Gergely János (1925. dec. 13. Karcag, Jász-Nagykun-Szolnok vm. – 2008. febr. 4. Bp.): orvos, immunológus.

• A karcagi Református Gimnáziumban éretts. (1944), a Debreceni Tudományegyetemen tanult, a BOTE-n általános orvosi okl. szerzett (1950), az orvostudományok kandidátusa (1957), doktora (1968). Az MTA tagja (l.: 1982. máj. 7.; r.: 1990. máj. 21.).
• Életút: Az Egészségügyi Tudományos Tanács előadója, titkárságvezető főelőadója (1951–1953). A BOTE III. sz. Belgyógyászati Klinika tud. munkatársa (1953–1957), tud. főmunkatársa (1958–1963); közben az MTA–TMB-n Gömöri Pál aspiránsa (1953–1956). Az Országos Vértranszfúziós Szolgálat Központi Kutatólaboratóriuma, ill. az Országos Hematológiai és Vértranszfúziós Intézet (OHVI) Immunkémiai Osztálya tud. osztályvezetője (1963–1973). Az ELTE TTK Immunológiai Tanszék egy. tanára (1973. júl. 1.–1995. dec. 31.) és a Tanszék vezetője (1973–1993), kutatóprofesszora (1996–1998), emeritusz professzora (1999-től). A Medicina Kiadó irodalmi vezetője (1962-től). A Birminghami Egyetem Kísérleti Kórélettani Osztálya és a Lausanne-i Egyetem Biokémiai Intézete vendégkutatója (1965–1966).
• Immunológiával, elsősorban a magasabb rendű szervezetek humorális védekezésében központi szerepet betöltő ellenanyag- molekulák, az ún. IgG (= immunglobulin) vizsgálatával foglalkozott. A világon elsők között írta le a papainérzékeny és papainrezisztens immunglobulinokat, majd megállapította azok szerkezeti sajátosságait. Később érdeklődése az immunsejteken található Fc-receptorok tanulmányozása felé fordult, nemzetközileg is alapvetően új eredményeket ért el az Fc-gamma receptorok szabályozó funkciójának feltárásában. Nevéhez fűződik az OHVI-n belül az immunkémiai osztály megszervezése, ill. az ELTE TTK-n az Immunológiai Tanszék felállítása (a Tanszék az ELTE Gödi Biológiai Állomásán működött 2001-ig!), s így az immunológia tantárgy egyetemi oktatásának bevezetése. Elsősorban az ő szervezőkészségének és nemzetközi elismertségének köszönhető, hogy Magyarország rendezhette meg az Európai Immunológiai Kongresszust (1978-ban) és az Immunológiai Világkongresszust (1992-ben; ez a magyar tudományos élet eddigi egyik legnagyobb eseménye volt: az 5000 fős rendezvényen 5 Nobel-díjas kutató is részt vett). Kezdeményezte továbbá a Signal-konferenciák megszervezését (az immunsejtekben lejátszódó jelátviteli folyamatok megismerésére, 1993-tól).
• Emlékezet: Budapesten hunyt el, szobra az ELTE TTK 1/C Épületében, a Biológiai Szakgyűjtemény előtt látható (Szabó Gábor szobrászművész alkotása, felavatták: 2010. dec. 13-án). Szülőhelyén, tiszteletére, Karcagon emléktáblát avattak (portré-dombormű, 2010. márc. 31-én).
• Az MTA Biológiai Tudományok Osztályának elnöke (1990–1996). Az MTA Vezetői Kollégiuma (1996-tól) és az MTA Elnökség tagja (1999-től). A Magyar–Amerikai Oktatási Csereprogram Bizottság elnöke (1994–1995). Az MTA Bolyai Kutatói Ösztöndíj Kuratóriumának elnöke (1998-tól), a Széchenyi Professzori Ösztöndíj Kuratóriumának tagja (1998-tól), a Magyar Köztársaság Kormánya Tudományos és Technológiapolitikai Kollégium Tudományos Tanácsadó Testületének tagja (1999-től). A Magyar Immunológiai Társaság főtitkára (1971–1978), elnöke (1978–1986). A Magyar Természettudományi Társulat Biológiai Szakosztályának elnöke (1998-tól). Az Európai Immunológiai Társaságok Szövetségének alelnöke (1978–1980), elnöke (1980– 1983). Az Immunológiai Társaságok Nemzetközi Szövetsége Tanácsának tagja, az Academia Europaea tagja (1993-tól).
• Elismerés: Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2006). Az ELTE Aranyérme (1996), az ELTE TTK (2005) és a Debreceni Egyetem díszdoktora (2007). Akadémiai Díj (1975), Kesztyűs Loránd-emlékérem (1981), Széchenyi-díj (1992), ELTE Aranyérme (1996), Pázmány Péter-díj (2001), Szilárd Leó Professzori Ösztöndíj (2001), Bugát Pál-emlékérem (2002), Karcag díszpolgára (2004), Semmelweis-emlékérem (2005), a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Fődíja (2006).
• Főbb művei: Adatok a nephrosis syndroma pathomechanizmusához. Kand. értek. (Bp., 1956)
  Cholesterin-atherosclerosis gátlása béta- lipoproteinnel történő immunizálás útján. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1959. 31.)
