Gillemot László (1912. okt. 7. Bp. – 1977. aug. 20. Bp.): gépészmérnök.

• Nagyapja: Gillemot György Lajos (1813–1892) virágkertész. Sz: Gillemot Ferenc (1875–1916) újságíró, sportvezető, a magyar labdarúgó-válogatott első szövetségi kapitánya.
• A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi (JNGE) Egyetemen gépészmérnöki okl. (1935), műszaki doktori okl. szerzett (1941); egyidejűleg a Pázmány Péter Tudományegyetemen, mint rk. hallgató matematikát, fizikát és filozófiát tanult, a műszaki röntgenvizsgálat tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1946). Az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31.; r.: 1965. ápr. 23.).
• Életút: A bp.-i Standard Villamossági Rt. mérnöke (1935), a JNMGE Gépészmérnöki Osztály Mechanikai Technológiai Tanszék tanársegéde (1935–1941), egy. adjunktusa (1941–1944), tanszékvezetéssel mb. egy. adjunktusa (1944–1947) és magántanára (1946–1947), ny. rk. (1947–1949), ny. r. tanára (1949–1950). A BME Gépészmérnöki Kar Mechanikai Technológiai és Anyagszerkezettani Intézet igazgatója és tanszékvezető egy. tanára (1951–1977); közben a BME rektora (1954–1957), tudományos rektorhelyettese (1964– 1967). A Nehézipari Központi Műszaki Fejlesztési Osztályának vezetője (1947–1948), a Fémipari Kutató Intézet (1948–1949), a Vasipari Kutató Intézet igazgatója (1949–1952), a BME Mérnök Továbbképző Intézet igazgatója (1954–1957).
• A modern magyar fémipari és kohászati kutatás egyik megteremtője. Legjelentősebb eredményeit az anyagszerkezettan, az anyagvizsgálat és a hegesztések röntgenvizsgálata területén érte el. Jelentős eredményeket ért el az alumíniumgyártásból visszamaradó vörösiszap hasznosítása (pl. vanádium és titán kinyerése, fémtitán-előállítás reakciókinetikája stb.), a ferrotitános és az alumíniumötvözés, valamint a csapágyfémek anyagvizsgálata terén. Újító szemléletű kutatásai fűződnek a fémek törésvizsgálatához és az anyagfáradáshoz, a hőkezelés és a hegesztések röntgenes tanulmányozásához, a roncsolásmentes anyagvizsgálati módszerek fejlesztéséhez. Technológiai eljárásokat dolgozott ki a nagyméretű acélszerkezetek hegesztéses kötésekkel való összeállításához, a képlékenyalakítás terén pedig a gömbgrafitos öntöttvas kovácsolhatóságát vizsgálta. A II. vh. után szakértőként közreműködött a főváros elpusztult hegesztett Duna-hídjainak újjáépítésében, ő irányította az anyagvizsgálatokat a Kossuth-híd, a vásárosnaményi Tisza-híd és több erőmű építésekor. Összesen 19 szabadalma volt (pl. a szakítószilárdság pontos mérésére alkalmas szakítógép, a csapágybronzot helyettesítő, nagy szilárdságú alumíniumötvözet, egy hatékonyabb, ún. kétpálcás hegesztési eljárás stb.). Élete utolsó éveiben sokat foglalkozott az ipari és tudományos műszaki kutatás elméleti és módszertani kérdéseivel.
• Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Születésének 75. (1987-ben) és 90. évfordulóján tudományos konferenciát rendeztek tiszteletére (2002-ben). Szobrát a BME kertjében avatták fel (Gulyás Gyula alkotása, 2007. dec. 14-én).
• Az MTA Kohászati Főbizottsága és Gépészeti Bizottsága elnöke. A Magyar Tudományos Műszaki Tanács tagja (1946–1949). A Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia tagja (l.: 1969). Az International Institute of Welding alelnöke (1971-től).
