Babics Antal (1902. aug. 4. Lovászpatona, Veszprém vm. – 1992. jan. 17. Bp. Tem.: 1992. febr. 4. Mező Imre út): orvos, urológus, politikus.

• Sz: Babics Endre pék, Moór Róza. Nyolcan voltak testvérek. F: Esterházy Ilona.
• A pápai bencés gimnáziumban éretts. (1922); közben két évig, a család anyagi nehézségei miatt kereskedőinas, ill. aratómunkás (1920–1921), a Pázmány Péter Tudományegyetemen általános orvosi okl. szerzett (1928), tanulmányait Berlinben és Varsóban egészítette ki (1936–1937), az urológia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1940). Az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31.; r.: 1950. dec. 2.).
• Életút: A Pázmány Péter Tudományegyetem Élettani Intézetének gyakornoka (1924–1925), a II. sz. Belgyógyászati Klinika gyakornoka (1928), a Kaposvári Kórház Sebészeti Osztályának segédorvosa (1928–1929). A Pázmány Péter Tudományegyetem Urológiai Klinika bejáró orvosa (1929–1930), díjtalan gyakornoka (1930–1934), díjtalan (1934–1936), díjas tanársegéde (1936–1937), egy. adjunktusa (1938–1941) és magántanára (1940–1943), egyúttal a klinika mb. vezetője (1941–1943). A bp.-i Honvédkórház Urológiai Osztályának osztályvezető főorvosa (orvos-századosi rangban, 1943–1945). A Pázmány Péter Tudományegyetem, a BOTE, ill. a SOTE Urológiai Tanszék, ill. Klinika ny. r. tanára (1945–1952), egy. tanára (1952– 1974), a tanszék vezetője (1946–1950) és a klinika ig.-ja (1950–1974); közben az egyetem dékánja (1948–1950 és 1953–1959). Az általa szervezett Központi Állami Kórház ig.-ja (1950–1953).
• Az 1956-os forradalom idején Nagy Imre kormányának egészségügyi minisztere (1956. okt. 26.–1956. okt. 31.). Ogy.-i képviselő (Bp., 23. sz. választókerület, 1963–1971). A Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetének alapító tagja (1945-től), az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének (1950-től), ill. az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöke (1963–1975 és 1980–1985), tb. elnöke (1985–1992). A Nemzeti Parasztpárt (1945–1948), az MDP tagja (1948-tól).
• Vesefiziológiával, a veseüregrendszer kórélettanával, a vese nyirokérrendszerének vizsgálatával, a vesekövek keletkezésének problémáival fogl. Elsők között mutatta ki a nyirokkeringés jelentőségét a vesemedence megbetegedéseiben. Három műtéti eljárást dolgozott ki és vezetett be: a Babics-féle calicotomia műtétet, a hólyag-divertikulum extravosicalis eltávolítási módját és a tágult veseüregrendszer kisebbítését szolgáló eljárást. Új eljárást vezetett be a vér alkohol- és acetontartalmának kimutatására.
• Emlékezet: Halála után létrejött a Babics Antal-alapítvány (1996), amely évente Babics Antal-emlékéremmel jutalmazza az urológia területén kimagasló eredményeket elért kutatókat. 2004-ben az alapítvány kuratóriuma Babics Antal-díjat is alapított még nem közölt kiemelkedő magyarországi orvostudományi eredmények támogatására.
• Az MTA Orvostudományok Osztálya titkára (1959. jan. 23.–1967. jún. 13.). A Magyar Urológus Szakcsoport titkára, majd elnöke; a Magyar Urológusok Társasága örökös tb. elnöke (1971-től). A Budapesti Orvosegyesület főtitkára. A Magyar Orvostudományi Egyesületek Szövetsége vezetőségi tagja, a Korányi Sándor Társaság alapító vezetőségi tagja. Az Országos Közegészségügyi Tanács tagja. A Magyar–Szovjet Baráti Társaság elnökségi tagja. A Szovjetunió Orvostudományi Akadémiájának t. tagja (1965-től). A Nemzetközi Urológiai Társaság vezetőségi tagja (1936-tól). A Román (1947-től), a Német (NSZK, 1970-től), a Lengyel (1972-től) és az Osztrák Urológus Társaság t. tagja (1972-től); az Olasz Urológiai Társaság l. tagja (1937-től). A Cseh Orvostársaság t. tagja (1962-től). A Szovjet Sebész Társaság t. tagja (1958-tól).