  Különböző érterületek összehasonlító vizsgálata immunelektroforézissel. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1961. 6.)
  Az érfal mucoid anyagainak szerepe az atherosclerosis pathogenesisében. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1961. 25.)
  Vizsgálatok béta-lipoproteid antigénnel. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1961. 31.)
  Az érelmeszesedésről. (Bp., 1962
  2. kiad. 1966)
  Mucopolysaccharidák hatása az érfal saját lipolytikus aktivitására. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1962. 17.)
  Aminosavak, peptidek, fehérjék. Laboratóriumi kézikönyv. Dévényi Tiborral. (Bp., 1963
  németül: Analytische Methoden zur Untersuchung von Aminosauren, Peptiden und Proteinen. Frankfurt am Main, 1968
  angolul: 1974)
  Az intimális mucopolysaccharidák béta-lipoproteid kötő komponense. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1963. 30.)
  Structural Studies of Immunglobulins. Többekkel. (Immunochemistry, 1967)
  IgG myeloma-fehérjék papainszenzitivitása. Medgyesi Györggyel. (Orvosi Hetilap, 1967. 35.)
  A humán IgG papain sensitiv és papain insensitiv populatio. Doktori értek. (Bp., 1967)
  Az immunglobulinok szerkezete és klinikai jelentősége. (Az orvostudomány aktuális problémái. 2. Bp., 1968)
  Preferential Recombination of H and L Chains of IgG Myeloma Proteins of Identical Subclasses. Többekkel. (Nature, 1973)
  Immunohomeostasis. (Orvosi Hetilap, 1973. 13.)
  Immunkémiai módszerek alkalmazásának jelentősége az IgD myloma felismerésében. Többekkel. (Orvosi Hetilap, 1974. 23.)
  Az immunválasz filogenezise és ontogenezise. (A biológia aktuális problémái, 1974)
  Az ellenanyagok szerkezete. (Az orvostudomány aktuális problémái. 21. Bp., 1975)
  Immunglobuline und Immunopathien. Ott, Hansszal. (Stuttgart, 1975)
  Homoreaktáns faktorok előfordulása és az IgG szintézisére gyakorolt befolyásának vizsgálata. Medgyesi Györggyel, Puskás Évával. (Orvosi Hetilap, 1975. 22.)
  Ellenanyag-specificitás – immunológiai specificitás. (Orvosi Hetilap, 1978. 28.)
  Immunbiológia. Egy. tankönyv. (Bp., 1979)
  Az önállósodott immunbiológia. Eredmények és perspektívák. (Magyar Tudomány, 1981)
  Új lehetőségek az immunfolyamatok felismerési rendszereinek kutatásában. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1982. dec. 7.)
  The Multifunctional IgG and IgG Binding Receptor. (Amsterdam, 1983)
  Immunológiai változások öregkorban. (Az öregedés. Biológiai elváltozások, megbetegedések és szociális problémák öregkorban. Szerk. Beregi Edit. Bp., 1984)
  Az immunglobulinszintézis genetikai szabályozása. – Sejtkölcsönhatások genetikai szabályozása. Petrányi Győzővel. (Az immungenetika alapjai. Szerk. Petrányi Győző. Bp., 1986)
  IgG eredetű szintetikus peptidek immunfolyamatokat befolyásoló hatása. (Orvosi Hetilap, 1988. 17.)
  A humorális immunválasz regulációja: önszabályozó mechanizmusok. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1990. okt. 2.)
  B-Cell Activation-induced Phosphorylation of FcGammaRII: A Possible Prerequisite of Proteolyc Receptor Release. Sarmay G.-vel. (Immunological Review, 1992)
  Protein Tyrosine Kinase Activity Tightly Associated with Human Type II FcGamma Receptors. Sarmay G.-vel, Pecht, I.-vel. (Proceedings of National Academy of Sciences of USA, 1994)
  Immunbiológia. Szerk. Erdei Annával. (Bp., 1998)
  Immunoreceptor Tyrosine-based Inhibition Motif-bearing Receptors Regulate the Immunoreceptor Tyrosine-based Activation Motif-induced Activation of Immune Competent Cells. Sarmay, G.-vel, Pecht, I.-vel. (Immunological Letters, 1999)
  Egy immunológus századvégi töprengései. (Magyar Tudomány, 2000)
  Emlősök, rovarok és növények immunvédekezésének közös eredete és hasonlósága. (Magyar Tudomány, 2004)
  Egy fehérjéket címkéző molekula és egy magyar származású Nobel-díjas története. (Természet Világa, 2005)
  Közeledünk az immunológiai tolerancia mechanizmusának megértése felé. (Orvosi Hetilap, 2007. suppl. 1.).
  
• Irodalom: Biológiai lexikon. I–IV. köt. Szerk. Straub F. Brunó. (Bp., 1975
  2. kiad. 1982)
  Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Schneider László, Szluka Emil. (Bp., 1986)
  Poór Gyula: Laudáció G. J. professzornak. (Orvosi Hetilap, 2006. 20.)
  Erdei Anna: G. J. (Magyar Tudomány, 2008)
  Poór Gyula: G. J. akadémikus halálára. (Magyar Reumatológia, 2008)
  G. J. szobra az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. (Természet Világa, 2011).