Eötvös József, vásárosnaményi br. (1813. szept. 13. Buda – 1871. febr. 2. Pest): író, politikus.

• Sz: Eötvös Ignác főtárnokmester, br. Lilien Anna csillagkeresztes palotahölgy. F: Rosty Ágnes. Fia: Eötvös Loránd (1848–1919) fizikus, kultúrpolitikus, szintén az MTA elnöke.
• A pesti tudományegyetemen bölcseletet és államtudományt tanult (1826–1831), Pozsonyban ügyvédi vizsgát tett (1833). Az MTA tagja (l.: 1835. szept. 14.; t.: 1839. nov. 23.; ig.: 1855. ápr. 19.).
• Életút: Fejér vm. aljegyzője (1834–1835), az udvari kancellária fogalmazója (1835–1837), az eperjesi kir. tábla bírája (1837), egyúttal Trefort Ágostonnal – aki később szintén az MTA elnöke lett – nagy nyugat-európai utazást tett Svájcban, Franciaországban, Hollandiában és Nagy-Britanniában (1835–1837), Sályon (Borsod vm.) gazdálkodott (1837–1840). A politikai életben az 1832– 1836. évi pozsonyi reformországgyűlésen tűnt fel, s már ekkor is a főrendi tábla ellenzékéhez tartozott. A Budapesti Szemle szerkesztője (Szalay Lászlóval, 1840–1841), itt jelentek meg nagy hatású publicisztikai írásai – többek között – a zsidóság emancipációjáról, a börtönök reformjáról, különböző kulturális és egyéb polgári társaságok alapításáról. Elsősorban írásai hatására az 1840. évi országgyűlés egyik fontos feladatául határozta meg a börtönviszonyok javítását, mely feladatra bizottmány is alakult, amelynek maga Eötvös is tagja lett. Amikor gr. Széchenyi István a frissen induló Pesti Hírlap ellen heves támadást indított (1841), Eötvös röpiratában (Kelet Népe és Pesti Hírlap) Kossuth Lajos védelmére kelt, jóllehet Kossuth nézeteivel sohasem tudott teljesen azonosulni. Az 1843–1844. évi országgyűlésen már a centralisták egyik vezéreként szállt síkra az elmaradott intézményrendszer felszámolásáért és a polgári reformok bevezetéséért, sőt nézeteit nemsokára a Pesti Hírlapban is kifejthette (1844-től; Teendőink, 1847; ill. a Reform c. kötetben, 1846). Politikai programját szolgálta továbbá egyre szélesebb körű szépírói tevékenysége is.
• Az MTA másodelölülője (= másodelnök, 1855. ápr. 17.–1866. márc. 18.), elnöke (1866. márc. 18.–1871. febr. 2.). Különösen értékesek a neves személyiségekről szóló emlékbeszédei: már ifjan ő búcsúztatta Kölcsey Ferencet, emlékbeszédet mondott Kőrösi Csoma Sándorról, Vörösmarty Mihályról, Kazinczy Ferencről, gr. Széchenyi Istvánról, Reguly Antalról, Szalay Lászlóról, ill. elnök- elődjéről, gr. Dessewffy Emilről.
