Fraknói Vilmos; 1874-ig Frankl (1843. febr. 27. Ürmény, Nyitra vm. – 1924. nov. 20. Bp.): történész, r. k. püspök.

• Zsidó családból származott. Sz: Fraknói Vilmos uradalmi orvos.
• Középiskoláit Nagyszombatban és Esztergomban végezte, az esztergomi Bencés Gimnáziumban éretts. (1861). Esztergomban kikeresztelkedett, a pesti központi papnevelő intézet elvégzése után pappá szentelték (1865. júl. 23.); a pesti tudományegyetemen történelem–latin szakos tanári és bölcsésztudori okl. szerzett (1864). Az MTA tagja (l.: 1870. máj. 25.; r.: 1873. máj. 21.; ig.: 1892. máj. 5.; t.: 1917. máj. 1.).
• Életút: A nagyszombati érseki főgimnázium és az esztergomi papnevelő intézet r. tanára (1865–1873), Budapesten (1873–1878), Nagyváradon (1878–1890), Olaszországban élt (1890–1910). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) könyvtárának őre (1875–1879). Nagyváradi kanonok (1878-tól), szekszárdi c. apát (1879-től), arbei választott püspök (1889-től), krasznai főesperes (1898-tól), szentjobbi javadalmas apát (1900-tól). A múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője (1897–1915).
• Konzervatív katolikus szemléletű munkáiban a magyar történelem szinte valamennyi korszakával kiemelten foglalkozott; alapvető jelentőségűek a Hunyadi- és a Jagelló-korra vonatkozó kutatatásai. Elsőként tárta fel a középkor magyarországi és külföldi forrásainak jelentős részét, de kutatásainak fő területe a politika- és diplomáciatörténet volt. Élete fő művének Mátyás király életéről szóló monográfiáját tekintette (1890), jóllehet számos fontos munkát jelentetett meg – többek között – Pázmány Péterről, a középkori magyar műveltségről, Werbőczy Istvánról, továbbá elsőként kutathatott a királyi kúriától származó Martinovics-iratokban. – Itáliában jelentős vagyonra tett szert, amelynek egy részéből, a magyar történelmi források feltárására Rómában történeti intézetet alapított (Magyar Történeti Intézet, 1892). Az intézetben önálló művészházat is létesített, ahol a művészek számára műtermet, ösztöndíjat és jelentékeny megbízásokat biztosított. Muzeológusként aktívan támogatta a Nagyváradi Múzeum megalapítását, elősegítette a váradi várban folyó ásatásokat, ill. a helyi képtár és könyvtár gyarapodását. A nagyváradi székesegyházban bronz domborművet állíttatott Ipolyi Arnold püspök emlékére és majolika domborművet Szent László tiszteletére. Aktívan közreműködött a bécsi magyar műkincsek hazahozatalára felállított bizottság munkájában. Kétmillió koronás alapítványt létesített a Szent István Akadémia javára, amelyet végrendeletében általános örökösévé tett (1921).
• Emlékezet: Portréját László Fülöp és Ferenczy Valér is megfestette (ez utóbbi a római Collegium Hungaricumban látható). Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei úti) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001- ben). Tiszteletére a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Fraknói Vilmos-díjat alapított (a teológia, a filozófia és az egyháztörténet terén kiemelkedőt alkotók számára, 2000-ben; a díjat minden évben, nov. 20-án Fraknói Vilmos halálának évfordulóján adják át).
• Az MTA főtitkára (1879. máj. 22.–1889. okt. 14.), másodelnöke (1889. máj. 3.–1892. máj. 5.), az MTA II. Osztályának titkára (1873. máj. 21.–1879. máj. 22.). Az MTA Történettudományi Bizottsága előadója (1875–1880), elnöke (1886–1895). A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1903), a Szent István Akadémia (r.: 1916), a Magyar Történeti Társulat tagja (t.: 1917). A krakkói Lengyel Tudományos Akadémia (r.: 1888), a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia külső tagja.
• Elismerés: Az MTA Nagyjutalma (Salamon Ferenccel megosztva, 1887).
• Az Értekezések a társadalomtudományok köréből (1868–1872), az Értekezések a történeti tudományok köréből című sorozatok szerkesztője (1872–1878). A Magyar Könyvszemle szerkesztője (1876–1879). Kiadta a Magyar országgyűlési emlékek. Monumenta comitialia regni Hungariae c. sorozatot (I–X. köt., 1874–1890; az utolsó kettőt Károlyi Árpáddal) és a Vatikáni magyar okmánytárat. (Monumenta Vaticana, I–IV. köt., 1884–1899).
