Gáldi László; 1933-ig Göbl (1910. máj. 23. Miskolc – 1974. febr. 4. Bp. Temetés: febr. 13. Óbuda): nyelvész, lexikográfus, irodalomtörténész.

• Sz: Göbl Alajos középiskolai tanár, Laukó Lenke. F: Hingler Irén (1912–1997).
• A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – bölcsészdoktori és magyar–francia–román szakos tanári okl. szerzett (1932), a párizsi École des Hautes Études-ön és az École des Langues Orientales Vivantes-on tanult (1932–1935), az általános romanisztika, különös tekintettel az oláh (román) nyelvre és irodalomra tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1938), a nyelvészeti tudományok doktora (1954). Az MTA tagja (l.: 1942. máj. 15.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
• Életút: A párizsi Magyar Tanulmányi Központ könyvtárosa, egyúttal az École des Langues Orientales Vivantes-on a magyar nyelv lektora (1932–1935). A bp.-i Eötvös Collegiumban a romanisztika szakvezető tanára (1937–1950) és a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1938–1940), a román nyelv és irodalom, valamint az általános romanisztika helyettes tanára (1940–1942), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen az általános romanisztika ny. rk. tanára (1942–1944). Az ELTE BTK Román Filológiai Tanszék állandó külső előadója (1950-től), de tanított a francia és olasz tanszéken is, c. egy. tanár (1963-tól). Az MTA Nyelvtudományi Intézet Nagyszótári Osztályának vezetője, majd az Intézet tud. tanácsadója (1952-től). Olasz állami ösztöndíjjal Rómában (1938), Hariszeion-ösztöndíjjal Görögországban folytatott nyelvészeti és irodalomtörténeti kutatásokat (1939–1940).
• Tudományos pályafutásának kezdetén a románság eredetét vizsgálta, később érdeklődése a román és francia nyelvtörténet, a középkori latinság, a magyar–román művelődési kapcsolatok, majd a magyar szótárirodalom története felé fordult. Alapvetően új eredményeket ért el a francia-kreol nyelvjárások vizsgálata terén. Verstani módszertanának újításai közé tartozott a pontos szótagmérések végzése, s metrikai vizsgálataiban az összehasonlító szempontok figyelembe vétele. Kiadta Samuel Micu-Klein kéziratban maradt román–latin szótárát, amelynek kísérőtanulmányában Klein tevékenységét szoros kapcsolatba hozta a 18. sz.- i magyar szótárírással, továbbá kiderítette, hogy Klein munkatársa volt – többek között – Virág Benedek is. Jelentős műfordítói tevékenysége, elsősorban román költőket – Vasile Alecsandri; George Cosbuc; Mihai Eminescu; Alexandru Vlahuta; Liviu Rebreanu; Ionel Teodoreanu – műveit ültette át magyar nyelvre. Megindította az MTA Nagyszótára kiegészítő gyűjtését (1952) és tervet készített a kiadásra. Pályája kezdetén verseket is írt.
• Emlékezet: Budapesten, a Belvárosban (V. kerület Apáczai Csere János utca 5.) és Lágymányoson élt és tevékenykedett, az Óbudai Temetőben nyugszik. Lágymányosi lakóházát (Budapest XI. kerület Karinthy Frigyes út 13.) emléktáblával jelölték meg (2000-ben).
• Az Archivum Europae Centro-Orientalis c. folyóirat helyettes szerkesztője (1940–1944).
