Gábor Dénes (Dennis); 1902-ig Günszberg (1900. jún. 5. Bp. – 1979. febr. 9 London): villamosmérnök, fizikus, feltaláló.

• Zsidó családból származott, áttért az evangélikus hitre (1919-ben). Sz: Günszberg Bertalan (Bernát), a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. főkönyvelője, majd igazgatója, Kálmán (= Jakobovits) Adél. Apja Heves megyéből származott, anyja családja gyulai eredetű. Testvére: Gábor György (1901–) és Gábor Endre (André, 1903–1990). F: 1936-tól Butler, Marjorie Louise (†1981).
• Budapesten, a Terézvárosban (= VI. kerület) született, elemi iskoláit a Szemere utcai (= V. kerület, Lipótváros) községi iskolában (1906–1910), középiskoláit az V. kerületi Markó utcai állami főreáliskolában végezte (1910–1918; 1918-ban éretts.). A bp.-i József Műegyetem Gépészmérnöki Karán (1918–1919), a berlini Technische Hochschulén tanult (1920-1924), Berlinben villamosmérnöki okl. (1924), műszaki doktori okl. szerzett (1927). Berlinben Albert Einstein előadásait és szemináriumait látogatta – többek között – Wigner Jenővel és Neumann Jánossal. Az MTA tagja (t.: 1964. ápr. 24.).
• Életút: A Siemens és Halske-konszern siemensstadti (1927–1932), az Siemens–Reiniger–Velfa-konszern erlangeni kutatólaboratóriumában kutatómérnöke (1932–1933), a náci hatalomátvétel után elhagyta Németországot a budapesti Egyesült Izzó (= Tungsram Rt.) kutatómérnöke (1933–1934). Angliában telepedett le, a rugbyi British Thomson Houston elektromos vállalat kutatómérnöke (1934– 1949), a londoni Imperial College Elektronika Tanszék egy. docense (1949–1958), az elektronoptika ny. r. tanára (1958–1967), nyugdíjas tudományos tanácsadója (1967–1979).
• Még diákként jegyezte első találmányát (az aeroplán körhintát, 1911-ben). Tudományos pályafutásának kezdetén egy magasfeszültségű távvezetékek tervezésével foglalkozó cégnél elsősorban nagyteljesítményű, nagyfeszültségű vezetéken fellépő ún. tranziens jelenségeket vizsgált, majd a vándorhullámok megfigyelésére szolgáló oszcilloszkóppal kapcsolatos kutatásokat végzett. Ez vezette a katódsugár oszcillográfok működésének tanulmányozásához (a katódcsőről írta egyetemi doktori értekezését, 1927-ben). Később, az 1930-as évektől érdeklődése a plazmajelenségek (= az erősen ionizált, csaknem teljesen semleges gázok) elmélete felé fordult, e téren leglényegesebb eredménye az ún. Langmuir-plazmákkal kapcsolatos megállapításai és a plazmalámpa kifejlesztése. A plazmalámpák gyártását a Tungsram kutatólaboratóriumában próbálta megvalósítani (1933–1934), ám erre végül nem került sor, mert az Egyesült Izzó nem kívánta megvásárolni szabadalmát. Angliában fő munkaterületévé az elektronoptika és az információelmélet vált. Az elektronoptikai leképezés tudományos vizsgálata, ill. az elektronmikroszkóp tökéletesítésének munkálatai során jutott el legnagyobb találmányához kidolgozta a holográfiát. Felismerte, hogy a tökéletes leképezéshez a tárgyról visszavert hullámoknak valamennyi információját fel kell használni – nemcsak a hullámintenzitást, hanem a hullám fázisát és amplitúdóját is. Ha ez sikerül, a tárgyról teljes (holo), háromdimenziós kép (gráf) nyerhető. Nevéhez fűződik az optikai holográfia elméletének kidolgozása (1946–1951), amelyet a gyakorlatban csak egy új, koherens fényforrás, a lézer megszületésével lehetett megvalósítani (1962), a lézertechnika és a holográfia egyesítésével létrejött lézerhologramok új perspektívát nyitottak a szövegtárolás, a betű- és alakzatfelismerés, ill. az asszociatív információtárolás és -keresés területén. Az 1960-as években visszatért a plazmaelmélethez, majd olyan lapos tévéképcsövet szerkesztett, amelyben a többszörösen megtört elektronsugár útjának zömét a képernyővel párhuzamos síkban teszi meg. Az ún. Sinclair-síkképcső ma is a Gábor-féle elveken alapszik. Közel száz egyéb találmány fűződik a nevéhez, pl. termionikus generátort, univerzális analóg számítógépet, holografikus mikroszkópot szerkesztett, továbbfejlesztette az ún. Wilson-féle ködkamrát. Úttörő a tevékenysége továbbá a híradástechnikai információelméletben is, a beszédinformációt szűk frekvenciasávokba tömörítve növelte a transzatlanti kábelek kapacitását. Megfogalmazta a füllel hallhatóság fizikai kritériumát.
