Egyed László (1914. febr. 12. Fogaras, Fogaras vm. – 1970. júl. 11. Bp.): geofizikus.

• Sz: Egyed Botond, Deák Anna.
• A bp.-i Református Gimnáziumban éretts. (1933), a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1938), mennyiségtan–természettan szakos tanári okl. szerzett (1939). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Általános Mérnöki Karán tanult (1945–1946), a földkéreg geofizikája tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1947), a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1953), doktora (1954). Az MTA tagja (l.: 1960. ápr. 14.; r.: 1970. febr. 4.).
• Életút: A Pázmány Péter Tudományegyetem Matematikai Tanszék tanársegéde (1937–1942), az Állami Felsőipari Iskola r. tanára (1942– 1950). Az ELTE TTK Földtani Intézete intézeti tanára (1950–1951), egy. docense (1951–1956), egy. tanára (1956–1970) és a Tanszék vezetője (1951–1970); közben az ELTE TTK dékánja (1966–1970). Japánban UNESCO-kiküldött (1967–1968). A Magyar–Amerikai Olajipari Rt. (MAORT Rt.) Geofizikai Osztályának kutatómérnöke (1940–1950).
• Tudományos pályafutását, mint halmazelmélettel foglalkozó matematikus kezdte. Geofizikusként elsősorban a gravitációs és földmágneses mérések értékelésével foglalkozott. Alapvető elméletet állított fel a Föld tágulására vonatkozóan (1953). Az új, korszerű szeizmológiai obszervatóriumok magyarországi hálózatának megszervezője, a modern magyarországi paleomágneses kutatások elindítója.
• Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Emlékére a Magyar Geofizikusok Egyesület Egyed László-emlékérmet alapított (1985-ben, először 1986-ban adták át).
• A Magyar Geofizikusok Egyesülete alapító tagja (1954-től), elnöke (1960–1966). Az Űrkutatási Kormánybizottság tagja, Fizikai Munkabizottságának elnöke. A Nemzetközi Űrkutatási Bizottság (COSPAR) elnökségi tagja (1966–1969), vezetőségi tagja (1969– 1970).
• Elismerés: Kossuth-díj (1957), Eötvös Loránd-emlékérem (1963).
• Főbb művei: A kiválasztási axiómáról és a vele kapcsolatos kérdésekről. Egy. doktori értek. is. (Matematikai és Fizikai Lapok, 1938)
  The Formation of Deep–Sea Troughs and Related Geophysical Phenomena. (Acta Geologica, 1953)
  A földkéreg egyensúlya. Doktori értek. (Bp., 1954)
  Mi van a Föld belsejében? (Bp., 1954)
  Geoelektromos módszerek a talajkutatásban. (Bp., 1954)
  Geofizikai alapismeretek. (Bp., 1955)
  A Föld belső felépítésének új elmélete és annak földtani-geofizikai következményei. (Földtani Közlöny, 1955)
  A Földkéreg egyensúlya. (Földtani Közlöny, 1955)
  A tektonikai erők eredete és a kéregmozgások. (Földtani Közlöny, 1956)
  A Föld fizikája. (Bp., 1956)
  A New Dynamic Conception of the Internal Constitution of the Earth. (Geologisches Rundschau, 1957)
  A Föld dinamikája és kialakulása. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1960)
  A Föld belső energiái és azok kapcsolata a természettudományok fejlődésével. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1961. márc. 27.
  megjelent: MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1962)
  A földrengések és a Föld. (Bp., 1966)
  Physik der festen Erde. (Bp., 1969)
  Eötvös Loránd. M. Zemplén Jolánnal. (Bp., 1970)
  Die Erdbeben und die Erde. (Leipzig–Bp., 1971).
  
• Irodalom: Barta György: E. L. (Magyar Tudomány, 1970)
  Renner János: E. L. (Magyar Geofizika, 1970)
  E. L. (Geofizikai Közlemények, 1970).