• Főbb művei: Műfordítások. (Arad, 1928)
  A Lexicon Marsilianum egyik forrása. (Magyar Nyelv, 1931)
  A magyar szótárirodalom hatása az oláhra. Egy. doktori értek. is. (Nyelvtudományi Közlemények, 1932)
  A legrégebbi oláh iskoladráma. (Debreceni Szemle, 1933)
  La structure grammaticale dees patois français-créole. (Zeitschrift für französische Sprache und Literatur, 1934)
  A szomjúság balladája. Versek. (Arad, 1934)
  A franciaországi latinság problémái. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1934)
  Adalékok az alakpárok elméletéhez. Egyetemes Philologiai Közlöny, 1935)
  Constantin Cantacuzino és a magyar nemzeti hagyomány. (Magyar Nyelv, 1935)
  A román irodalomtörténet tájrajzi problémái. (Apolló Könyvtár. 4. Bp., 1935)
  Jegyzetek a párizsi magyarság nyelvállapotáról. (Franciaországi magyarság. Szerk. Baráth Tibor. Bp., 1935)
  Le mètre et le rythme. (Revue des Études Hongroises, 1936/37)
  Le romanisme Transdanubien. (Róma, 1937)
  La latinità della lingua italiana vista degli Ungheresi. (Corvina, 1938)
  Problemi di geografia linguistica nel Rumeno del settecento. (Biblioteca dell’Accademia d’Ungheria di Roma. 13. Roma, 1938)
  Contributions à l’étude des lexiques latins-hongrois du moyen âge. (Eötvös füzetek. 11. Bp., 1938)
  Les mots d’origine néogreque en roumain à l’époque des Phanariotes. (Magyar–Görög Tanulmányok. 9. Bp., 1939)
  A XVIII. századi oláh nyelv jövevényszavai. (Magyar Nyelv, 1939)
  Les premiers verbes d’origine française dans la langue roumaine. (Zeitschrift für französische Sprache und Literatur, 1939)
  Le origini italo–greche della versificazione rumena. (Biblioteca dell’Accademia d’Ungheria di Roma. 25–26. Roma, 1939)
  Árgirus históriája az oláh irodalomban. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1939)
  Flandriai szövetneveink középkori szójegyzékeinkben. (Magyar Nyelv, 1940)
  Az újgörög verstörténet mai állása és az újgörög– olasz irodalmi kapcsolatok. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1940)
  Nyelvkarakterológia és hangszimbolika. (Athenaeum, 1940)
  XVIII. századi humanizmusunk és a románság. (Budapesti tudományegyetemi romanisztikai dolgozatok. Bp., 1940
  olaszul: Archivum Europae Centro-Orientalis, 1940)
  Gyakorlati román nyelvkönyv. I–V. köt. (Bp., 1940–1941)
  Magyar–román művelődési kapcsolatok. (Erdély és népei. Szerk. Mályusz Elemér. Bp., 1941)
  Mussolini és a modern olasz stílus. (Archivum Philologicum, 1941)
  Documenta historiam valachorum in Hungaria ilustrantia. Fekete Nagy Antallal, Makkai Lászlóval. (Bp., 1941)
  Erdély hivatása Dél-kelet-Európa művelődésében. (Minerva Könyvtár. Bp., 1941)
  Simeon Magyar, ein rumänischer Pionier der josephinischen Schulreform. (Archivum Europae Centro-Orientalis, 1941)
  A románok története, különös tekintettel az erdélyi románokra. Szerk. Makkai Lászlóval. Írta. Többekkel. (A Magyar Történelmi Társulat könyvei. Bp., 1941
  németül: 1942)
  Volney és Tasso hatása a román romantikára. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1942)
  A magyarországi román költészet a múlt század második felében. (Magyarságtudomány, 1942)
  Magyar–román szellemi kapcsolatok. (Kincsestár. Bp., 1942)
  Az erdélyi román őshaza kérdéséhez. (Bp., 1942)
  Beiträge zur Geschichte der Siebenbürger Trias. (Ostmitteleuropäische Bibliothek. 41. Bp., 1942)
  Zur Frage des rumänischen Kerngebietes in Siebenbürgen. (Ostmitteleuropäische Bibliothek. 44. Bp., 1942)
  Az erdélyi román nyelvújítás. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1943. jan. 4.