• Első nagy műve A karthausi (1839–1840) napló- és levélalakban írt szentimentális regény, egy csalódott és hinni akaró korszak vallomása, egyúttal a júliusi forradalom utáni francia társadalom, a főnemesség és a nagypolgárság világának kiábrándult bírálata. A falu jegyzője (1845) legjelentősebb alkotása, a vármegyei élet célzatos, szatirikus rajza, egyúttal a korabeli nemesi társadalom megdöbbentő és kíméletlen leleplezése. A Magyarország 1514-ben (1847) nagyszabású történelmi regény, a Dózsa- felkelés ábrázolásával a liberális eszmék alapkérdéseire keres választ. – Az első felelős magyar kormány, a Batthyány-kormány vallás- és nevelésügyi (közoktatási) minisztere (1848. ápr. 7.–1848. szept. 11.). A forradalom vezérkarában a mérsékeltebb irányzathoz tartozott, a kormány lemondása után, tartva az osztrák–magyar viszony végzetes kiéleződésétől családjával – és Trefort Ágostonnal – együtt Münchenben telepedett le (1848–1851). Hazatérése után elsősorban állambölcseleti munkákat írt (A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. I–III. 1851–1854). Német nyelvű munkáját (Über die Gleichberechtigung der Nationalitäten in Österreich, 1851) amely Ausztria nagyhatalmi szerepét vizsgálja sokan félreértették: vádat emeltek ellene, hogy az ország ősi jogait akarja feláldozni azért, hogy Ausztriának engedményeket tegyen. A csalódott Eötvös visszavonult a közélettől, elsősorban a Magyar Tudós Társaság (= MTA) és a Kisfaludy Társaság ügyeivel foglalkozott (ez utóbbit a forradalom után elsősorban ő szervezte újjá). Deák Ferenc politikáját kezdettől fogva támogatva, részt vett a kiegyezés előkészítésében; az első Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere (1867. febr. 20.–1871. febr. 2.), ill. mint vallás- és közoktatásügyi miniszter a miniszterelnök Keleten tartózkodása alatt átvette a miniszterelnöki és a honvédelmi miniszteri teendőket is (1869. okt. 25.–1869. dec. 5.). Miniszterként legfontosabb alkotása a népoktatási törvény (a király 1868. dec. 5-én szentesítette). A törvény először kötelezett minden magyarországi szülőt – pénzbüntetés terhe alatt – arra, hogy gyermekeit hatéves korukban iskolába írassa, ill. egészen tizenkét éves korukig iskolába járassa. Elsősorban Eötvösnek köszönhető, hogy 1868-tól kezdve van Magyarországon iskolakötelezettség. A korábbi iskolákat hatosztályos iskolákká alakították át, az új iskolatípust elemi népiskolának nevezték. Ettől kezdve csakis tanítóképzőt végzett, képesített tanítók oktathattak az új iskolákban. Ő dolgozta ki továbbá az izraelita vallás és hitfelekezetek egyenjogúsításáról és a nemzetiségek egyenjogúságáról szóló törvénycikkeket. Létrehozta az Izraelita Kongresszust, s az ortodox (görögkeleti) egyház számára is teljes önkormányzati önállóságot biztosított. Amikor demokratikus oktatási terveit támadták, ismét az irodalomhoz fordult, regénye azonban (A XIX. század bárói) terv maradt, megírását halála megakadályozta.
• Emlékezet: Róla nevezték el, a fia által alapított Eötvös Collegiumot (1895-től), a bajai Eötvös József Főiskolát (1996-tól) és az Eötvös József- díjat (1999-től). A család egykori birtokán, Ercsiben 1971-ben nyílt meg az Eötvös József Emlékmúzeum.
• A Kisfaludy Társaság r. tagja (1838-tól), elnöke (1848–1867).
• Elismerés: A Magyar Tudós Társaság Nagyjutalma (1853).
• A Politikai Hetilap szerkesztője (1865–1871), a Néptanítók Lapja alapító szerkesztője (1868–1871).
