Gerő Ernő; Singer (1898. júl. 8. Tergebec, Hont vm., 1898. júl. 8. – 1980. márc. 12. Bp.): politikus.

• Tízen voltak testvérek (ő volt a legkisebb). F: Fazekas Erzsébet (1900–1967) történész.
• Újpesten éretts. (1916), a bp.-i tudományegyetem orvostudományi karán tanult (1916–1918), tanulmányait nem fejezte be. Az MTA tagja (t.: 1949. okt. 31.–1957. nov. 22.; tagsága szünetelt: 1957. nov. 22-étől).
• Életút: A Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP, 1918. nov.-től), a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége (KIMSZ) tagja (1919. ápr.-tól), a Tanácsköztársaság alatt (1919. márc. 21.–aug. 1.) a KIMSZ egyik szervezője. A proletárdiktatúra bukása után letartóztatási parancsot adtak ki ellene, Bécsbe menekült, ahol Landler Jenő kommunista csoportjához csatlakozott; a KIMSZ KB külföldi irodájának titkára (1920–1922). A KMP magyarországi szervezetének kiépítése céljából visszatért Budapestre (1922. febr.), a Kommün c. illegális kommunista lap kiadója (1922. febr.–szept.), letartóztatták (1922. szept.) és illegális kommunista tevékenységért 15 év fegyházra ítélték (1923. máj.). A szovjet–magyar fogolycsere-akció egyik utolsó kedvezményezettjeként a Szovjetunióba távozhatott (1924. nov.). – Karikás Frigyes moszkvai üzemének munkatársa (1924–1925), pártmegbízásból a franciaországi magyar kommunista emigráció vezetője (1925–1928), moszkvai visszatérése után a Lenin Iskola hallgatója s az ottani francia és magyar szekció vezetője (1928–1931). A Komintern Végrehajtó Bizottsága (VB) instruktoraként Franciaországban, Dániában, Svédországban élt (1931–1932), a Komintern román, ill. újlatin osztálytitkárságának helyettes vezetője (1932–1933), majd Spanyolországban folytatott pártmunkát (1933–1935). A Szovjetunióba visszatérve Manuilszkij – a Komintern egyik titkára – munkatársa (1935–1936), a Komintern VB-ben a KMP képviselője (1936. aug.–dec.). A spanyol polgárháború alatt egy nemzetközi brigád parancsnoka, a szovjet állambiztonsági minisztérium helyi vezetőjeként számos vélt vagy valós trockistát végeztetett ki (1937–1938). Visszatérése után Moszkvában, Manuilszkij titkárságának vezetője (1938–1943), Rákosi Mátyás Moszkvába érkezéséig a KMP hivatalos képviselője a Kominternben (1939–1941). A Komintern feloszlatása után (1943) a Vörös Hadsereg Politikai Főcsoportfőnökségének munkatársa, a moszkvai Kossuth Rádió szerkesztője (1943–1944). A KMP Külföldi Bizottságának tagja (1944. ápr.–nov.). – Magyarországra érkezése után (1944. nov. 5.) részt vett az MKP Központi Vezetőségének (KV) szervezésében, Rákosi Mátyás hazatértéig a párt első (1945. febr. 2.), majd második számú, elsősorban gazdasági ügyekkel foglalkozó vezetője. Jelentős szerepet játszott az Ideiglenes Nemzetgyűlés politikai előkészítő munkálataiban (1944. dec.), részt vett az ideiglenes nemzeti kormány létrejöttéhez vezető moszkvai tárgyalásokon. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés (Szeged, 1944–1945) és Politikai Bizottsága (PB) tagja, nemzetgyűlési (Nagy-Budapest, 1945–1947), országgyűlési képviselő (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, ill. Szolnok megye 1947–1953; Szolnok megye, 1953–1957). A Nemzeti Főtanács – az államfői testület – tagja (1945. jan. 26.–1945. máj. 11.), kereskedelem- és közlekedésügyi (1945. máj. 11.–1945. nov. 11.), közlekedésügyi miniszter (1945. nov. 15.–1949. febr. 18.); közben pénzügyminiszter is (1948. dec. 10.–1949. jún. 11.). – Az MKP, majd az MDP KV tagja (1944 nov.–1956. okt.), a PB tagjaként (1945. máj. 22.–1956. okt. 25.) a kormányzati ügyekkel foglalkozó állampolitikai osztály vezetője (1945–1949). A KV titkárság tagja (1945. jan. 26.–1945. máj. 11.; 1948. jún. 15.–1953. jún. 28.; 1956. júl. 21.–1956. okt. 25.), főtitkárhelyettese (1948. nov. 28.–1951. márc. 1.). Rákosi Mátyással és Farkas Mihállyal együtt az országot ténylegesen irányító háromtagú titkos honvédelmi bizottság tagja (1950. nov.–1953. jún.). Államminiszteri rangban a Népgazdasági Tanács elnöke (1949. jún. 11.–1952. nov. 30.), külkereskedelmi miniszter (1950. máj. 9.–1950. máj. 30.), a gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes (1952. nov. 14.–1953. júl. 4.).