• Főbb művei: A magyar nemzeti műveltség állásának vázlata az első fejedelmek korában és a kereszténység behozatalnak kérdése. Frankl Vilmos néven. (Pest, 1861)
  A magyar főpapok a trienti zsinaton. A zsinat befejezésének háromszázados emlékére. Frankl Vilmos néven. 1–7. (Magyar Sion, 1863)
  A nádori és országbírói hivatal fejlődése. Egy. doktori értek. is. (Pest, 1863)
  A bécsi békekötés 1606-ban. (Győri történelmi és régészeti füzetek, 1863)
  Pázmány Péter túróczi préposttá neveztetése. (Magyar Sion, 1864)
  Adalékok az esztergomi érsekek prímási, született követi és főkorlátnoki jogi kifejlődésének történetéhez. 1–2. (Magyar Sion, 1866)
  Pázmány Péter és kora. I–III. köt. (Pest, 1868–1872)
  Az eperjesi béke. 1–2. (Századok, 1871)
  Pázmány Péter diplomátiai küldetése Rómába. 1632. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1871. okt. 9.
  megjelent, kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1871
  teljesen: Uj Magyar Sion, 1871)
  A hazai és külföldi iskolázás a XVI. században. (Pest, 1872)
  Adalékok az 1514. évi pórlázadás történetéhez. (Századok, 1872)
  A magyar nemzet története. I–III. köt. (Házi Könyvtár. 9–11. Pest, 1872–1874)
  Révai Ferencz nádori helytartó fiainak hazai és külföldi iskoláztatása. (Értekezések a történelmi tudományok köréből. 2. köt. 6. Pest, 1873)
  Berger Illés magyar királyi historiographus. (Századok, 1873)
  Magyarországi tanárok és tanulók a bécsi egyetemen a XV. és a XVI. században. (Értekezések a történelmi tudományok köréből. 3. köt. 10. Bp., 1874)
  Három magyar bíbornok-jelölt a XVI. században. (Magyar Sion, 1874)
  Melanchton és magyarországi barátjai. (Századok, 1874)
  A magyar országgyűlések története. I–II. köt. (Bp., 1874–1881)
  II. Lajos és Mária. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1875. ápr. 5.
  megjelent, kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1875)
  Werbőczy István a mohácsi vész előtt. 1–2. (Századok, 1876)
  Bakocs Tamás, mint konstantinápolyi patriarka. (Magyar Sion, 1877)
  Vázlatok Magyarország műveltségi állapotairól. (Bp., 1877)
  II. Lajos és udvara. Történeti rajz. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1878)
  Vitéz János könyvtára. 1–2. – Könyvtáblákban felfedezett magyar ősnyomtatvány unicumok. (Magyar Könyvszemle, 1878)
  Vitéz János esztergomi érsek élete. (Házi Könyvtár. 30. Bp., 1879)
  A szekszárdi apátság története. (Bp., 1879)
  Adalékok Dévai Bíró Mátyás élettörténetéhez. (Történelmi Tár, 1880)
  Martinovics és társainak összeesküvése. (Bp., 1880
  2. kiad. 1884)
  Magyarország és a cambrayi liga. 1–4. (Századok, 1882
  németül is)
  Tomori Pál élete és levelei. (Bp., 1882)
  Váradi Pál kalocsai érsek élete. 1–3. (Századok, 1884)
  Magyarország a mohácsi vész előtt a pápai követek jelentései alapján. (Házi Könyvtár. 49. Bp., 1884)
  II. Ulászló királlyá választása. 1–3. (Századok, 1885)
  XI. Incze pápa és Magyarország felszabadítása a török uralom alól. A Vatikáni Levéltár diplomátiai irományai alapján. (Bp., 1886
  németül: Freiburg, 1903)
  Két magyarországi egyházi író a XV. századból. Andreas Pannonicus és Nicolaus de Mirabilibus. Közzéteszi Ábel Jenővel. (Irodalomtörténeti emlékek. Bp., 1886)
  Pázmány Péter. (Magyar történeti életrajzok. Bp., 1886)
  Egy magyar jezsuita a XVI. században. Szántó István élete. (Katholikus Szemle, 1887)
  Bakócz Tamás prímás birtokszerzeményei. (Századok, 1888)
  I. Lipót császár és Marco d’Aviano kapuczinus atya levelezése. (Katholikus Szemle, 1888)
  Carvajal János bíbornok magyarországi követségei. 1448–1461. (Bp., 1889)
  Erdődi Bakócz Tamás élete. (Magyar történeti életrajzok. Bp., 1889)
  Hunyadi Mátyás király élete. (Magyar történeti életrajzok. Bp., 1890
  németül: Freiburg, 1891)
  Cesarini Julián bíbornok, magyarországi pápai követ élete. (A magyar egyháztörténelem nagy alakjai. Bp., 1890)