• Elismerés: Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munka Érdemrend (1955 és 1962; arany, 1970), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), A Békéért Emlékérem (1970),Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1974), Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje (1982). Kossuth-díj (1951), Semmelweis-emlékérem (BOTE, 1961), Purkinje-emlékérem (1962), Markusovszky Lajos-emlékérem (BOTE, 1963), Pirogov-emlékérem (SZU, 1967), Korányi Sándor-emlékérem (1969), Illyés Géza-emlékérem (1970), Hőgyes Endre- emlékérem (1972), Markusovszky-díj (Orvosi Hetilap, 1978), az Amerikai Urológiai Társaság New York-i Szekciójának tiszteleti emlékérme (1990).
• Az Acta Chirurgica főszerkesztője (1960–1991). Az International Urology and Nephrology szerkesztőbiz. tagja és elnöke.
• Főbb művei: A gonorrheáról. (Bp., 1935)
  A prostata hypertophiai kezelése hombreollal. (Magyar Urologia, 1938)
  A sebészeti vesebetegségek következtében fellépő uraemia kezelése, különös tekintettel a májfunctio fokozására. (Magyar Urologia, 1938)
  A fájdalom jelentősége a vesék megbetegedéseiben. (Magyar Urologia, 1940)
  Kísérleti vizsgálatok a férfi nemiszervein és a mesterséges megtermékenyítés kérdése. (Orvostudományi Közlemények, 1941)
  Kóros vesék verőérelváltozásai. (Orvosok Lapja, 1945) A vese üregrendszerének patofiziológiája és műtétei. Rényi-Vámos Ferenccel. (Bp., 1950)
  A vesék nyirokkeringése. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1950. márc. 20.
  MTA Orvosi Tudományok Osztálya Közleményei, 1950)
  Urológia. Egy. tankönyv. (Bp., 1952)
  A vesepusztulás elmélete és klinikuma. Rényi-Vámos Ferenccel. (Bp., 1952)
  A vesekövek klinikumáról és műtéti megoldásának elveiről, tekintettel az üregrendszer hidromechanizmusára. (Bp., 1954)
  Das Lymphgefässystem der Niere und seine Bedeutung in der Nierenpathologie und Chirurgie. Rényi-Vámos Ferenccel (Bp., 1957)
  Vérvizelés. (Bp., 1959)
  Urológiai elváltozások az öregkorban (Orvosképzés, 1961)
  A korszerű vesesebészet egyes kérdesei. (Bp., 1962)
  Clinical and Theoretical Pictures of Some Renal Diseases. Rényi-Vámos Ferenccel. (Bp., 1964)
  Anuria. Therapeutie Experiences. Rényi-Vámos Ferenccel. (Bp., 1972)
  Megtévesztő kóresetek intraoperatív diagnózisa az urológiában. (Bp., 1977
  oroszul: 1984)
  Limfografia urogenitalis betegségekben. Frang Dezsővel. (Bp., 1987
  angolul: 1990).
  
• Irodalom: Hajduska István: Ez is intraoperatív diagnosztika. Beszélgetés B. A. akadémikussal egy szorgalmas orvos útjáról. (Magyar Nemzet, 1974. jún. 12.)
  Kardos István: A 4-es számú szakszervezeti igazolvány. B. A. akadémikus 80 éves. (Népszava, 1982. aug. 5.)
  Frang Dezső: B. A. (Magyar Tudomány, 1992)
  Frang Dezső: B. A. (Orvosi Hetilap, 1992)
  Frang Dezső: Búcsú B. A. professzortól. Halálának egyéves évfordulóján. (Orvosegyetem, 1993).