  megjelent: Értekezések a nyelv- és széptudományok Osztálya köréből. 26. köt. 4. Bp., 1943)
  Siebenbürgen im Aufbau der ungarischen Kultur. (Bp., 1943)
  Lupu’s Theory of the Origin of the Rumanians. (Danubian Review, 1943)
  A „Ludas Matyi” román átdolgozása. (Az irodalomtörténet füzetei. 15. Bp., 1943)
  La culture hongroise en Transylvanie. Monográfia. (Bp., 1944)
  Nyelvfilozófia. (A mai filozófia. Bp., 1944)
  A Dunatáj nyelvi alkata. – A Dunatáj irodalmi fejlődése. (A Dunatáj. II. köt. Bp., 1946)
  A román nyelv magyar elemeinek történeti időrendjéhez. (Magyar Nyelvőr, 1947)
  A nyelv eredete. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1947)
  A magyar köznyelv a szabadságharc korában. (Magyar Nyelvőr, 1948)
  Francia leíró nyelvtan. Egy. jegyz. Fónagy Ivánnal, Herman Józseffel. (Bp., 1952)
  Elvtárs. – Az Akadémiai Nagyszótár ügye. (Magyar Nyelvőr, 1953)
  Essai d’une interpretation fonctionelle du vers. (Acta Linguistica, 1953)
  Szótárírásunk egyik fordulópontja. (Magyar Nyelv, 1955)
  A magyar nyelvatlasz munkamódszere. (Magyar Nyelvőr, 1955)
  Az orosz vers funkcionális problémái. (Filológiai Közlöny, 1955)
  József Attila, a műfordító. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1955)
  Vers és nyelv a reformkorban. (Nyelvünk a reformkorban. Bp., 1955)
  Sur quelques pionniers des rapprochements étymologiques slavo– hongrois. (Studia Slavica, 1955)
  Milyen nyelvből fordította Petőfi „A koros hölgy”-et? (Magyar Nyelv, 1956)
  Költői nyelvünk legújabb gazdagodása. (Magyar Nyelvőr, 1956)
  A magyar vers a szabadságharc korában. (Irodalomtörténet, 1956)
  De Gyarmathi à Miklosch. Un chapitre de l’histoire des recherches étymologiques slavo–hongroises. (Studia Slavica, 1956)
  Az Akadémiai Értelmező Szótár első terve. – Verseghy, a szótáríró. (Magyar Nyelvőr, 1957)
  A magyar tárgyrag eredetéhez. (Magyar Nyelv, 1957)
  A magyar szótárirodalom a felvilágosodás korában és a reformkorban. Monográfia és doktori értek. is. A szómutatót összeáll. Farkas Vilmos, Ruzsiczky Éva. (Bp., 1957)
  Contributions hongroises à la découverte de la langue roumaine. (Acta Linguistica, 1957)
  A szlavisztikai jövevényszó-kutatás néhány problémája. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1958)
  Szenci Molnár Albert zsoltárverse. (Irodalomtörténeti füzetek. 18. Bp., 1958)
  Latin és újlatin verstani kutatások. (Világirodalmi Figyelő, 1960)
  Les variétés de l’accent dans le vers russe. (Studia Slavica, 1960)
  Une strophe, ses métamorphoses et son expressivité de Goethe à Eminescou. (Acta Linguistica, 1960)
  A román verstörténet korszakai. 1–2. (Filológiai Közlöny, 1960)
  Mutatvány a Magyar Irodalmi Nyelv Nagyszótárából. (Magyar Nyelvőr, 1960)
  A finnugor népi verselés tipológiai áttekintése. (Irodalomtörténet, 1960)
  Lermontov versművészete magyar köntösben. (Tanulmányok a magyar–orosz irodalmi kapcsolatok köréből. I–III. köt. Főszerk. Kemény G. Gábor. Bp., 1961
  franciául: Studia Slavica, 1963)
  Ismerjük meg a versformákat! (Bp., 1961
  Új kiad. 1987
  2. kiad. 1993
  3. kiad. 1999)
  Jegyzetek Petőfi jambikus versformáiról. (Tanulmányok Petőfiről. Szerk. Sőtér István. Bp., 1962)
  Les variétés expressives de l’hendécasyllabe dans la poésie. de Michel Eminescou. (Acta Linguistica, 1962)
  Zu einigen Problemen des Versbaus in den samojedischen Schamenengesängen. (Glaubenswelt und Folklore der sibirischen Völker. Bp., 1963)
  Esquisse d’une histoire de la versification roumaine. (Studia Romanica. Bp., 1964)
  Stilul poetic al lui Mihai Eminescu. (Bucuresti, 1964)
  Bús szavunk jelentésköre Petőfinél. (Nyelvtudományi Értekezések, 1964)
  Az újlatin szabadvers nyelvi eszközei. (Filológiai Közlöny, 1965)
  A Pokol XVII. énekének stilisztikai méltatása. (Dante a középkor és a reneszánsz között. Emlékkönyv Dante születésének 700. évfordulójára. Bp., 1966)
