Engel Pál (1938. febr. 27. Bp. – 2001. aug. 21. Bp.): történész.

• Sz: Engel Károly, Borvendég Piroska textiltervező. Kétszer nősült: első házasságából egy leány, második házasságából két fiú született.
• A bp.-i II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban éretts. (1956), az ELTE BTK-n történelem–könyvtár szakon végzett (1961), a történelemtudomány kandidátusa (1986), doktora (1994), az MTA tagja (l.: 1995. dec. 18.; r.: 2001. máj. 7.).
• Életút: Az ELTE Egyetemi Könyvár tud. munkatársa (1961–1967), a Posta Műszaki és Dokumentációs Központ könyvtárvezetője (1968–1982), az OSZK tud. főmunkatársa (1982). Az MTA Történettudományi Intézete (TTI) tud. munkatársa (1982. szept. 1.–1986), tud. főmunkatársa (1986–1994), tud. tanácsadója, kutatóprofesszora (1994–2001) és a Középkori Osztály vezetője (1989–2001) és az Intézet tud. igazgató-helyettese (1991–2001). Az MTA Könyvtára főigazgatója (1996–1997). A Miskolci Bölcsészegyesület tanára (1990–1992), a JATE BTK Középkori és Koraújkori Tanszék mb. tanszékvezető egy. docense (1992–1993), az Eötvös Collegium tanára (1993-tól). Az ELTE BTK Kelet-Európai Tanszék tanársegéde (1963–1965), a Történelem Segédtudományai Tanszék mb. előadója (1974–1975). A Gondolat Kiadó (1971–1973), a Magyar Országos Levéltár (MOL) Diplomatikai Fényképgyűjteményének munkatársa is (1973-tól).
• Kutatói pályáját, Perényi József biztatására bizantinológusként kezdte, majd érdeklődése a közép- és koraújkori magyar társadalom- és gazdaságtörténet felé fordult. Később Mályusz Elemér irányítása alatt részt vehetett a Zsigmond-kori oklevéltár anyaggyűjtési munkáiban, ill. Borsa Iván bevonta a MOL Diplomatikai Fényképgyűjteményének munkálataiba. Elsősorban az Anjou-, a Zsigmond és a Hunyadi-kor magyar társadalom- és közigazgatás-történetével foglalkozott, Magyarország világi archontológiája. 1310–1457. (I–II. köt. 1996) a magyar történettudomány egyik kiemelkedő teljesítménye.
• Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
• Az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztálya osztályelnök-helyettese (1999–2001) Az MTA Társadalomtörténeti Munkabizottsága alelnöke (1991-től), az Informatikai Bizottsága társelnöke; a Bizantinológiai Albizottság tagja (1991-től). A Magyar Történelmi Társulat tagja (1990-től), a Középkor-tudományi Társaság tagja (1991-től), elnöke (1993–2001). A Magyar Történészek Nemzeti Bizottsága tagja. A Bolgár–magyar Vegyes Bizottság tagja (1982-től). A Centre International d’Information sur les Sources de l’Histoire Balkanique et Méditerranéenne (CIBA) tagja (1985-től).
• Elismerés: Szocialista Kultúráért (1976), Szűcs Jenő-díj (1990), Deák Ferenc-díj (2000).
• A Magyarország története c. könyvsorozat főszerkesztője (1989-től).
• Főbb művei: A bizánci nemesség születése. (Egyetemi Könyvtár Évkönyve, 1966)
  A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században. (Egyetemi Könyvtár Évkönyve, 1968)
  Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban. (Értekezések a történeti tudományok köréből. 83. Bp., 1977)
  A honor. A magyarországi feudális birtokformák kérdéséhez. (Történelmi Szemle, 1981)
  Honor, vár, ispánság. Tanulmányok az Anjou-királyság kormányzati rendszeréről. (Századok, 1982)
  Világtörténelem évszámokban. I. köt. 1789-ig. Összeáll. (Bp., 1982)
  Zsigmond-kori bárói síremlékeinkről. Lővei Pállal, Varga Líviával. (Ars Hungarica, 1983)
  Vár és hatalom. Az uralom territoriális alapjai a középkori Magyarországon. (Világosság, 1984)
  A szegedi eskü és a váradi béke. Adalék az 1444. év eseménytörténetéhez. (Mályusz Elemér-emlékkönyv. Bp., 1984)
  Hunyadi János kormányzó itineráriuma. 1446–1452. (Századok, 1984)
  Ung megye nemesi társadalma 1437 előtt. Kand. értek. (Bp., 1985)
  Főnemesi sírkövek a Zsigmond-kori Magyarországon. (Művelődéstörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Szerk. Fügedi Erik. Bp., 1986)
  Ozorai Pipo. (Ozorai Pipo emlékezete. Szerk. Vadas Ferenc. Szekszárd, 1987)
  Az utazó király. Zsigmond itineráriuma. – Zsigmond bárói. (Művészet Zsigmond király korában. 1387–1437. I. köt. Tanulmányok. Bp., 1987)
  Temetkezések a középkori székesfehérvári bazilikában. (Századok, 1987)
  Az ország újraegyesítése. Károly Róbert küzdelmei az oligarchák ellen. 1310– 1323. (Századok, 1988)
  Kamarahaszna-összeírások 1427-ből. Szerk. (Új történelmi tár. 2. Bp., 1989)
  Beilleszkedés Európába. A kezdetektől 1440-ig. (Magyarok Európában. Szerk. Glatz Ferenc. Bp., 1990)
  A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése. (Századok, 1990)
  Thuróczy, János: Chronicle of the Hungarians. Szerk., a kísérő tanulmányt írta. (Bloomington, 1991)
  Korai magyar történeti lexikon. IX–XIV. sz. Szerk. (Bp., 1994)
  Magyarország világi archontológiája. 1310–1457. I–II. köt. Doktori értek. is. (Bp., 1996)
  A temesvári és a moldovai szandzsák törökkori települései. 1554–1579. (Szeged, 1996)
  Nagy Lajos ismeretlen adományreformja. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1996. nov. 5.)
  A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. (Bp., 1998)
  Magyarország története. 1301–1457. Kristó Gyulával, Kubinyi Andrással. Egy. tankönyv. (Bp., 1998)
  Szent István birodalma. A középkori Magyarország története. (Bp., 2001).
  
• Irodalom: E. P. munkásságának bibliográfiája. 1964–1998. (Történelmi Szemle, 1998)
  Beszélgetés a 2000-ben E. P. történésszel. (2000 [folyóirat], 2000).