Gárdonyi Géza; 1897-ig Ziegler (1863. aug. 3. Agárdpuszta, Fejér vm. – 1922. okt. 30. Eger): író.

• Apja Ziegler Sándor stájer származású uradalmi gépész, a hagyomány szerint Kossuth „fegyvergyárosa” volt, anyja Nagy Terézia.
• Gyermekkorában a család állandóan váltogatta munka- és lakóhelyét, középisk.-it Sárospatakon és a bp.-i ref. gimn.-ban végezte. Az egri érsekség tanítóképzõ int.-ében tanítói okl. szerzett (1882), majd polg. isk. tanárképzõben tanult, de tanulmányait nem fejezte be (1886–1887). Az MTA tagja (levelező tag(1910.04.28.) tiszteleti tag(1920.05.05.)).
• Életút: Karádon (1881–1882), Devecserben segédtanító (1882–1883); közben a Vasmegyei Lapok munkatársa. Sárváron tanító (1884), Dabronyban kántortanító (1884–1885). Szakított a tanítói pályával, csak irodalommal és újságírással fogl. – A Hazánk (1885), a Győri Hírlap és a Függetlenség munkatársa (1885), A Tanítóbarát c. lap alapító szerkesztõje (1886–1888); egyúttal az Egyetértés, a Budapesti Hírlap és a Pesti Hírlap munkatársa is (1885–1889). Szegeden élt, a Szegedi Híradó (1889–1890) és a Szegedi Napló belsõ munkatársa (1890), majd az Arad és Vidéke önálló riportere (1891). Bp.-en telepedett le, Bródy Sándor segítségével a Magyar Hírlap munkatársa (1891–1893), politikai riportere és rovatvezetõje (1893–1894), visszavonult a közélettõl és az irodalmi csoportoktól (1896), végleg Egerbe költözött (1897), a Pesti Hírlap külsõ munkatársa, tudósítója. Konstantinápolyba utazott tanulmányútra, török tárgyú regényeihez (1889), Olaszo.-ban Dante-fordításán dolgozott (1897), majd Franciao.-ban tett tanulmányutat (1900). Bródy Sándor lapjának, a Jövendőnek (1903), majd a Krúdy Gyula szerkesztette Néplapnak fõmunkatársa (1919). – A Gárdonyi írói nevet elõször a Füllentő c. egri élclapban, a Kínos perc c. humoreszk alatt használta (1881). Elsõ novellásfüzete, Szerelmes történetek címmel jelent meg (1886), Divatgráf c. bohózatát a Városi Színház mutatta be (1888), Mikszáth ajánlásával jelent meg Figurák c. kötete (1890). A Magyar Hírlap részére írott ogy.-i tudósításai kapcsán írta meg Parlamentünk jeles figurái c. könyvét (1894). Írói pályájának legelsõ szakaszát a népisk.-kban szerzett keserû tapasztalatainak összegzésével zárta. A Nemzeti Iskola közölte A lámpás c. kisregényét (1897), amely a néptanítói sors nyomorúságait tárta fel, némi aktuálpolitikai éllel. Ebben az idõben Kiss József köréhez tartozott, gyakori vendége volt a Jókai Szalonnak, s levelezett Szabolcska Mihállyal. Az én falum c. elbeszélésgyûjteményében (1898) sajátosan keveredett a tényközlõ realizmus a mesével, különbözõ elbeszélésformákat alkalmazva a rajztól az anekdotáig. Parasztábrázolásai túlléptek a népszínmûvek zsánerképein, történetei egyes emberek tragédiáit, ill. komikus helyzeteit emelték középpontba. Történelmi regényeit a források részletes kutatása, elemzése elõzte meg. A Pesti Hírlap közölte az Egri csillagokat folytatásokban (1899 karácsonya), melynek szerkezetét maga is avíttasnak érezte, de sajnálta a regény idillikus leírásait. A regényt a nemzeti identitás megõrzésének lehetõségét jelentõ önfeláldozó hõsiesség jellemzi, a mûvet a hazafiasság hõskölteményének tekintik. Legkedvesebb mûvének A láthatatlan embert tekintette (1901). A regény a szecessziós népiesség egyik fõ mûve, felvonultatta a korabeli modern regények témáit, motívumait (álom, halál, magány stb.). Bár történelmi regényei a kor társadalmának sokoldalú leírásai, a történelemben is az egyes emberek sorsa érdekelte. A kis formák finom és gyengédkezû mûvészeként egy-egy fõhõs köré szõtte történelmi pannóját. A bor c. színpadi játéka (1901) humoros képsorozat a faluról, falubeli alakokról, mely a közönség és kritika elismerését egyaránt kiváltotta. Az Ábel és Eszter c. hangulatos regényében (1907) az élet helyett az életrõl való lemondás uralkodott. Az Isten rabjai (1908) román kori díszletek között játszódó történet a rabság és a transzcendens szerelem jelképrendszerére épült. A század elején sorra jelentek meg regényei, elbeszéléskötetei (Az öreg tekintetes, 1905; Két katicabogár, 1906; Átkozott józanság, 1907; Mi erősebb a halálnál? 1909). Az öreg tekintetes c. kisregényében (1905) a nemesi középoszt. hanyatlását dolgozta fel, elégikusan, ugyanakkor finom iróniával. Rejtõzködõ, visszahúzódó természete és néhány regényének kudarca még zárkózottabbá, még érzékenyebbé tette. Feljegyzéseket írt különös titkosírással (1906), rejtélyes „ti betûinek” megfejtése (1969), ill. titkosírásos naplójának feldolgozása támaszul szolgálhat az életmû jobb megértéséhez. – A Petõfi Társaság tagja (1898), visszautasította a Kisfaludy Társaság tagsági ajánlatát (1903), a Vörösmarty Akad. tagja (1918), tudtán kívül közoktatási népbiztosi címmel az Írói Választmány tagja (1919). – Emlékére megalakult az Orsz. Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság (1923), amely elõször kezdte meg a teljes életmû kiadását (1926-tól). Legutóbb összes mûveit a Szépirodalmi Kiadó adta ki (1962–1966). Emlékét Bp.-en szobor õrzi (Horvay János bronzszobra, 1923).
• Főbb művei: Száz novella. 1–2. (Gyõr, 1886)
  Szerelmes történetek. (Bp., 1886)
  Figurák. Furcsa emberek, furcsa históriák. Elõszó Mikszáth Kálmán. (Bp., 1890)
  Árgyrus királyfi. Tündéries dalmû. (Szeged, 1891)
  Április. Költemények. (Bp., 1894
  5. kiad. 1930)
  Parlamentünk jeles figurái. (Bp., 1894)
  A lámpás. Kisreg. (Bp., 1894)
  A báró lelke. Reg. (Bp., 1894)
  A házassági ajánlat. Monológ. (Bp., 1894)
  Novellák. (Bp., 1894)
  Tárcák. (Bp., 1894)
  Örök naptár. (Bp., 1894)
  A nyugat-európai ember. (Bp., 1895)
  Göre Gábor bíró úr könyve. (Bp., 1895
  14. kiad. 1938)
  Nagyapó tréfái. (Bp., 1895
  2. kiad. Nagyapó 100 tréfája címmel 1903
  4. kiad. 1940)
  A Pöhölyék életébõl. (Bp., 1895
  2. kiad. Pöhölyék és más efféle történetek címmel 1902)
  Tarka-barka történetek. (Bp., 1895