  La fortuna dello stile poetico leopardiano in Ungheria. (Italia ed Ungheria. Bp., 1967)
  Précis stylistique françaises. Egy. jegyz. (Bp., 1967)
  József Attila trocheusairól. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1968)
  Elementi di stilistica italiana. Egy. jegyz. (Bp., 1968)
  Petőfi kisebb műfordításai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1969)
  Erdély román irodalma a századfordulón. (Helikon, 1969)
  Az olasz stilisztika néhány alapproblémája. (Filológiai Közlöny, 1969)
  Stilisztikai megfigyelések az arcképfestő Machiavelliről. (Filológiai Közlöny, 1970)
  A magyar Baudelaire-fordítások. (Eszmei és irodalmi találkozások. Tanulmányok a magyar–francia irodalmi kapcsolatok köréből. Szerk. Köpeczi Béla. Bp., 1970)
  Introduzione alla stilistica italiana. (Bologna, 1971)
  Endre Ady et les traditions de la métrique finno-ougrienne. (Acta Linguistica, 1971)
  Introducere în istoria versului românesc. (Bucuresti, 1971)
  Contributions à l’histoire de la versification roumaine. La prosodie de Lucian Blaga. (Bp., 1972)
  Szerb-horvát eredetű tízesünk. (Szomszédság és község. Délszláv–magyar irodalmi kapcsolatok. Bp., 1972)
  A modern műfordítás néhány kérdéséről. (A műfordítás elmélete és gyakorlata. Szerk. Takács József. Bp., 1973)
  Dimitrie Cantemir, a költő és a humanista. (Helikon, 1973)
  Petőfi költői nyelve és a Petőfi-szótár. (Filológiai Közlöny, 1973)
  Introducere în stilistica literarã a limbii române. (Bucuresti, 1976)
  szerk.: Magyarok és románok. I–II. köt. Szerk. Deér Józseffel. (Bp., 1943–1944)
  Micu-Klein, Samuel: Dictionarium valachico–latinum. Sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta. 8 hasonmás táblával, 5 térképpel. (Bp., 1944)
  Eminescu válogatott versei. Szerk. Kéki Bélával. A bevezetést Jékely Zoltán írta. (Bp., 1947)
  Orosz–magyar szótár. Hadrovics Lászlóval. (Bp., 1951
  8. kiad. 1989)
  Magyar–orosz szótár. Hadrovics Lászlóval. (Bp., 1952
  8. kiad. 1989)
  Magyar–orosz kéziszótár. Hadrovics Lászlóval. (Bp., 1953
  8. kiad. 1989)
  Spanyol–magyar szótár. (Bp., 1958
  5. kiad. 1992)
  Magyar–spanyol szótár. (Bp., 1958
  5. kiad. 1992)
  Magyar–orosz szemléltető szótár. (Bp., 1959)
  Kassai József Magyar–diák szókönyvének 1815 körül szerkesztett befejező része a Toldalékokkal. (Bp., 1962)
  Magyar–orosz kéziszótár. (Bp., 1969
  8. kiad. 1989)
  Spanyol–magyar kéziszótár. (Bp., 1965)
  Magyar–spanyol kéziszótár. (Bp., 1969
  7. kiad. 1988)
  Orosz–magyar kéziszótár. (Bp., 1974
  8. kiad. 1989)
  Magyar–orosz szótár. Főszerk. (Bp.–Moszkva, 1976
  2. kiad. 1987)
  ford.: Rebreanu, Liviu: Lázadás. Regény. Ford. (Bp., 1945
  2. kiad. Bukarest, 1955
  3. kiad. Bukarest, 1964
  4. kiad. 1977)
  Teodoreanu, Ionel: Ködös határ. Regény. Ford., az utószót írta. (Bp., 1966)
  Teodoreanu, Ionel: Utak. Regény. Ford. (Bp., 1968)
  Teodoreanu, Ionel: Szélvészben. Regény. Ford. (Bp., 1970).
  
• Irodalom: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
  Fogarasi Miklós: G. L. olasz stilisztikája. (Filológiai Közlöny, 1971)
  Beke György: G. L. (B. Gy.: Tolmács nélkül. Bukarest, 1972)
  Halálhír. (Népszabadság, 1974. febr. 7.)
  Barta János: G. L. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1974)
  J. Soltész Katalin: G. L. (Magyar Nyelv, 1974)
  Martinkó András: G. L. (Nagyvilág, 1974)
  Péter Mihály: László Gáldi. (Studia Slavica, 1974)
  Sziklay László: G. L. (Helikon, 1974)
  Szabó Zoltán: G. L. életműve. (Utunk, 1974)
  Beke György: G. L. (Korunk, 1974)
  Guillermou, Alain: G. L. emlékére. (Filológiai Közlöny, 1975)
  Bakos Ferenc: László Gáldi. (Acta Linguistica, 1975)
  Finnugor életrajzi lexikon. Szerk. Domokos Péter. (Bp., 1990)
  Domokos Sámuel: G. L. és Eminescu. (Europa–Annales 1. Bp., 1993)
  Kiss Lajos: G. L. emléktáblájánál. (Magyar Nyelv, 2000).
  
• Megjegyzés: MÉL téves halálozási adat: febr. 5.!