• Jelentős szerepet játszott az ország II. vh. utáni újjáépítésében, ugyanakkor a kommunista propaganda kizárólagos szerepet tulajdonított neki az újjáépítésben („Gerő, a hídverő”, 1945–1947) Vezetésével zajlott le a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása (1949-től), egyik kezdeményezője az MTA sztálinista átszervezésének (1949); súlyos személyes felelősség terheli az elhibázott gazdaságpolitikáért, az elkövetett törvénytelenségekért, sokat tett a Rákosi körüli személyi kultusz kialakításáért. Nagy Imre kormányra kerülése után hatalmából nem vesztett, első miniszterelnök-helyettesként (1953. júl. 4.– 1956. júl. 30.) ő felügyelte a gazdasági tárcákat (kivéve a mezőgazdaságit), egyúttal belügyminiszter is volt (1953. júl. 4.–1954. júl. 6.). Rákosi leváltása után az MDP első titkára (1956. júl. 18.–1956. okt. 25.) és az Elnöki Tanács tagja (1956. júl. 30.–1957. máj. 9.). A forradalom alatti rádióbeszéde (1956. okt. 23.) tovább fokozta a Rákosi-rendszer iránti gyűlöletet, hozzájárult a fegyveres harc fellángolásához; végül lemondott párttisztségeiről, majd több sztálinista vezetővel együtt a Szovjetunióba menekült (1956. okt. 29.). Távollétében minden, még meglévő funkcióitól is megfosztották (1957. máj.), az MTA-ból ugyanakkor nem zárták ki (csak tagságát szüneteltették: 1957. nov. 22.). Visszatérését követően (1960) az 1950-es évek törvénysértéseiben játszott szerepéért kizárták a pártból (1962. aug.).
• Emlékezet: Élete utolsó évtizedeiben visszavonultan élt, csak fordítással foglalkozott. Budapesten hunyt el, feleségével közös sírban, a Farkasréti Temetőben nyugszik.
• Elismerés: Magyar Szabadság Érdemrend (1946), Kossuth-érdemrend (1948), a Köztársasági Elnök Elismerésének Koszorúja (1949), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950). Kossuth-díj (1949).
• Főbb művei: Lesz magyar újjászületés! G. E. beszéde a szegedi nagygyűlésen. (Szeged, 1944)
  Magyarország gazdasági újjáépítésének feltételei. (Társadalmi Szemle, 1946)
  A népi demokrácia kérdései. Többekkel. (1–2. kiad. Bp., 1946)
  A stabilizáció mérlege. (Bp., 1946)
  Magyarország hároméves tervének gazdasági alapjai. Előadás. (Bp., 1947)
  A Lánchídnak fel kell támadni! G. E. és Tildy Zoltán beszédei. (Bp., 1947)
  Hidat avatunk. G. E. beszéde. (Szeged, 1948)
  Az MDP országos szövetkezeti konferenciája. Hegedűs Andrással, Rónai Sándorral. (1–2. kiad. Bp., 1948)
  A népi demokrácia útján a szocializmusért. Többekkel. (Bp., 1948)
  A haladó közgazdaság-tudomány jelentősége a népi demokratikus Magyarországon. (Társadalmi Szemle, 1948)
  Nemzetgazdaságunk szerkezeti változásai és jövője. (Bp., 1948
  franciául is)
  Az ötéves tervvel a szocializmus felé. (Állam és közigazgatás, 1949)
  Országépítő munkásifjúság. G. E. beszéde. (Bp., 1948)
  Az MDP politikája falun. (Tartós Békéért, Népi Demokráciáért, 1949)
  A magyar népgazdaság ötéves terve. (Bp., 1949)
  Nemzetgazdaságunk új feladatai. Vajda Imrével, Vas Zoltánnal. (Bp., 1949)