  Magyar történelmi és művészeti intézet Rómában. (Századok, 1892)
  A Szent Istvántól Rómában alapított magyar zarándokház. (Katholikus Szemle, 1893)
  A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig. Történeti tanulmány. (Bp., 1895)
  A Hunyadiak és a Jagellók kora. (A magyar nemzet története. IV. köt. Bp., 1896
  hasonmás kiad. I–II. köt. 1997–1998)
  Anna szász herczegné, magyar trónkövetelő 1458-ban. (Századok, 1897)
  Pecchinoli Angelo pápai legátus Mátyás udvaránál. 1488–1490. 1–2. (Katholikus Szemle, 1898)
  Mátyás király magyar diplomatái. 1–11. (Századok, 1898–1899)
  Az 1485-ik nádori czikkelyek. (Századok, 1899)
  Werbőczy István életrajza. (Magyar történeti életrajzok. Bp., 1899)
  Petrarca és Nagy Lajos. (Értekezések a történeti tudományok köréből. 19. köt. 2. Bp., 1900)
  Szent László levele a montecassinói apáthoz. (Értekezések a történeti tudományok köréből. 19. köt. 8. Bp., 1901)
  A szent jobb. (Századok, 1901)
  A római magyar gyóntatók. (Katholikus Szemle, 1901)
  Magyarország egyházi és diplomáciai összeköttetése a római Szentszékkel. I–III. köt. (Bp., 1901–1903)
  János király és a római Szentszék. 1–3. (Századok, 1902)
  Egy jezsuita diplomata hazánkban. 1–3. (Katholikus Szemle, 1902)
  Gróf Széchényi Ferenc. (Magyar történeti életrajzok. Bp., 1902)
  II. Rákóczi Ferenc vallásos élete és munkái. 1–2. (Katholikus Szemle, 1904)
  Mária, nápolyi királyné, magyar királyleány síremléke Nápolyban. (Archaeologiai Értesítő, 1906)
  Mária, V. István király leánya, nápolyi királyné. (Budapesti Szemle, 1906)
  Mátyás király dajkájának sírja Rómában. (Századok, 1908)
  Hunyadi Mátyás és Aragóniai Alfonz. (Katholikus Szemle, 1911)
  A római magyar seminarium története. 1–2. (Katholikus Szemle, 1912)
  A királyi trónöröklés rendje az Árpádok között. (Katholikus Szemle, 1913)
  Beckensloer váradi misekönyve és esztergomi kódexe. (Magyar Könyvszemle, 1913)
  Az első Habsburg király trónra jutása Magyarországon. (Századok, 1913)
  Nagy Lajos házassági politikája. (Budapesti Szemle, 1913)
  Szilágyi Mihály, Mátyás király nagybátyja. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1913)
  Mátyás király és a Hohenzollernek diplomátiai érintkezése. 1–2. (Történeti Szemle, 1914)
  Mátyás törekvései a császári trónra. (Értekezések a történeti tudományok köréből. 23. köt. 9. Bp., 1914)
  Egyháznagyok a magyar középkorból. (Bibliotheca Vitae. Az Élet Könyvei. Bp., 1916)
  Tárgyalások az olasz neutralitás biztosítása érdekében. – Diplomátiai tárgyalások Romániával. 1914–1916. – Az olasz képviselőház állásfoglalása és a nemzeti aspirációk. – Az osztrák–magyar kormány területei ajánlatai Olaszországnak. (Budapesti Szemle, 1916)
  A Habsburg-ház első érintkezései Magyarországgal. 1269–1274. (Értekezések a történeti tudományok köréből. 24. köt. 8. Bp., 1917)
  A Hármasszövetség agóniája. (Bp., 1917)
  Beckensloer magyar prímás III. Frigyes német császár szolgálatában. (Történeti Szemle, 1917)
  A magyar országgyűlések befolyása a külpolitikára. (Bp., 1918)
  Küzdelem a nemzeti királyságért 1505-ben. (Századok, 1918)
  A magyar királyválasztások története. (Bp., 1921)
  Martinovics élete. (Bp., 1921)
  A Habsburg-ház trónöröklési jogának megállapítása az 1687/88-ik országgyűlésen. (Bp., 1922)
  A bécsi Pázmáneum megalapítása. (Bp., 1923)
  Bibliotheca Corvina. Mátyás király budai könyvtára. 30 műmelléklettel. Fógel Józseffel, Gulyás Pállal. (Bp., 1927)
  Egyház, műveltség, történetírás. Válogatás Rómer Flóris, Ipolyi Arnold és F. V. műveiből. Vál., sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Rottler Ferenc. (Történetírók Tára. Bp., 1981)
  Gr. Széchényi Ferenc. Az utószót írta Soós István. (Millenniumi magyar történelem. Bp., 2002)
