Hajnik Imre (1840. ápr. 5. Pest – 1902. aug. 30. Bp. Temetés: szept. 1. Kerepesi út): jogász, jogtörténész.

• Nagyapja: Hajnik Pál (1774–1809) jogász, jogtudós. Sz: Hajnik Lipót, hg. Esterházy Pál uradalmainak központi igazgatója, nyéki Németh Terézia. F: 1877-től Heinrich Mária (1857–1904). Leánya: Hajnik Mária (1878–1939), Császár Elemér (1874–1940) irodalomtörténész, az MTA tagja felesége. További gyermekei: Hajnik Erzsébet (1880–1920), Hajnik Ilona (1884–1937), ill. Hajnik Imre (1886–1954), Hajnik Miklós (1889–1969) és Hajnik Pál (1891–1918).
• Középiskolai tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban és a bécsi skót bencés gimnáziumban végezte, jogot és történelmet Bécsben (1858–1860) és Pesten tanult (1860–1863), a pesti tudományegyetemen jogtudori okl. szerzett (1864). Az MTA tagja (l.: 1871. máj. 17.; r.: 1880. máj. 20.).
• Életút: A pozsonyi jogakadémia tanársegéde és könyvtári őre (1863–1865), a nagyváradi (1865–1866) és a kassai jogakadémián a történelem és a statisztika r. k. tanára (1866–1867). A győri jogakadémián a magyar jogtörténet, közjog és közigazgatási jog r. tanára, egyúttal az akadémia igazgatóhelyettese, ill. igazgatója (1867–1872). A bp.-i tudományegyetemen az európai és hazai jogtörténet ny. r. tanára (1872–1901); közben a Jog- és Államtudományi Kar dékánja (1875–1876 és 1888–1889), az Egyetem rektora (1889–1890).
• A tudományos igényű magyar jogtörténetírás megteremtőjeként elsősorban középkori magyar jogtörténettel foglalkozott. Az európai jogfejlődést a magyar szakirodalomban elsőként vizsgálta szervesen összefüggő folyamatként, Egyetemes európai jogtörténet (1875) c. monográfiája nemzetközileg is kiemelkedő alkotás, évtizedekre meghatározta a magyar jogtörténeti kutatásokat. Úttörő szerepet vállalt a magyar jogtörténet módszertanának kidolgozásában, alapvetően új eredményeket ért el a középkori perjogi folyamat feltárásában. Különösen sokat vizsgálta a magyar szentkoronaeszme kialakulását, annak hatását a középkori államfogalomra. Véleménye szerint a szentkoronaeszme a 14. sz.-ra nyerte el végleges fogalmát, ettől kezdve a magyar állam területe a Szent Korona területe, a királyi jövedelmek és javak a Szent Korona jövedelmei és javai, minden birtokjog benne találja meg gyökerét. Király és nemzet a Szent Koronában egyesült, a közhatalom egészét adva az országgyűlésen, ahol együtt alkották a Szent Korona egész testét.
• Emlékezet: Budapesten (Józsefváros, VIII. kerület Trefort utca 2.) élt és tevékenykedett, Budapesten is hunyt el. A Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
• A Magyar Történelmi Társulat és a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság igazgató választmányának tagja. Az Országos Közoktatási Tanács tagja.
• Elismerés: Az MTA Marczibányi-mellékjutalma (1872 és 1875), a Szent István-rend lovagkeresztje (1901).
• Magyar nyelvű tudományos dolgozatai – többek között – az Akadémiai Értesítőben (1864-től), a Jogtudományi Hetilapban (1867- től), a Századokban (1868-tól) és a Történelmi Tárban jelentek meg (1878-tól).
• Főbb művei: Széchy Mária utolsó életévei. (Értekezések a philosophiai, törvény- és történettudományok köréből, 1864)
  Das fürstliche Haus Esterházy, eine statistische Skizze. (Österreichische Revue, 1865)
  Az 1621. nagyszombati gyűlés és Pozsony meghódolása Ferdinándnak. – A zsidók Magyarországon a vegyes házakbeli királyok alatt. (Értekezések a philosophiai, törvény- és történettudományok köréből, 1865)
  A magyar helyhatósági jog jogtörténeti jelentőségéről és kifejlődéséről. (Jogtudományi Hetilap, 1867)
  Magyarország az Árpád királyoktól az ősiség megállapításáig és a hűbéri Európa. (Pest, 1867)
  Adalékok a magyar kereskedelem történetéhez a vegyes házakbeli királyok alatt. (Századok, 1868)
  Magyar alkotmány- és jogtörténelem. I. köt. Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt. (Bp., 1872)
  A győri királyi jogakadémia. (A magyar királyi jogakadémiák és joglyceumok története. (Pest, 1873)
  A nemesség országgyűlési fejenként való megjelenésének megszűnése. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1873. máj. 12.
  megjelent: Értekezések a társadalmi tudományok köréből. 2. köt. 8. Bp., 1873
  kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1873)
  Egyetemes európai jogtörténet. I. köt. Alkotmány- és jogfejlődés a középkorban. (Bp., 1875
  2. kiad. 1880
  3. jav. kiad. 1891
  4. jav. kiad. 1896
  5. jav. kiad. 1899)
  Az 1387. székesfehérvári országgyűlés czikkelyei. (Történelmi Tár, 1878)
  A királyi könyvek a vegyes házakbeli királyok korszakában. (Értekezések a történettudományok köréből. 8. köt. 3. Bp., 1879)
  A perdöntő eskü és az előzetes tanúbizonyítás a középkori magyar perjogban. (Elhangzott: 1881. ápr. 4.
  megjelent: Értekezések a társadalmi tudományok köréből. 6. köt. 12. Bp., 1881)
  A királyi bíróság személyes jelenléte és ennek helytartója a vegyes házakbeli királyok korszakában. (Értekezések a történettudományok köréből. 15. köt. 4. Bp., 1882)
  Az örökös főispánság a magyar alkotmánytörténetben. (Értekezések a történettudományok köréből. 13. köt. 10. Bp., 1886)
  A magyar jog és a Hármas könyv. (Beöthy Zsolt: A magyar irodalom története. Bp., 1893)
  A magyar bírósági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. (Bp., 1899
  hasonmás kiad. 2010)
  Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt. Hasonmás kiad. (Bp., 2010).
  
