Baritz György, ikafalvi (1779. okt. 28. Nagyenyed – 1840. dec. 27. Zára, Dalmácia): honvédtiszt, hadtudós, műfordító.

• Sz: apja ref. lelkész volt.
• A nagyenyedi ref. kollégiumban tanult (1800-ig), a bécsi Hadmérnöki Akadémián végzett (1805). Az MTA tagja (l.: 1832. márc. 9.).
• Életút: Hadmérnökként Dalmáciában szolgált: Raguzában, Lipótváron, Eszéken és Peschierában várerődítési tiszt; hadnagyi (1805–1807), főhadnagyi rangban (1807–1839), majd Zárában mérnökkari ezredesi rangban igazgatói hivatalt vállalt (1839–1840).
• Hadtudósként az MTA megbízta az első magyar hadtudományi műszótár összeállításával; hatalmas műve, nyelvészeti munkáinak többségével együtt kéziratban maradt. A Magyar Kurirban elsőként ő javasolta egy Pestet Budával összekötő “láncon függő híd” megépítését. Műfordítóként elsősorban klasszikus ókori római szerzőket (Tacitust, ifj. Pliniust tolmácsolt), fordításainak többsége is kéziratban maradt.
• Főbb művei: Cornelius Tacitus munkái. I. (Bécs, 1822)
  Egy a Dunán Pest és Buda között építendő, lánczon függő állandó hídról. (Magyar Kurir, 1822
  latinul: Ephemer Posoniensis, 1822).
  
• Irodalom: Toldy Ferenc: B. Gy. (Akadémiai Értesítő, 1840/41
  T. F. összegyűjtött munkái. V. Pest, 1872)
  Komor Ilona: Az első magyar Tacitus-fordító. (Antik Tanulmányok, 1965)
  Komor Ilona: B. Gy. nyelvészeti vonatkozású kézirataiból. (Magyar Nyelv, 1967).