• Főbb művei: A kritikus apotheosisa. (Pest, 1831)
  A házasulók. Vígjáték. (Pest, 1833)
  Bosszú. Szomorújáték. (Pest, 1834)
  Vélemény a fogházjavítás ügyében. (Pest, 1838)
  Die Emanzipation der Juden. (Pest, 1840)
  Kelet népes és a Pesti Hírlap. (Pest, 1841)
  A karthauzi. Reg. I–II. köt. (Pest, 1842)
  Éljen az egyenlőség! Vígjáték. (Pest, 1841)
  A falu jegyzője. Reg. I–III. köt. (Pest, 1845)
  Reform. (Lipcse, 1846
  új kiad. Pest, 1868)
  Magyarország 1514-ben. Reg. (Pest, 1847
  2. kiad. Bp., 1886
  3. kiad. 1892)
  Über die Gleichberechtigung der Nationalitäten in Österreich. (Leipzig, 1850)
  A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. I–III. köt. (Bécs–Pest, 1851–1854)
  A nővérek. Reg. I–II. köt. (Pest, 1857)
  A hazai sportól. (Lapok a lovászat és vadászat köréből, 1857)
  Elbeszélések. (Pest, 1859)
  Die Sonderstellung Ungarns vom Stadtpunkte der Einheit Deutschlands. (Leipzig, 1859)
  Gondolatok. (Pest, 1865)
  A nemzetiségi kérdés. (Pest, 1865)
  Br. E. J. emlékbeszédei. (Pest, 1868)
  Br. E. J. költeményei. (Pest, 1871)
  Br. E. J. összes munkái. I–XIV. köt. (Bp., 1886)
  Összes munkái. Sajtó alá rend. Voinovich Géza. (Bp., 1901–1903)
  E. J. válogatott pedagógiai művei. Összeáll., a bevezető tanulmányt írta Felkai László. (Bp., 1957)
  E. J. levelei Szalay Lászlóhoz. Sajtó alá rend. Nizsalovszky Endre. (Bp., 1967)
  E. J. művei. I–XII. köt. (Bp., 1973–1981)
  A zsidók emancipációja. Sajtó alá rend. Szigethy Gábor. (Bp., 1981)
  E. J. levelei fiához, Eötvös Lorándhoz. Sajtó alá rend. Benedek Mihály. (Bp., 1988)
  Eötvös és Trefort. Szemelvények E. J. és Trefort Ágoston írásaiból. Vál., szerk. Felkai László, Mann Miklós. (Bp., 1988)
  A francia forradalom története. Sajtó alá rend. Gángó Gábor. (Bp., 1990)
  1848iki forradalom története. Müncheni vázlat. Sajtó alá rend. Gángó Gábor. (Bp., 1993)
  E. J. írásai az augsburgi Allgemeine Zeitungban. Sajtó alá rend. Gángó Gábor. (Századok, 1994).
  
• Irodalom: Péterfy Jenő: Br. E. J., mint regényíró. (Budapesti Szemle, 1881
  P. J. válogatott művei. Bp., 1962)
  Ferenczi Zoltán: Br. E. J. (Bp., 1903)
  Voinovich Géza: Br. E. J. (Bp., 1903)
  Heinrich Gusztáv: Eötvös és az Akadémia. (Akadémiai Értesítő, 1913)
  Concha Győző: Eötvös és Montalambert barátsága. (Bp., 1918
  2. kiad. 1922)
  Antall József: E. J. Politikai Hírlapja és a kiegyezés előkészítése. 1865–1866. (Századok, 1965)
  Nizsalovszky Endre: E. J. életművének ismeretlen elemei. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1966)
  Sőtér István: E. J. (Bp., 1953
  2. kiad. 1967)
  Bényei Miklós: E. J. olvasmányai. (Bp., 1972)
  Ábránd és valóság. Tanulmányok E. J.-ről. Szerk. Szalai Anna. (Bp., 1973)
  Felkai László: E. J. közoktatásügyi tevékenysége. (Bp., 1979)
  Fenyő István: E. J., a szónok. – E. J., a publicista. (F. I.: Magyarság és emberi egyetemesség. Bp., 1979)
  Fábián Ernő: Az ember szabad lehet. E. J. eszmevilága. (Kolozsvár, 1980)
  Schlett István: E. J. (Bp., 1987)
  E. J., a művelődéspolitikus. Előadások. (Ercsi, 1994)
  E. J., az író. Előadások. (Ercsi, 1994)
  Galántai József: Nemzet és kisebbség E. J. életművében. (Bp., 1995)
  Bényei Miklós: E. J. könyvei és eszméi. (Debrecen, 1996)
  Gángó Gábor: Die Bibliothek von Joseph Eötvös. (Bp., 1996)
  Bődy Pál: E. J. politikai eszméi 1848 után. (Aetas, 1996)
  Gángó Gábor: E. J. az emigrációban. (Holmi, 1997)
  Deák Ágnes: Adatok E. J. 1850-es évekbeli tevékenységéről. (Aetas, 1997)
  Bokrosné Stramszky Piroska: E. J. Vál. bibl. (Miskolc, 1998)
  Taxner-Tóth Ernő: A karthauzi keletkezéstörténetéhez. (Irodalomtörténet, 1999)
  Gángó Gábor: E. J. az emigrációban. (Debrecen, 1999).