• Irodalom: Halálhír. (Budapesti Napló, 1901. aug. 31.)
  Pauler Gyula: H. I.: Egyetemes európai jogtörténet. (Századok, 1876)
  H. I. (Jogtudományi Közlöny, 1901)
  H. I. (Századok, 1902)
  H. I. Nekrológ. (Jogtudományi Közlöny, 1902)
  Illés József: H. I. (Jogállam, 1902)
  Vécsey Tamás: H. I. emlékezete. (Századok, 1903)
  Kováts Gyula: H. I. r. tag emlékezete. (MTA Emlékbeszédek. Bp., 1916)
  Kováts Gyula: H. I. emlékezete. (Jogállam, 1916 és Történeti Szemle, 1917)
  Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
  Illés József: H. I. és a magyar jogtörténet. (Bp., 1928)
  Sarlós Márton: Az organikus és a szentkorona-államelmélet a magyar jogtörténetírásban. (Magyar Tudomány, 1960)
  Mezey Barna: H. I. (Magyar jogtudósok. I. köt. Szerk. Hamza Gábor. Bp., 1999)
  Bóka Zsolt: H. I. emlékezete. (Jogtudományi Közlöny, 2002)
  Győri életrajzi lexikon. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. (2. átd. kiad. Győr, 2003)
  Horváth Pál: Győri jogtudósok. Adalékok H. I., Timon Ákos és Csizmadia Andor működéséhez. (Leviatán, 2005)
  Hajdú József Ákos: Historikusok a századfordulón. A századforduló történettudományát megalapozó jogtörténészek. Wenzel Gusztáv és H. I. munkássága. (Studia juvenum, 2011).
  
• Megjegyzés: MÉL I. téves halálozási adat: aug. 3.! Uo. téves családi adatokkal!