Farkas Gyula, kisbarnaki (1847. márc. 28. Pusztasárosd, Fejér vm. – 1930. dec. 27. Pestszentlőrinc, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.): fizikus, matematikus.

• Elszegényedett nemesi családból származott, apja az Esterházy grófok jószágigazgatója volt. A család később Győrbe költözött.
• A győri bencés gimnáziumban éretts. (1866), a pesti tudományegyetemen jogot hallgatott, majd Jedlik Ányos hatására természettudományokat tanult (1866–1870 és 1874–1876), a bp.-i tudományegyetemen kémia–fizika szakos tanári és bölcsésztudori okl. (1876), a komplex függvénytan tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1881). Az MTA tagja (l.: 1898. máj. 6.; r.: 1914. máj. 7.).
• Életút: Miután szülei tönkrementek megszakította egyetemi tanulmányait (1870), a székesfehérvári állami főreáliskola helyettes matematikatanára és a pápai tanítóképző-póttanfolyam igazgató-tanára (1870–1874), majd újra folytatott tanulmányai mellett gr. Batthyány Géza gyermekeinek középiskolai képzését irányította (1874–1881). A bp.-i tudományegyetem magántanára (1881–1887), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a matematikai fizika ny. rk. (1887–1888), ny. r. tanára (1888–1915); közben a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja (1889–1890, 1892–1894, 1896–1899, 1902–1903), az Egyetem rektora (1907– 1908).
• A Katholikus Néptanítók Egylete tagja (t.: 1872).
• Az elméleti fizika egyik legjelentősebb magyar művelőjeként a fizika és a matematika majdnem minden ágában jelentőset alkotott: a fizikában elsősorban a termodinamika axiomatikus megalapozásában, a matematikában a lineáris egyenlőtlenségek kutatásában ért el nemzetközileg is elismert eredményeket. Pályája kezdetén a gyökközelítő eljárások konvergenciakérdéseit, az elliptikus függvényeket és a lineáris egyenlőtlenségeket tanulmányozta. Ez utóbbiak elméleti alapjait Hermann Minkowskitól függetlenül fedezte fel (a tételt róluk nevezték el Farkas–Minkowski-tételnek). Később a mechanika általános egyensúlyi elveinek vizsgálatában kidolgozta több lineáris egyenletrendszer megoldásait. Magyarországon elsőként ismertette a vektoranalízist, a komplex függvényelméletben általánosította a Picard-tételt. Az 1880-as évektől elsősorban Fabinyi Rudolf hatására elméleti fizikai problémákkal foglalkozott. Nevéhez fűződik az entrópia növekedésének egyik szükséges és elegendő feltételének felismerése (1895). A Farkas-féle elv kimondja, hogy egyetlen termikusan homogén – azaz termodinamikai egyensúlyban lévő – test vagy rendszer sem juttatható hőcsere nélkül lezajló adiabatikus folyamat útján olyan állapotba, amelybe hőcserével járó folyamat, hőközlés során eljuthat (azaz az adiabatikus állapotváltozás visszafordíthatatlan. Ez a termodinamika második főtétele, az anyagi rendszerekben lezajló folyamatok irreverzibilitása az adiabatikus elérhetetlenség elve.) Jelentős tevékenységet fejtett ki a matematika és a fizikai népszerűsítése, oktatás-módszertanának korszerűsítése terén. Litografált egyetemi jegyzeteket, népiskolai tankönyveket írt és szerkesztett, ill. sokat tett a két Bolyai életművének megismertetéséért. Ő kezdeményezte Bolyai János kolozsvári emléktáblájának felállítását (továbbá ő tartotta az emléktábla és a Bolyai-síremlék avató beszédét. Matematikusgenerációkat nevelt fel, az ő tanítványa volt – többek között – Fejér Lipót, Haar Alfréd, Ortvay Rudolf, Riesz Frigyes, Schlesinger Lajos, ill. nála doktorált matematikából a zeneszerző Kacsoh Pongrác is! Maga Farkas Gyula is kiválóan zongorázott, fiatal korában több koncertet adott vidéki, dunántúli városokban, sőt Nizzában is fellépett; zeneelméleti dolgozatokat is írt.
• Emlékezet: Kollégájával, Fabinyi Rudolffal előállított tüzelőanyag-cellája az űrhajózásban használt technika korai elődje. Az általa megoldott lineáris egyenletrendszer jelentőségét az 1950-es években ismerte fel két amerikai matematikus. A Harold W. Kuhn és Albert W. Tucker által továbbfejlesztett Farkas-lemma a lineáris programozás és optimalizáláselmélet egyik alaptétele lett. Pestszentlőrincen hunyt el. Tiszteletére a Bolyai János Matematikai Társulat Farkas Gyula-emlékdíjat alapított (az alkalmazott matematika terén kiemelkedő tevékenységet nyújtott fiatal, 35 éven aluli kutató jutalmazására, 1973-ban). Születésének 150. évfordulóján az MTA ünnepi ülést tartott (1997. máj. 15-én), szülőhelyén, Sárosdon emléktáblát avattak.
