Erdey-Grúz Tibor; 1916-ig Erdey; 1916-tól egerbegyi (1902. okt. 27. Bp. – 1976. aug. 16. Bp.): kémikus.
- Sz: Erdey Aladár, minisztériumi osztálytanácsos, Heuffel Olga.
- A bp.-i gyakorló főgimnáziumban éretts. (1920), a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1924), gyógyszerész
okl. (1938); az elektrokémia tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1934). Az MTA tagja (l.: 1943. máj. 14.; r.: 1948. júl. 2.).
- Életút: A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE TTK III. sz. Kémiai Intézet gyakornoka (1924), tanársegéde (1924–1932), egy.
adjunktusa (1932–1946) és magántanára (1934–1941), c. ny. rk. tanára (1941–1946), intézeti tanára (1946–1949). A Fizikai-
kémiai és Radiológiai Intézet ny. r. tanára (1949–1952), egy. tanára (1952–1976) és a Tanszék vezetője (1949–1976); közben az
ELTE TTK dékánja (1950–1952). A müncheni Bajor Akadémia Kémiai Intézetének Humboldt-ösztöndíjasa (1928–1929), a Berlini
Műszaki Egyetem vendégkutatója (1929–1931). Felsőoktatási (1952. dec. 6.–1953. júl. 3.), majd oktatásügyi miniszter (1953. júl.
4.–1956. júl. 30.).
Az MTA Matematikai, Fizikai, Kémiai és Műszaki Tudományok Osztályának osztálytitkára (1947. nov. 17.–1949. nov. 29.), az MTA
Elnökség tagja (1949. nov. 29.–1950. dec. 2. és 1953. máj. 30.–1961. ápr. 14.), főtitkára (1950. dec. 2.–1953. máj. 30.; 1956.
máj. 30.–1957. dec. 20.; 1964. ápr. 24.–1970. febr. 5.), a Kémiai Tudományok Osztálya osztálytitkára (1959. jan. 30.–1964. máj.
25.). Az MTA elnöke (1970. febr. 5.–1976. aug. 16.).
- Országgyűlési képviselő (1953–1957). Az MDP Központi Vezetősége (KV) tagja (1954–1956). A Tudományos és Felsőoktatási Tanács
alelnöke (1961–1962), elnöke (1962–1964).
- A magyarországi elektrokémiai kutatások elindítója és világhírű művelője, az elektrokémiai kinetika megteremtője. Nemzetközileg is
kiemelkedő eredményeket ért el az elektrolitikus fémleválás, az ionvándorlás, a fémes kristályok elektrolitikus vizsgálata, ill. a
higanyelektróddal és -amalgámmal kapcsolatos kutatások terén. Elsőként vizsgálta a hidrogén elektronikus leválasztása során
fellépő túlfeszültség okait (Erdey-Grúz–Volmer-jelenség). Miniszterként nevéhez fűződik a magyarországi akadémiai kutatóhálózat
kialakítása, majd létrehozta az első hazai országos távlati tudományos kutatási tervet (1961–1964), később a magyar akadémiai
reform kezdeményezője (1970).
- Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította
(2004-ben).
- A Magyar Kémikusok Egyesülete főtitkára (1943–1949), elnöke (1949–1951). A Magyar Természettudományi Akadémia tagja (1945–
1946). Az NDK (l.: 1963), a Román (t.: 1965), a Szovjet (külső: 1966), a Bolgár (külső: 1969), a Csehszlovák (külső: 1969), az Osztrák
Tudományos Akadémia tagja (l.: 1969).
- Elismerés: A Veszprémi Egyetem (1974) és az ELTE díszdoktora (1975).
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1948), Munka Érdemrend (1960), Cirill–Metód-rend (Bulgária, 1970), a Munka
Vörös Zászló Érdemrendje (1972).
Kossuth-díj (1950 és 1956), Akadémiai Aranyérem (1966).
- A Magyar Kémiai Folyóirat szerkesztője, főszerkesztője (1946–1976).
- Főbb művei: Über die Überführungszahlen der Salzsäure und Pikrinsäure. Egy. doktori értek. is. (Zeitschrift für physikalische Chemie,
1927)
A kémiai szerkezetről. (Magyar Chemiai Folyóirat, 1929)
Az atomokról és az anyag szerkezetéről. (Bp., 1930)
Fizikai
kémiai praktikum. Proszt Jánossal. Főisk. jegyz. (Sopron, 1934
3. kiad. 1943)
Az alacsony hőmérsékletek jelentősége és
előállítása. (Bp., 1937)
Zur Theorie der Wasserstoffüberspannung. Volmer, M.-mel. (Zeitschrift für physikalische Chemie, 1939)
Fizikai kémia. Többekkel. I. Egyetemi tankönyv. (Bp., 1940)
A kémia és vívmányai. I–II. köt. Groh Gyulával. (Bp., 1940)
Vegyszerismeret. I–II. köt. (Bp., 1943)
Potenciál-meghatározó folyamatok fém és oldat határán. Akadémiai székfoglaló.
(Elhangzott: 1944. jan. 24.)
A katalízis. (Bp., 1944)
Atomok és molekulák. (Bp., 1946
2. átd. kiad. 1966)
A reakciósebesség
változása a kontakt-katalizátor mennyiségével. Részben akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1948. okt. 11.
megjelent: Magyar
Kémikusok Lapja, 1949)
Elméleti fizikai kémia. Egy. tankönyv. I–III. köt. Schay Gézával. (Bp., 1952–1962)
Az anyagszerkezet
alapjai. (Bp., 1961
2. átd. és bőv. kiad. 1973
lengyelül: 1963
németül: 1967
oroszul: 1976)
Anyag és mozgás. Adalékok a
kémiai jelenségek dialektikájához. (Bp., 1962)
Fizikai kémiai praktikum. Egy. tankönyv. I–II. köt. (Bp., 1965)
Filozófiai tallózás a
természettudományokban. (Bp., 1965)
A világ anyagi szerkezete. (Bp., 1965)
Az energia kémiai forrásai. (Bp., 1967)
Elektródfolyamatok kinetikája. (Bp., 1969
angolul: 1972
németül: 1975
)
Transzportfolyamatok vizes oldatokban. (Bp., 1971
angolul 1974)
A fizikai kémia alapjai. (Bp., 1972)
A magyar kémiai elnevezés és helyesírás szabályai. I–III. köt. Fodorné Csányi
Piroskával. (Bp., 1972–1974)
Protonátugrás oldatokban. Lengyel Sándorral. – A platinaanódok felületének állapota és az
oxigénelektród kinetikája. Horányi Györggyel, Szetey Zoltánnéval. (Bp., 1977).
- Irodalom: Szentágothai János: Búcsú E-G T.-tól. (Magyar Tudomány, 1976)
Lengyel Béla: E-G. T. (Magyar Kémiai Folyóirat, 1976)
E-G.
T. (Magyar Kémikusok Lapja, 1976)
Márta Ferenc: E-G. T. (Kémiai Közlemények, 1976)
Polinszky Károly: E-G. T. (Magyar
Tudomány, 1977), E-G. T. (Acta Chimica, 1977)
Beck Mihály: E-G. T., a tudós, a tudománypolitikus és a tudománynépszerűsítő.
(Magyar Tudomány, 1983).