• Elismerés: Magyar Népköztársasági Érdemérem (ezüst, 1950), Munka Érdemrend (arany, 1972), Francia Kutatási és Feltalálási Érdemrend (1976). Kossuth-díj (a Kossuth-híd építésének anyagvizsgálati munkálataiért, 1949 és a hazai nyersanyagokból történő titángyártás módszerének elvi kidolgozásáért, 1957), Pattantyús Ábrahám Géza-díj (1958), Bánki Donát-emlékérem (1975).
• Főbb művei: A drótkötélpályák kifáradása. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1940)
  A hegesztés röntgenvizsgálata Egy. doktori értek. (Bp., 1941)
  Műszaki röntgenvizsgálat. (Bp., 1942), Fémek technológiája. I. köt. Fémek alakítása hőhatással. (Bp., 1947
  2. kiad. 1950)
  A fa mint építőanyag. (A fa szilárdsága és fizikai tulajdonságai. Bp., 1949)
  Alumínium hegesztése. (Alumínium Kézikönyv. Bp., 1949)
  A gyártástechnológia új irányai. (Bp., 1949)
  Az alumínium technológiájának újabb fejlődése. (Alumínium. Bp., 1950)
  A gömbszemcsés grafit kristályosodása. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1950. jún. 24.
  megjelent: Bányászati és Kohászati Lapok. Öntöde, 1951)
  A magyar bauxit feldolgozásának új útjai. (Kohászati Lapok, 1951)
  Porkohászat és precíziós öntés. (Bp., 1951)
  A gömbgrafit kristályosodásának elmélete. (Bányászati és Kohászati Lapok. Öntöde, 1952)
  Metallográfia és anyagvizsgálat. Egy. tankönyv. (Bp., 1952)
  Vas- és fémipari anyagismeret. Kerpely Kálmánnal. (Bp., 1952)
  Szerkezeti anyagok technológiája. I–II. köt. (Bp., 1954–1960)
  Gyorshegesztő eljárások. (Bp., 1954)
  A fémtitán feldolgozása. (Kohászati Lapok, 1955)
  A titánipar mai helyzete és fejlődésének irányvonalai. (Magyar Kémikusok Lapja, 1957)
  Hegesztés. Egy. tankönyv. (Bp., 1960)
  Hidegalakításra alkalmas új acéltípus. (Gépgyártástechnológia, 1963)
  A fémek tulajdonságainak jellemzése a fajlagos alakváltozás munkájával. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1966. jan. 25.
  megjelent: MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1966)
  Anyagszerkezettan és anyagvizsgálat. (Bp., 1967
  7. kiad. 1992)
  Fémek alakítása pneumo-mechanikus módszerrel. (Gépgyártástechnológia, 1968)
  Az acél- és fémszerkezetek anyagainak várható fejlődése. (Magyar Építőipar, 1971)
  Alumíniumöntvények nagysebességű kovácsolása. Horváth János Gáborral, Szűcs Lászlóval. (Magyar Alumínium, 1977).
  
• Irodalom: G. L. (Magyar tudósportrék. Kardos István tévésorozata. Bp., 1976)
  Prohászka János: G. L. Életrajz és művei bibliográfiája. (Műszaki Tudomány, 1977)
  G. L. (Magyar Alumínium, 1977)
  Lévai András: G. L. (Magyar Tudomány, 1978)
  Prohászka János: László Gillemot. (Periodica Polytechnica. Mechanical Engineering, 1978)
  Konkoly Tibor: G. L. (Műszaki nagyjaink. VI. köt. Bp., 1986)
  Domony András: G. L. és alumíniumiparunk. (Magyar Alumínium, 1987)
  Buray Zoltán–Burayné Mihályi Erika: Alumíniumötvözetek hegesztése és terhelhetősége. Példák G. L. által kezdeményezett kutatási témákból. (Magyar Alumínium, 1988)
  Lehofer Kornél: In memoriam G. L. (Anyagvizsgálók Lapja, 2002).