  5. kiad. 1948)
  Igazság a Földön. Legenda. (Szeged, 1896)
  Göre Martsa lakodalma. (Bp., 1897
  9. kiad. 1931)
  A lámpás. Reg. (Bp., 1897
  új. kiad. 1948)
  Durbints sógor. (Bp., 1898
  9. kiad. 1930)
  Az én falum. 1–2. Reg. (Bp., 1898
  16. kiad. 1948)
  Mindentudó Gergely bácsi 1. és 2. könyve. (Bp., 1898
  2. kiad. 1929)
  Göre Gábor juhásznótája. (Bp., 1898)
  A Kátsa. (Bp., 1898
  8. kiad. 1930)
  A kékszemû Dávidkáné. Reg. (Bp., 1898
  2. kiad. Dávidkáné címmel 1907
  5. kiad. az eredeti címmel 1942)
  Veszödelmek, más szóval nem matskaugrás ide Amerika se. (Bp., 1899
  9. kiad. 1930)
  A pesti úr. (Bp., 1900)
  Bojgás a világba mõg más mindönféle. (Bp., 1901
  8. kiad. 1930)
  A bor. Falusi történet. (Bp., 1901
  8. kiad. 1944
  németül 1903
  horvátul 1909
  finn nyelven Helsinki, 1912
  szerbül 1926)
  Egri csillagok. Reg. 1–2. köt. (Bp., 1901
  20. kiad. 1947
  finn nyelven Helsinki, 1926–1927
  bolgárul Szófia, 1955
  oroszul Moszkva, 1955
  szlovákul Bratislava, 1956
  észt nyelven 1958
  németül 1958)
  Tizenkét novella. (Bp., 1901
  4. kiad. 1929)
  Karácsonyi álom. Betlehemes játék. (Bp., 1902
  3. kiad. 1928)
  A láthatatlan ember. Reg. (Bp., 1902
  14. kiad. 1949
  németül Bp., 1941
  bolgárul Szófia, 1942
  törökül Ankara, 1946)
  Annuska. Vígjáték. (Bp., 1903)
  Az a hatalmas harmadik. Reg. (Bp., 1903
  7. kiad. 1946
  franciául Bp.–Paris, 1912
  olaszul Milano, 1934
  törökül Ankara, 1946)
  Nevetõ könyv. (Bp., 1903
  6. kiad. 1946)
  A zöld erszény és más elbeszélések. (Bp., 1903
  4. kiad. 1946)
  Emlékezetes napok a magyar történelembõl. (Bp., 1903
  5. kiad. 1942)
  Gyermekkori emlékeim. (Bp., 1903)
  Tihanyi Pista baklövései. (Bp., 1904
  5. kiad. Tihanyi Pista és más történetek címmel 1948)
  Bolond Istók és más efféle bolond történetek. (Bp., 1904
  4. kiad. 1942
  5. kiad. Bolond Istók meg a többiek címmel 1948)
  Fûzfalevél, nyárfalevél. Költemények. (Bp., 1904
  5. kiad. 1929)
  Az öreg tekintetes. Reg. (Bp., 1905
  5. kiad. 1939)
  Fehér Anna. Betyártörténet. (Bp., 1906
  3. kiad. 1934)
  Fekete nap. Történet a szabadságharcból. (Bp., 1906
  4. kiad. 1948)
  Két katicabogár. Reg. (Bp., 1906
  7. kiad. 1928)
  Ábel és Eszter. Reg. (Bp., 1907)
  Átkozott józanság. Reg. (Bp., 1907
  7. kiad. 1943)
  A nõkérdés. Vígjáték. (Bp., 1907)
  Isten rabjai. Reg. (Bp., 1908
  11. kiad. 1947
  olaszul Torino, 1941)
  Falusi verebek. Köznapi történet. (Bp., 1909
  4. kiad. 1947)
  Mi erõsebb a halálnál? Elb.-ek. (Bp., 1909
  3. kiad. 1928)
  Hosszúhajú veszedelem. Elb.-ek. 1–2. köt. (Bp., 1912
  3. kiad. 1928)
  Shakespeare költözése. Akad. székfoglaló. (Akadémiai Értesítõ, 1912)
  Messze van odáig. Elb.-ek. (Bp., 1913
  5. kiad. 1928)
  Szúnyoghy Miatyánkja. Reg. (Bp., 1916
  4. kiad. 1929)
  Ki-ki a párjával. (Bp., 1923
  2. kiad. 1928)
  Álmodozó szerelem. (Bp., 1923)
  Ida regénye. (Bp., 1924
  2. kiad. 1943)
