Erdélyi László Gyula (1868. márc. 2. Zsigárd, Pozsony vm. – 1947. aug. 17. Zalaapáti, Zala vm.): történész, bencés szerzetes.

• Belépett a bencés rendbe (1884), a pannonhalmi bencés tanárképző főiskolán tanult (1887–1890), pappá szentelték (1891. júl. 26.). A bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1892), történelem–magyar szakos tanári okl. szerzett (1893). Az MTA tagja (l.: 1905. máj. 12.).
• Életút: A pannonhalmi bencés tanárképző főiskola tanára (1892–1910); egyúttal a rend ún. konventjegyzője (1899–1904), rendi levéltáros (1899–1906), ill. a központi könyvtár őre is (1906–1910). A kolozsvári, ill. a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen a Magyar Művelődéstörténeti Tanszék ny. rk. (1911–1912), ny. r. tanára (1912–1938); közben a Bölcsészettudományi Kar dékánja (1924– 1925), dékánhelyettese (1925–1927), az egyetem rektora (1936–1937), rektorhelyettese (1937–1938). Nyugdíjazása után Zalaapátiban a zalavári apátság perjele (1938–1947).
• Középkori, elsősorban Árpád-kori magyar művelődés- és társadalomtörténettel foglalkozott, feldogozta a bencés rend történetét. Tagányi Károllyal heves, tudománytörténeti vitát folytatott az Árpád-kori társadalomtörténet kérdéseiről (1913–1916).
• Emlékezet: Zalaapátiban hunyt el, a helyi köztemetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2008-ban).
• A Szent István Akadémia tagja (r.: 1916). A Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányának tagja, a szegedi Dugonics Társaság r. tagja.
• Főbb művei: Szerémi György és emlékirata. (Bp., 1892)
  A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története. Szerk. Sörös Pongráccal. I–XII. köt. (Bp., 1902–1916)
  A pannonhalmi főapátság története. (Bp., 1902)
  A bakonybéli apátság Árpád-kori oklevelei. (Bp., 1903)
  A tihanyi apátság kritikus oklevelei. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1906. jún. 18.
  megjelent: Értekezések a történeti tudományok köréből. 21. köt. 3. Bp., 1906
  kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1906)
  Egyházi földesúr és szolgái a középkorban. (Bp., 1907)
  Magyarország társadalma XI. századi törvényeiben. (Bp., 1907)
  A tihanyi apátság története. I–II. köt. (Bp., 1908)
  Az egyházi vagyon eredete és jellege Magyarországon. (Bp., 1913)
  Árpádkori történetünk legkritikusabb kérdései. (Kolozsvár, 1915)
  Magyar művelődéstörténet. I–II. köt. (Kolozsvár, 1915–1918)
  Árpádkori társadalomtörténetünk legkritikusabb kérdései c. könyvének bírálatához. (Történelmi Szemle, 1916)
  A székelyek eredete. (Kolozsvár, 1918)
  A székelyek története. (Brassó, 1921)
  Árpádkor. A magyar állam, társadalom és művelődés története 1301-ig. (Bp., 1922)
  A legszebb tudomány. (Szeged, 1922
  2. átd. kiad. 1924)
  Szent Imre és kora. (Bp., 1930)
  Az ezeréves magyar alkotmány. (Szeged, 1931)
  Magyar történelem új rendszerben. (Szeged, 1931)
  Praktikus magyar történelem. (Szeged, 1931), A magyar lovagkor nemzetségei. 1205–1526. (Bp., 1932)
  A magyar lovagkor társadalma és művelődése. 1205–1526. (Bp., 1932)
  Anonymus, III. Béla jegyzője. (Szeged, 1933)
  Krónikáink atyja, Kézai. (Szeged, 1933)
  Tihany. Cholnoky Jenővel, Viski Károllyal. (Bp., 1935)
  Magyar történelem. 1–2. köt. (Bp., 1936)
  A mohácsi vész nemzedéke. (Bp., 1941)
  Ötven historikus Szent Istvánról. (Szeged, 1941)
  Magyarország törvényei Szent Istvántól Mohácsig. (Bp., 1942)
  Történelmi lexikon. (Bp., 1942)
  Krónikáink magyarul. (Bp., 1943)
  Magyar gazdák igaz története. (Szeged, 1943)
  Vádak Szent István és Hartvik ellen. (Győr, 1943)
  ford.: Szerémi György: A mohácsi vész kora. (Bp., 1941).
  
• Irodalom: Csóka J. Lajos: E. L. (Századok, 1947)
  E. L. emlékezete. (Új Ember, 1947. szept. 7.)
  Rottler Ferenc: Beiträge zur Kritik der Historiographie des frühen Mittelalters. Über die Geschischtsanschauung L. E.’s. (Annales Universitatis Budapestiensis. Sectio Historica, 1961).
  
• Megjegyzés: MÉL I. és ÚMIL I.: téves halálozási hely: Zalavár!