• Az Erdélyi Múzeum Egyesület Természettudományi Szakosztályának elnöke (1892-től). Az Eötvös Loránd Mathematikai és Physikai Társulat tagja (t.: 1924). A palermói Matematikai Kör (Circolo Matematico di Palermo) tagja.
• Elismerés: A Padovai Egyetem t. doktora (1892).
• Főbb művei: Die diatonische Dur-Scale wissenschaftlich begründet. (Pest, 1870)
  A fénysugarak törésmutatója és rezgésszáma között fennálló törvényről. (Akadémiai Értesítő, 1874)
  A derivatio elmélete. Bölcsésztudori értek. is. (Bp., 1878)
  A háromtagú algebrai egyenlet hatványai. (Győr, 1878)
  Généralisation du logarithme et de l’exponentielle. (Paris, 1879)
  A Bolyai-féle algorithmus. (Értekezések a mathematikai tudományok köréből. 8. köt. 3. Bp., 1881)
  Pascal biga-vonalának elemzése. Geometriai tanulmány. (Bp., 1881)
  A Lagrange-féle mozgási egyenletek thermodynamikai értelmezéséről. (Értesítő az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvos- természettudományi Szakosztályából, 1890)
  Az Ampère-féle elemi törvények aequivalaenseinek meghatározása. (Értekezések a mathematikai tudományok köréből. 15. köt. 3. Bp., 1893)
  A Galilei-ünnep Páduában. (Természettudományi Közlöny, 1893)
  A Fourier-féle mechanikai elv alkalmazásai. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1894)
  A Carnot–Clausius-tétel egyszerűsített levezetése. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1895)
  Pótlások a vektor-tanhoz és az elektromosság tanához. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1898. okt. 17.
  megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1898)
  A gáz- diffusio Kirchhoff-féle egyenleteinek reductioja. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1898)
  Vector-tan. (Értesítő az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvos-természettudományi Szakosztályából, 1899)
  Általános mechanikai elvek az aether számára. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1901)
  Theorie der einfachen Ungleichungen. (Crelle Journal, 1902)
  Beiträge zu den Grundlagen der analytischen Mechanik. (Crelle Journal, 1906)
  Alapvetés az elektromosság és mágnesség folytonossági elméletéhez. 1–2. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1910–1911)
  Biztos egyensúly potenciál nélkül. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1915. ápr. 19.
  megjelent: Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1915)
  Nemvonalas egyenlőtlenségek vonalassá tétele. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1917)
  Egyenlőtlenségek alkalmazásának új módjai. – A lineáris egyenlőtlenségek következményei. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1918)
  Einstein-féle gravitáció régi elméletből. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1922)
  Alapvetés az egyszerű egyenlőtlenségek vektorelméletéhez. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1926).
  
• Irodalom: Ortvay Rudolf: F. Gy. tudományos működése. (Mathematikai és Physikai Lapok, 1927)
  Ortvay Rudolf: F. Gy. r. tag emlékezete. (Bp., 1933)
  Filep László: F. Gy. (Természet Világa, 1976)
  Filep László: F. Gy. élete és munkássága. Életrajz és művei bibliográfiája. (Matematikai Lapok, 1977–1981)
  Filep László: F. Gy. eredményei a lineáris egyenlőtlenségek elméletében. (Acta Academica Pedagogiensis Nyíregyháziensis. Sectio Mathematica, 1980)
  Kunfalvi Rezső: F. Gy. (Természet Világa, 1980)
  Martinás Katalin: F. Gy. (Fizikai Szemle, 1992)
  F. Gy.-emlékszám. (Fizikai Szemle, 1997)
  Szabó Árpád: 150 éve született F. Gy. (A fizika tanítása, 1997)
  Gábos Zoltán: “A természet, a matematika nyelvén szól hozzánk.” Százötven éve született F. Gy. – Biró Gábor: F. Gy., a tanár. (Természet Világa, 1997)
  Új utak a magyar oprációkutatásban. (In memoriam F. Gy. Szerk. Komlósi Sándor, Szántai Tamás Pécs, 1999)
  Benedek András: F. Gy., a “matematikai” fizikus. Adalékok a századforduló fizikájának megalapozási kísérleteihez. (Világosság, 1999)
  Martinás Katalin–Brodszky Ildikó: F. Gy. termodinamikája – egy új (régi) entrópia közelítés. (Periodica Polytechnica. Chemical Engineering, 2000)
  Berényi Zsuzsanna Ágnes: A szabadkőműves F. Gy. (Műszaki Szemle, 2007)
  Gaál György: F. Gy., a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem tanára. (Alkalmazott matematikai lapok, 2007)
  Gurka Dezső: F. Gy. munkásságának megújuló hatásai. (Alkalmazott matematikai lapok, 2008).