Gyulai Zoltán, árkosi (1887. dec. 16. Pipe, Kis-Küküllő vm. – 1968. júl. 13. Bp. Temetés: júl. 19. Farkasrét): fizikus.

• Régi unitárius nemesi családból származott. Sz: Gyulai Ferenc állami tanító Komjátszegen, sepsiszentkirályi Sükösd Ilona. Tizenegyen voltak testvérek. Testvérei közül: Gyulai Árpád és Gyulai Ferenc, ill. Gyulai Ilona, Téglás Józsefné Gyulai Etelka, Téglás Áronné Gyulai Anna, Szalai Istvánné Gyulai Emma és Darkó Béláné Gyulai Janka. F: 1923-tól Grátz Márta középiskolai tanár. Fia: Gyulai Ferenc (1928–) orvos, Svédországban, Gävlében és Gyulai Zoltán (1929–1984) gépészmérnök.
• Elemi iskoláit Tordán, középiskoláit Tordán és Kolozsvárott végezte, a kolozsvári unitárius gimnáziumban éretts. (1906). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen matematika–fizika szakos tanári okl. (1913), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1922), az elektronok és ionok tana kísérleti alapon c. tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1926). Az MTA tagja (l.: 1932. máj. 6.; r.: 1954. jún. 19.).
• Életút: A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetének tanársegéde (1912–1914), az I. vh.-ban az orosz fronton harcolt (1914–1915), orosz hadifogságban volt (1915–1919), a fogság utolsó szakaszában kikötői és vasúti kirakodó munkásként és bádogosként dolgozott (1919–1922). Hazatérése után a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Intézetének tanársegéde, helyettes tanára (1922–1923), egy. adjunktusa (1923–1935) és magántanára (1926–1934), c. ny. rk. tanára (1934– 1935). A göttingeni egyetemen R. W. Pohl mellett vendégkutató (1924–1926). A debreceni Tisza István Tudományegyetem Orvostudományi Karán a kísérleti fizika ny. r. tanára (1935–1940), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a kísérleti fizika ny. r. tanára és a Kísérleti Fizikai Intézet igazgatója (1940–1945); közben a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja (1941–1942).
• A II. vh. után a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem szerződéses tanára (1945–1947), a bp.-i József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE), ill. a BME Mérnöki Karán a kísérleti fizika ny. r. (1947–1952), egy. tanára (1952–1961) és a Tanszék vezetője (1950–1961), majd az általa létrehozott MTA Kristályfizikai Kutató Csoportjának vezetője (1961–1968).
• Szilárdtestfizikával, elsősorban a fényelektromos jelenségek, a félvezetők és a kristályok fizikájával foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el a kristályok elektromos, fényelektromos és optikai vizsgálatának, ill. a kristálynövekedés mechanizmusának tanulmányozása terén. D. Hartlyval megfejtette a kristályhibák kimutatására vonatkozó jelenséget (Gyulai–Hartly-effektus, 1928), majd elsőként írta le az ionkristályok növekedésével kapcsolatos mikroszkopikus vastagságú rétegek megjelenését. A tanítványaiból álló Gyulai-iskola alapvetően befolyásolta a 20. sz.-i magyar fizikatudomány fejlődését. Filozófiai és teológiai kérdésekkel is foglalkozott, több füzetet adott ki a hit és a vallás kérdéseiről, a hit és a természettudományok kapcsolatáról. Hadifogságáról megjelentetett visszaemlékezései és naplója fontos kordokumentum.
• Emlékezet: Szegeden az egykori Tisza Lajos körúton (ma: Dózsa György út) lakott. Születésének 100. évfordulóján egykori lakóházát emléktáblával jelölték meg (1987. dec. 18-án). Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Tiszteletére az Eötvös Loránd Fizikai Társulat Gyulai Zoltán-díjat alapított (a szilárdtestfizikában elért kimagasló kutatási eredményekért; először 1969-ben adták át). Szobrát a BME kertjében állították fel (2001-ben).
• A Göttingeni Tudományos Akadémia l. tagja (1962). Az International Union of Pure and Applied Physics r. tagja (1959-től).
• Elismerés: Munka Érdemrend (1957 és 1961), Szocialista Munkáért Érdemérem (1960). Kossuth-díj (1953), Állami Díj (1966).
• Hitéleti írásai a Keresztény Magvetőben jelentek meg (1938–1944).
• Főbb művei: Az atom és a csillagok. – A fizikai kutatás határai. (Természettudományi Közlöny, 1923)
  NaCl kristályok fényelektromos vezetéshez. – A quantumegyenlőség az NaCl-kristályok fényelektromos vezetésénél. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1925)
  A fényelektromos vizsgálatok eredményei. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1927)
  Kősókristályok elektromos vezetőképessége egyoldalú nyomás alatt. Hartly, D.-vel. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1928
  németül: Zeitschrift für Physik, 1928)
  Adatok az ionvezetés mechanizmusának ismeretéhez. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1930)
  Ólomchlorid elektromos vezetőképességének hőmérsékleti függése KCl hatására. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1930)
  Alkáli kolloidok alkáli-halogén kristályokban. (A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1931)
  Deformált NaCl-kristályok elektromos vezetéséhez. – Additív festésű KCl-kristályok elektromos vezetése. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1933)
  Túlterhelt NaCl-kristályok elektromos vezetése és kristályos szerkezete. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1935. ápr. 15.
  megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1935)
  Beobachtung über das Kristallwachstum an Alkalihalogeniden. (Zeitschrift für Kristallographie, 1935)
  Hangulatok a fogságból. Szibéria. 1915–1922. Orenburg, Barnaul, Novonikolajevszk. (Debrecen–Bp., 1938)
  Elektrischer Leitfähigkeit additiv verfärbter Alkali-halogenid Kristalle. (Zeitschrift für Physik, 1939)
  Megfigyelések szabályos rendszerű kristályok – alkalihalogének – növekedéséről. (Debrecen, 1939)
  Színezett alkáli halogenidkristályok elektromos vezetése egyoldalú nyomás alatt. Boros Jánossal. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1940)
  Új látóhatárok a természettudomány és bölcselet határmesgyéjéről. (A Keresztény Magvető füzetei. Kolozsvár, 1940)
  A hit eredete. Hit, vallás, egyház. Egyház és állam. (A Keresztény Magvető füzetei. Kolozsvár, 1942)
  Laotse. (A Keresztény Magvető füzetei. Kolozsvár, 1942)
  Beiträge zur Kenntnis was Kristallwachstumvorgänge. (Zeitschrift für Physik, 1948)
  Kísérleti fizika. I–II. köt. Egy. tankönyv. (Bp., 1952
  2. kiad. 1954
  3. kiad. 1956
  4. átd. kiad. 1959
  5. kiad. 1961)
  Thermoelektromos erő nehezen olvadó fémoxidok között. Gaál Józseffel, Szilvási Árpáddal. – Rekrisztallizációs vizsgálatok NaCl pasztillákon. Morlin Zoltánnal. (Fizikai Szemle, 1952)
  Egy mechanikai analógia. (Fizikai Szemle, 1953)
  A Millican-féle kísérlet modellszerű bemutatása. Levius Ernővel. (Fizikai Szemle, 1954)
  Adalékok a kristálynövekedés mechanizmusához. (Magyar Fizikai Folyóirat, 1954)
  A kristályok világa. (Útmutató a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat előadói számára. Bp., 1954)
  A fizika hazai fejlődése és eredményei a felszabadulás óta. (A magyar tudomány tíz éve. 1945–1955. Szerk. Szilágyi Lilla. Bp., 1955)
  Újabb adalékok a kristályosodás fizikájához. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1955. jún. 10.
  megjelent, németül: Neuere Beiträge zur Physik der Kristalle. Acta Physica, 1956)
  Durch Kristalle verursachte Zerstörungswirkungen in porösen Materialien. (Acta Physica, 1955)
  Kristallkeimbeobachtungen in wässerigen KBr- und NaCl-Lösungen. (Acta Physica, 1959)
  Reális kristályok szerkezete. (Fizikai Szemle, 1960)
  Zum Mechanismus des Kristallwachstums. (Festkörperphysik, 1961)
  Lángok diamágnességének értelmezése. – Kristálynövekedés és határréteg. (Fizikai Szemle, 1963)
  Eine Erweiterung der Theorie der Übergangsschricht. Bukovszky Ferenccel. (Acta Physica, 1963).
  
• Irodalom: Boros János: Gy. Z. 70 éves. (Fizikai Szemle, 1957)
  Szalay Sándor: Gy. Z., mint oktató. – A Gyulai-iskola. (Fizikai Szemle, 1963)
  Halálhír. (Népszabadság, 1968. júl. 16.)
  Gy. Z. Életrajz és művei bibliográfiája. (Fizikai Szemle, 1968)
  Tarján Imre: Gy. Z. (Magyar Tudomány, 1969)
  Tarján Imre: Emlékezés Gy. Z.-ra. (Fizikai Szemle, 1978)
  Morlin Zoltán: A Gyulai–Hartly-kísérlet történetéhez. (Fizikai Szemle, 1978)
  Morlin Zoltán: Gy. Z. (Természet Világa, 1978)
  Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. (Bp., 1986)
  Tarján Imre: Emlékezés Gy. Z.-ra. (Fizikai Szemle, 1988)
  Dániel József: A szilárdtestkutatás magyar úttörője: Gy. Z. (Pollack Mihály Műszaki Főiskola Tudományos Közleményei, 1990)
  Szabó Árpád: Száztíz éve született Gy. Z. és Pogány Béla. (A fizika tanítása, 1997)
  Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. I–II. köt. Összeáll. Gazda István. (Piliscsaba, 1997)
  Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
  Hartmann Ervin: Két részlet Gy. Z. önéletrajzírásából. (Fizikai Szemle, 1998)
  Bot György–Kapusz Nándor: Nyolcvanéves a debreceni orvosképzés. Intézetek és klinikák története, professzorainak életrajza. 1918–1998. (2. átd. kiad. Debrecen, 1998)
  Unitárius kislexikon. (Bp., 1999)
  Hartmann Ervin: Egyetemi tanári kinevezés 1935-ben. Gy. Z. (Fizikai Szemle, 2005).