  A magyar királyválasztások története. Szerk. Bárány Attila. (Historia incognita. Máriabesnyő–Gödöllő, 2005)
  II. Rákóczi Ferenc vallásos élete és munkái. Hasonmás kiad. (Bp., 2006)
  Erdődi Bakócz Tamás élete. Hasonmás kiad. (Bp., 2010)
  A nádori és országbírói hivatal eredete és hatáskörének történeti kifejlődése. Hasonmás kiad. (Bp., 2010)
  Szilágyi Mihály, Mátyás király nagybátyja. Hasonmás kiad. (Bp., 2010)
  A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig. Történeti tanulmány. Hasonmás kiad. (Bp., 2010)
  Hunyadi Mátyás király. Hasonmás kiad. (Bp., 2010)
  Magyarország a mohácsi vész előtt a pápai követek jelentései alapján. Hasonmás kiad. (Bp., 2010)
  A magyar nemzeti műveltség állásának vázlata az első fejedelmek korában és a kereszténység behozatalnak kérdése. Hasonmás kiad. (Bp., 2010)
  Werbőczi István életrajza. Hasonmás kiad. (Bp., 2010)
  Magyarország a mohácsi vész előtt. Hasonmás kiad. (Bp., 2010)
  szerk.: Dallos Miklós politikai és diplomatikai iratai. 1618–1626. Közrebocsátja Ráth Károllyal. (Esztergom, 1867)
  Pázmány Péter levelezése. – Codex epistolaris Petri Pázmány card. (Magyar történelmi emlékek. Bp., 1873)
  II. Lajos király számadási könyve. Közrebocsátja. (Történelmi Tár, 1876)
  Mátyás király levelei. I–II. köt. Szerk., sajtó alá rend. (Bp., 1893–1895)
  Zrínyi Miklós pályájának vége. Közlemények a Vatikáni Levéltárból. (Történelmi Tár, 1894)
  A veszprémi püspökség római oklevéltára. 1103–1526. I–IV. köt. Szerk., sajtó alá rend. (Bp., 1896–1907)
  Oklevéltár a magyar királyi kegyúri jog történetéhez. Szerk., sajtó alá rend. (Bp., 1899)
  A Budai Krónika. A legrégibb hazai nyomtatványnak a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárában levő példánya után készült lenyomata. A bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1900)
  Mátyás király levelei. I–II. köt. Szerk., sajtó alá rend. és az utószót írta Mayer Gyula. DVD-melléklettel. (Bp., 2008).
  
• Irodalom: F. V. negyedszázados irodalmi munkássága. 1861–1885. (Bp., 1886)
  F. V. irodalmi munkássága. (Bp., 1910)
  Csánki Dezső: F. V. (Levéltári Közlemények, 1924)
  Áldásy Antal: F. V. (Századok, 1924)
  Tóth László: F. V. (Magyar Könyvszemle, 1924)
  Áldásy Antal: F. V. emlékezete. (Katholikus Szemle, 1925)
  Berzeviczy Albert: F. V. ig. és t. tag emlékezete. (Bp., 1927)
  Szekfű Gyula: A százesztendős F. V. (Olasz Szemle, 1943)
  Pásztor Lajos: Guglielmo Fraknoi e gli archivi italiani. (Rassegna d’Ungheria, 1944)
  Rottler Ferenc: F. V. történetírói pályakezdése. 1861–1871. (Századok, 1969)
  Rottler Ferenc: Vilmos Fraknói’s publizistische Tätigkeit. (Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis. Sectio Historica, 1970)
  Rottler Ferenc: Beiträge zum Versuch der Bildung einer Gruppe von kirchlichen Geschichts-schreibern in Ungarn der 1860er Jahre. (Acta Historica, 1973)
  Pásztor Lajos: L’Istituto Storico Ungherese a Roma e il vescovo Vilmos Fraknoi. (Archivio della Società Romana di Storia Patria, 1977)
  Somkuti Gabriella: F. V., a Széchényi Könyvtár élén. (Könyvtáros, 1991)
  R. Takács Olga: Róma ellenállhatatlan. Vonások két századvégi pap-tudós portréjához. (Vigilia, 1992)
  R. Várkonyi Ágnes: Változatok a liberalizmusra. (Liget, 1994)
  Sebők Ferenc: F. V. jelentősége a Jagelló-kor kutatásában. (Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szeged, 1995)
  Adriányi Gábor: F. V. és a Monumenta Vaticana megindítása. (Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 1996)
  R. Takács Olga. F. V. olasz kapcsolatai. (Európai utas, 1997)
  Dukrét Géza: F. V. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
  Rosdy Pál: Százhatvan éve született F. V. (Új Ember, 2003. 13.)
  Szilágyi Ágnes Judit: F. V. barátai és történetszemléletének bírálói. Fraknói kontra Kossuth. (Sz. Á. J.: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban. Bp., 2007).