• Élete utolsó évtizedeiben a Római Klub alapító tagjaként az emberiség jelenlegi és jövőbeli problémáinak tanulmányozásával is foglalkozott. Elsősorban a fejlett technika által okozott károk (pl. munkanélküliség), a nyersanyagokkal való pazarlás, a túlnépesedés, a háborúk, a környezetszennyezés aggasztották. Célja egy olyan jövő megtervezése volt, amely úgy őrizné meg a civilizáció értékeit, hogy az harmonizáljon a természettel. Az MTA meghívására az 1960-as évek végétől kétévente hazalátogatott: Magyarországon rendkívül népszerű előadásokat tartott, gyakran szerepelt a sajtóban: rádió- és tévéinterjúkat adott.
• Emlékezet: Londonban hunyt el, a hálaadó istentiszteletet a Holy Trinity Templomban tartották, hamvait a Putney Vale-i Temetőben szétszórták. A temetőben, Kovács László fizikatörténész kezdeményezésére gránit emléktáblát helyeztek el. Hagyatékának egy részét az Imperial College őrzi, ahol kedves tárgyait, kitüntetéseit (köztük Nobel-díját!) állandó kiállításon mutatják be; mellszobra is a College könyvtárában látható. Münchenben utcát neveztek el róla, ill. Nottinghamben a Nobel Avenue keresztutcája a Gabor Street. Magyarországon szülőházát (Budapest Terézváros, VI. kerület Rippl-Rónai József [korábban: Bulyovszky] utca 15.) emléktáblával jelölték meg (2000. jún. 6-án), de a bp.-i Infóparkban, a róla elnevezett Gábor Dénes Épületre is emléktábláját helyezték el (2005. okt. 3-án). Nevét vette fel a Gábor Dénes Műszaki és Informatikai Főiskola (alapításakor, 1992-ben) és a szegedi Gábor Dénes Gimnázium, Műszaki Szakközépiskola és Kollégium (szintén 1992-től; korábban, 1967-től Bebrits Lajos Vasútforgalmi Technikum és Szakközépiskola). Az iskolában minden évben, jún. 5-én (Gábor Dénes születésnapján) Gábor Dénes Emléknapot tartanak, s ekkor rendezik meg a Gábor Dénes Számítástechnikai Emlékverseny eredményhirdetését is. A Gábor Dénes Főiskolán őrzik hagyatékának nagyobbik részét: könyveit, fotóit, érméit. Róla nevezték el továbbá a debreceni Gábor Dénes Elektronikai Műszaki Szakközépiskola és Kollégiumot (1990-ben). A Novofer Innovációs Közös Vállalat alapította az évente kiosztásra kerülő magyar és nemzetközi Gábor Dénes-díjat (1989-ben; a díj ezüstből készült érem, amely Gábor Dénes fehérfénnyel rekonstruálható portréhologramját ábrázolja). Tiszteletére a Royal Society Gabor Medalt (= Gábor-érem) alapított (a molekuláris biológia és genomika terén elért jelentős eredményekért, kétévente, minden páratlan évben adják át, 1989-től). Halálának 25. évfordulóján a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ezüst emlékpénzt veretett (2004-ben).
• Az USA Nemzeti Tudományos Akadémiájának tagja (1973). A Royal Society tagja (1956-tól). A Római Klub alapító tagja (1968-tól).
• Elismerés: Michelson-érem (Franklin Intézet, 1968), Rumford-érem (Angol Királyi Társaság, 1968), Holweck-díj (Francia Fizikai Társaság, 1971), Fizikai Nobel-díj (a holografikus módszer feltalálásáért és kifejlesztéséhez való hozzájárulásáért, 1971).
