.-i [óbudai] Goldberger-textilgyárban), elsőként tervezett és kivitelezett nagy nyomású
erőtelepeket (az ajkai papírgyárban). Legjelentősebb technikai alkotása a Heller–Forgó-rendszer (= s az ezen az elven működő
Heller-Forgó-hűtőtorony, 1958) néven nemzetközileg is elismert és alkalmazott léghűtésű kondenzáció (az elvet Heller László
dolgozta ki, a berendezést Forgó László tervezte). Jelentős eredményeket ért el a termodinamika speciális gyakorlati alkalmazásai
terén (pl. kondenzátorok hűtővíz oldalú sorbakapcsolása, hőszivattyúk alkalmazása termikus energiabázison, a nukleáris és fosszilis
energiahordozók kombinált felhasználása stb.).
- Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Rákoskeresztúri Izraelita Temetőben, feleségével közös sírban nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és
Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004?-ben).
- Az MTA Hőtechnikai Főbizottsága, ill. Hőenergetikai Bizottsága elnöke. Az Energia Világkonferencia magyar nemzeti bizottságának
elnöke (1968-tól).
- Elismerés: Munka Érdemrend (arany, 1967), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1978).
Kossuth-díj (1951).
- Főbb művei: Die Bedeutung der Wärmepumpe bei thermischer Elektrizitätserzeugung. (Bp., 1948)
Fejezetek a gyakorlati termodinamika
köréből. (Bp., 1953)
Beiträge zum Kampfe gegen die Nichtumkehrbarkeiten. (Acta Technica, 1953)
Erőműépítési tervünk
alapvető kérdéseiről. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1953)
Fejezetek a gyakorlati termodinamika köréből.
(Bp., 1953
új kiad. 1961)
Atomerőművek felépítésével kapcsolatos új termodinamikai szempontok és lehetőségek. Akadémiai
székfoglaló is. (Elhangzott: 1955. máj. 27.
megjelent: MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1955)
A villamos
generátorok mesterséges hűtéséről. (MTA Műszaki Tudományok Oszt. Közleményei, 1953)
Új erőműrendszer 1000 MW
nagyságrendű egység-teljesítőképességekhez. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1965. márc. 21.
megjelent: Energia és
Atomtechnika, 1965)
Series Connection of Jet Condensers on the Cooling Water Side. (Bp., 1969)
Hőtárolók. Jászay Tamással.
(Bp., 1995).
- Irodalom: Szentgyörgyi Tibor: Látogatóban H. L. akadémikusnál. Új energiafejlesztési rendszer. (Természet Világa, 1980)
Forgó
László: H. L. (Magyar Tudomány, 1981)
Jászay Tamás: H. L. iskolateremtő, tudósi és oktatói öröksége. (Magyar Energetika, 1995)
Alvári Csaba: Út a világhírig. (Tanulmányok a természettudomány, a technika és az orvoslás történetéből, 1996)
Születtem…
Magyar tudósok önéletrajzai. Szerk. Csiffáry Gabriella. (Bp., 2003)
Kardos István: Egy “nehéz ember”. H. L. (Ezredvég, 2005)
Komlós Ferenc: A H. L.-terv. Egy munkahelyteremtő kezdeményezés. (Magyar Energetika 2005 és Építésügyi Szemle, 2006)
Sipos
László: 100 éve született H. L. és Forgó László. (Magyar Energetika, 2007)
Száz éve született H. L. (Energiagazdálkodás, 2007)
Homola Viktor: A magyar energetika kiemelkedő tudós professzorai: H. L. és Lévai András. (Magyar Energetika, 2008)
Komlós
Ferenc: H. L., a hőszivattyúipar úttörője. (Víz, gáz, fűtéstechnika, 2010).