Györke József; Georgovits (1906. dec. 21. Celldömölk, Vas vm. – 1946. szept. 11. Bp. Temetés: szept. 14. Farkasrét): nyelvész.

• Sz: Georgovits József MÁV-alkalmazott, Celldömölkön, majd Pécsett távirdavezető, Simon Mária. 1936-tól nős, felesége észt állampolgár volt.
• Elemi iskoláit Celldömölkön végezte, a ciszterci rend pécsi főgimnáziumában tanult (1917–1925), a székesfehérvári Szent István Reálgimnáziumban éretts. (1926), a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1930), az uráli szóképzéstan és szóragozástan tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1942). Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.).
• Életút: A Tartui Tudományegyetemen (Észtország) a magyar nyelv lektora és a Magyar Intézet vezetője (1930–1936). Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) gyakornoka (1936–1941), I. osztályú könyvtári segédőre (1941–1944), alkönyvtárnoka (1944–1945). Az ún. magyar nemzeti múzeumi szervezet elnöki hivatalának vezetője (1945. ápr.–jún.), az OSZK főigazgatója (1945. jún. 7.–1946. szept. 11.). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1942–1946).
• Uralisztikával, finnugrisztikával, az uráli nyelvek közül elsősorban a szamojéd nyelvvel, ill. a vogul jelzős szerkezetekkel, valamint a szóképzés általános kérdéseivel foglalkozott. Nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket ért el az uráli nyelvek összehasonlító elemzése, képzőinek vizsgálata terén. Tő, képző, rag (1943) c. művével egy új nyelvtudományi stúdium, az ún. jelrésztan bevezetésére tett kísérletet, ezzel a morfémakutatások nemzetközi úttörőjévé vált. Nagy munkája, szamojéd szótára kéziratban maradt. Tudományszervezői tevékenysége is értékes, a Finn-Ugor Kulturális Kongresszusok állandó magyar bizottságának titkára (1936–1946). A II. vh. után jelentős szerepet játszott az OSZK és más nemzeti közintézmények megindításában, a háborús károk felmérésében, a Magyar Nemzeti Bibliográfia újraszervezésében.
• Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőbe, a főváros által felajánlott díszsírhelyre temették; síremlékét azonban felszámolták! Születésének 100. évfordulóján a Magyar Nyelvtudományi Társaság emlékülést rendezett (2006. okt.). Legismertebb tanítványa, Hajdú Péter (1923–2002) nyelvész, akadémikus. Hajdú a Pécsi Tudományegyetemre hagyta könyvtárát azzal a feltétellel, hogy az értékes különgyűjtemény Györke József nevét vegye fel.
• Az Északi Rokonaink (= a Magyar–Finn és a Magyar–Észt Társaság Közleményei) c. kiadvány társzerkesztője (1939–1946).
• Főbb művei: Vogul jelzős szerkezetek. Egy. doktori értek. is. (Specimina Dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae. Pécs, 1930)
  Die Wortbildungslehre des Uralischen. Primäre Bildungsuffixe. (Tartu, 1935)
  A -gy névszóképző. (Magyar Nyelv, 1940)
  Adalék a szamojéd igeidőalakok kérdéséhez. (Nyelvtudományi Közlemények, 1941)
  Volt-e a magyarban -u-, -ü- praeteritum- képző? (Nyelvtudományi Közlemények, 1941)
  Az igeidő (Melich János Emlékkönyv. Bp., 1942)
  Tő, képző, rag. Szó- vagy jelrésztan. (Bp., 1943).
  
• Irodalom: Lakó György: Gy. J. (Magyar Nyelv, 1946)
  Tolnai Gábor: Gy. J. (Magyar Könyvszemle, 1946)
  Finnugor életrajzi lexikon. Szerk. Domokos Péter. (Bp., 1990)
  Hajdú Péter: Portré Gy. J.-ről. (Acta universitatis Szegediensis, 1999)
  Hajdú Péter: Gy. J. (Emlékbeszédek az MTA elhunyt tagjai felett. 1999–2000. Bp., 2001)
  Tóth Péter: A celldömölki születésű Gy. J. nyelvész Észtországból írt leveleinek, és a hozzá írt leveleknek a közlése. (Folia Estonica, 2003)
  Kemenesaljai életrajzi lexikon. (Celldömölk, 2005)
  Tanár és tanítvány. Írások Gy. J. és Hajdú Péter tiszteletére. 2002–2007. Szerk. Fancsaly Éva. (Studia Linguistica. Bp.–Pécs, 2009).
  
• Megjegyzés: Akadémiai székfoglaló előadást nem tartott!