• Főbb művei: An Essay on the Mathematical Theory of Freedom. Gábor, Andréval. (Journal of the Royal Statistical Society, 1954)
  Electronic Inventions and Their Impact on Civilization. (London, 1959)
  Innovations: Scientific, Technological and Social. (London, 1970)
  Inventing the Future. (London, 1963)
  Holográfia, vagy a „teljes kép”. (Fizikai Szemle, 1966)
  Holography in 1970. An Overview. (New York, 1970)
  Desirable and Undesirable Ends of Technology. Can We Survive Our Future? (London–Sydney–Toronto, 1971)
  Diversification of Cities and the Revival of City Culture. (New York, 1972)
  The Mature Society. (London, 1972)
  The Poper Priorities of Science and Technology. (Southampton, 1972)
  A holográfia története. (Fizikai Szemle, 1974)
  Válogatott tanulmányok. Vál. Fehér György, Ferenczi György, Pócza Jenő. Ford. Nagy Imre, az utószót Szigeti György írta. (Bp., 1976)
  The Prospects of Industrial Civilization. (Bp., 1980)
  Haeckel, Ernst: Biológia és természetfilozófia. Vál., ford. G. D. (Bukarest, 1989)
  Holográfia. 1948–1971. A Nobel-díj átadásakor, 1971. dec. 11-én tartott előadása. (Fizikai Szemle, 2000)
  Tudományos, műszaki és társadalmi innovációk. Ford. Reich György, Szentgyörgyi Zsuzsa. (Bp., 2000
  2. kiad. 2004)
  Találjuk fel a jövőt! Ford. Búsné Pap Judit. Az előszót írta Bendzsel Miklós. (Bp., 2001)
  Az érett társadalom. Ford. Búsné Pap Judit. (Bp., 2005).
  
• Irodalom: G. D. életéről, munkájáról, terveiről. (Élet és Tudomány, 1972)
  Bakos József: G. D. Nobel-díja. (Fizikai Szemle, 1972)
  Mi a világhír titka? Nemzetközi ankét Nobel-díjas tudósokkal. Összeáll. Roman, C. (Bukarest, 1974)
  Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1979. febr. 10.)
  Kovács István: G. D. (Magyar Tudomány, 1979)
  Allibone, T. E.: Dennis Gabor. (Biographical Memoirs of Fellows of the Royal Society. Bristol, 1980)
  List of the Papers and Correspondence of Dennis Gabor. Művei bibliográfiája. Összeáll. Pingree, Jeanne. (London, 1986)
  Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. (Bp., 1986)
  Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
  Holográfia és humanizmus: G. D. Szerk. Garay Tóth János, Nagy Ferenc. (Bp., 1995
  2. bőv. kiad. 1998)
  Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
  Ribár Béla: Híres magyar tudósok. (Újvidék, 1997)
  Greguss Pál: A holográfia hajnala és horizontja. (Bp., 1998)
  Allibone, T. E.: G. D. Ford. Gősiné Greguss Anna. Az angol nyelvű kiadás fordítása G. D. művei bibliográfiájának kiegészítésével. (Bp., 2000)
  Marx György: A marslakók érkezése. Magyar tudósok, akik Nyugaton alakították a 20. század történetét. (Bp., 2000). G. D. CD- ROM. Interaktív multimédia. Főszerk. Horváth Péter. (Bp., OMIKK, 2000)
  Kovács László: G. D., a mérnök-fizikus. (Természet Világa, 2000)
  Füstöss László: A zseniális jövőbenéző G. D. (Magyar Tudomány, 2000)
  G. D. Centenáriumi emlékszám. (Fizikai Szemle, 2000)
  Hadházy Tibor–Szabó Árpád: G. D. (A fizika tanítása, 2000)
  Bödők Zsigmond: Magyar feltalálók. 1. Magyarok a fotográfia történetében. (Dunaszerdahely, 2002)
  Újpest lexikon. Főszerk. Hirmann László. (Újpest, 2002)
  Kovács László: G. D. nyughelyének megtalálása. (Vasi Szemle, 2004)
  Palló Gábor: Arthur Koestler és a tudomány. A Gábor Dénes–Koestler kapcsolat. (Magyar Tudomány, 2005)
  Biró Gábor: G. D. és M. Zemplén Jolán 1961-es levélváltása. (Fizikai Szemle, 2006)
  Németh József: In memoriam G. D. A Szemere utcától a világhírig. – Gyulai József: G. D. emlékére. (Magyar Tudomány, 2011).