  Ötéves tervünk: a népi demokrácia útja a jómódú, erős, művelt, szocialista Magyarország felé. (A Honvédség politikai kiskönyvtára. Bp., 1949)
  Jövőnk: a fiatalság. Többekkel. (Bp., 1950)
  A szocializmus építése a népi demokrácia országaiban. (MDP Pártfőiskola előadásai. Bp., 1950)
  Harcban a szocialista népgazdaságért. Vál. beszédek és cikkek. 1944–1950. (Bp., 1950)
  A vas, az acél, a gépek országáért. Beszédek, cikkek. (Bp., 1952)
  Rákosi elvtárs 60. születésnapjára. – A magyar népgazdaság helyzete 1952-ben és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban. (Társadalmi Szemle, 1952)
  A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának határozata az erdőgazdasági termelés fejlesztéséhez szükséges intézkedésekről. (Az Erdő, 1954)
  Pártegységgel a szocialista demokráciáért. G. E. beszéde az MDP KV vezetőségi ülésén. (Bp., 1956)
  ford.: Althusser, Louis: Marx – az elmélet forradalma. Tanulmányok. (Bp., 1968)
  Figueres, Leo: Trockij és a trockizmus. (Bp., 1970)
  Marx, Karl: Életrajz. (Bp., 1971)
  Zubov, Nyikolaj Ivanovics: Feliksz Dzerzsinszkij. (Bp., 1972)
  Grigulovics, Joszif Romuladovics: Az inkvizíció története. (Bp., 1972)
  Cogniot, Georges: Kortársunk, Lenin. A bevezetőt Waldeck Rochet írta. Ford. (Bp., 1973)
  Vorosilov, Kliment Jefremovics: A marsall ifjúsága. Vorosilov emlékiratai. (Bp.–Uzsgorod, 1973)
  Szurovcev, Jurij Ivanovics: Ernst Fischer ideológiája és esztétikája. (Bp., 1974)
  Zubakov, Vaszilij Jefimovics: Ostromgyűrűben. (Népszerű történelem. Bp., 1974)
  A szocializmus politikai gazdaságtanának története, Szerk. Trifonov, Dmitrij Konsztantyinovics és Sirokorad, Leonyid Dmitrijevics. Ford. (Bp., 1975)
  Szorvina, G.: Polgári koncepciók a szocialista gazdaságról. (Bp., 1976)
  Koszigin, Alekszej Nyikolajevics: A szovjet gazdaság a nép szolgálatában. Vál. beszédek és cikkek. (Bp.–Uzsgorod, 1976)
  Althusser, Louis: Olvassunk Marxot! Tanulmányok. Vál., az utószót írta Bretter György. Ford. Horváth Andorral. (Korunk Könyvek. Bukarest, 1977).
  
• Irodalom: Bálint József: G. E. (Társadalmi Szemle, 1983)
  G. E. rádióbeszéde. 1956. okt. 23. (História, 1988)
  Herbai István: G. E. és az irodalompolitika. (Kortárs, 1991)
  K. J.–S. M.: G. E. (Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944–1945. Bp., 1994)
  Murányi Gábor: A G. E.–Nagy Imre párviadal életre halálba. (Heti VG, 1996. 32.)
  Sipos Levente: Nagy Imre és G. E. vitáinak egyik állomása. (Múltunk, 1996)
  Baráth Magdolna: Levelek a frontról. Rákosi Mátyás, G. E., Farkas Mihály és Vas Zoltán levelezése. (Századok, 1998)
  Murányi Gábor: G. E. kontra Rákosi Mátyás. A hátrahúzós lövőcsel. (Heti VG, 1998. 4.)
  Baráth Magdolna: G. E. értékelése az 1956. októberi eseményekről. (Múltunk, 1999)
  Kónya Sándor: G. E. javaslata az Akadémia átszervezésére. (Magyar Tudomány, 2000)
  Baráth Magdolna: G. E. és a “tiszta lap”politikája. (Múltunk, 2001)
  Eszenyi Miklós: Epizódok G. E. életéből, különös tekintettel 1944-es tevékenységére. (Valóság, 2003)
  Murányi Gábor: A hazaszáműzött G. E. A főkádersüllyesztő. (Heti VG, 2010. 10.).