  No még öggyet. Göre Gábor álnéven. (Bp., 1924
  3. kiad. 1930)
  Vakarts, vagyis az utolsó könyv. (Bp., 1924
  4. kiad. 1939)
  Kevi Pál halála és más történetek. (Bp., 1924)
  Aggy´isten Biri! Reg. (Bp., 1925
  3. kiad. 1942)
  Arany, tömjén, mirrha. Legendák, evangéliumi álmok. (Bp., 1925
  2. kiad. 1928)
  A kürt. Reg. (Bp., 1925)
  Leánynézõben. Julcsa kútja. (Bp., 1925)
  Mai csodák. Elb.-ek. (Bp., 1925)
  Szentjánosbogárkák. Színmûvek. (Bp., 1925)
  Te, Berkenye. Reg. (Bp., 1925)
  Zivatar pékéknél. Elb.-ek. (Bp., 1926)
  G. G. munkái. 1–20. köt. (Bp., 1926–1934)
  Amiket az útleírás elhallgat. (Bp., 1927)
  Halhatatlan kíváncsiság. (Bp., 1927
  2. kiad. 1929)
  Krisztus bankója. (Bp., 1927)
  Bibi. Reg. (Bp., 1928)
  Boldog halál szekerén. Elb.-ek. (Bp., 1928)
  Földbe nézõ szem. (Bp., 1929)
  Aranymorzsák. (Bp., 1934
  2. kiad. 1938)
  Én magam. (Bp., 1935)
  Magyarul így! (Bp., 1938)
  G. G. gyermekmeséi. 1–2. köt. (Bp., 1939
  2. kiad. 1948)
  A hálátlan krokodilus és más mesék. (Bp., 1939)
  Magyar dicsõség. Képek a magyar történelembõl. (Bp., 1939
  3. kiad. 1942)
  Barátaink, az állatok. Mesék. (Bp., 1942)
  Az arany srapnel. Reg. (Bp., 1943)
  Krisztus bankója. András keresztje. Vál. elb.-ek. Vál., elõszó Erdõs Jenõ. (Bp., 1944)
  Az új lámpás. Mûvészbimbó. (Bp., 1948)
  G. G. összes mûvei. (Bp., 1962–1966)
  Cifra mese. Mesék és hasznos történetek. (Bp., 1967)
  Zörög a kocsi. Három egyfelvonásos. (Bp., 1976)
  Hosszúhajú veszedelem. Agglegény elbeszélések. (Bp., 1978)
  Ida regénye. (Bp., 1978)
  Nevetõ könyv. (Bp., 1993)
  Kinek a párja. G. G. kötetben meg nem jelent írásai. (Érd, 1993)
  Szívdobbanás. Kisregények, novellák, publicisztikák. (Bp., 1995)
  Állatmesék. (Bp., 1995)
  Szüleim gyémántja voltam. (Bp., 1996)
  Aggyisten Biri és más novellák. (Bp., 2000)
  ford.: Dante: A pokol. Prózai fordítás. (Bp., 1896).
  
• Irodalom: Zsigmondy Ferenc: G. G. (Irodalomtörténet, 1921)
  Schöpflin Aladár: G. G. (Nyugat, 1922)
  Voinovich Géza: G. G. (Budapesti Szemle, 1923)
  Galamb Sándor: A rajzforma fejlõdése irodalmunkban. (Budapesti Szemle, 1925)
  Gárdonyi Emlékkönyv. (Bp., 1963)
  Bóka László: A hazaszeretet regénye. (B. L.: Válogatott tanulmányok. Bp., 1966)
  Bóka László: Gárdonyi és Bródy. (B. L.: Válogatott tanulmányok. Bp., 1966)
  Z. Szalai Sándor: Gárdonyi mûhelyében. (Bp., 1970)
  Kispéter András: G. G. (Bp., 1970)
  Z. Szalai Sándor: G. G. alkotásai és vallomásai tükrében. (Bp., 1977)
  Lengyel Balázs: Mi a történelmi igazság az Egri csillagokban? (L. B.: Közelképek. Bp., 1979)
  Rónay György: Az öreg tekintetes. (R. Gy.: A regény és az élet. Bp., 1985)
  Németh G. Béla: „Az én falum” írója. „Az én falum világa”. N. G. B.: Századutóról – századelõrõl. Bp., 1985)
  Bodnár György: A belsõ cselekmény életjelei – a külsõ cselekmény lefokozói. (B. Gy.: A „mese lélekvándorlása”. Bp., 1988)
  Adorján Andor: Látogatás G. G.-nál. (Magyar Napló, 1993. 24.).