Czettler Jenő, czétényi (1879. ápr. 2. Jászárokszállás, Jász-Nagykun-Szolnok vm. – 1953. ápr. 23. Bp.): agrárközgazdász, agrárpolitikus.

• A bp.-i tudományegyetemen államtudományi doktori okl. szerzett (1901); közben a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen tanult, egyúttal A. Meitzen professzor tanársegéde (1899–1900); továbbá tanulmányait Németországban, Dániában és Svédországban egészítette ki. A magyar mezőgazdasági politika, különös tekintettel a szociális kérdésre tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1918). Az MTA tagja (l.: 1922. máj. 11.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
• Életút: A Földművelésügyi Minisztérium (FM) Közgazdasági Osztályának fogalmazó gyakornoka (1901–1904), az FM Mezőgazdasági Munkásügyi Osztályán a kodifikációs bizottság tagja (1904–1905), uo. a föld-tehermentesítés és a mezőgazdasági hitelügy rendezésére megindított országos akció előadója (1906–1908). Az FM Törvény-előkészítő Osztálya munkatársaként közreműködött több törvény, így az 1907. évi cselédtörvény kodifikálásában (1906–1908), majd az FM kirendelte a Magyar Gazdaszövetséghez, ahol elsősorban az Amerikából (= USA és Kanada) visszavándoroltak ügyeivel foglalkozott (1909–1914) és skandináviai tapasztalatai alapján meghonosította a gazdagimnáziumot (1914). A bp.-i Állatorvosi Főiskolán a közgazdaságtan és a szociálpolitika mb. előadó tanára (1905–1918), a bp.-i tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának magántanára (1918–1919). – A Hadügyminisztérium mellett felállított Legfőbb Gazdasági Tanács tagja, egyben a Hadsereg-főparancsnokság gazdasági tanácsadója (1914–1918), mint miniszteri osztálytanácsos címmel felruházott miniszteri titkár nyugdíjaztatta magát (1918. febr.). A Magyar Gazdaszövetség igazgatóhelyettese (1918. márc.–dec.), igazgatója (1918. dec.–1919. márc.), az ország összeomlásának elhárítására létrehozott Magyar Társaság főtitkára (1918–1919). A Földmíves Párt egyik megalapítója (1918), pártjának képviselőjelöltje Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (1919. febr.). A Hadik-kormány földművelésügyi minisztériumi államtitkára (1918. okt. 29.-étől; de állását az 1918. évi őszirózsás forradalom miatt nem foglalhatta el). A Tanácsköztársaság idején erőszakkal távolították el a Magyar Gazdaszövetség igazgatói székéből és a szövetséget feloszlatták (1919. márc.), egyetemi előadások tartásától eltiltották (1919. ápr.) és Budapest elhagyására kényszerítették. A proletárdiktatúra bukása után újra a Magyar Gazdaszövetség igazgatója (1919–1925), alelnöke (1925-től). A bp.-i tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Karon a szövetkezeti politika és szövetkezeti ügyvitel (1919–1925), az agrárpolitika és a gazdaságtörténet ny. r. tanára (1925–1934); közben a Kar dékánja (1924–1925) és a Mezőgazdaságpolitikai Intézet igazgatója (1925–1934). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán az agrárpolitika és gazdaságtörténet ny. r. tanára (1934–1947); közben a JNMGE rektora (1935–1936).
• Az FKgP tagja, de a trianoni békediktátum elfogadásakor kilépett a pártból (1920), a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt alapító tagja, egyik vezetője (1921–1930). A Jákóhalmai választókerület nemzetgyűlési (1920–1926), majd országgyűlési képviselője (1927–1935); a Képviselőház alelnöke (1928–1935). Magyar királyi titkos tanácsos (1936-tól), a kormányzó által élethossziglan kinevezett felsőházi tag (1937–1945). Az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga elnöke (1920-tól), az Országos Gazdasági Szakoktatási Tanács ügyvezető elnöke (1936–1944). Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) Közgazdasági Szakosztályának elnöke, a Társadalmi Egyesületek Szövetségének társelnöke; a Magyar Statisztikai Társaság alelnöke. Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület társelnöke, a Jászok Egyesületének elnöke.
• Emlékezet: Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) hosszabb megfigyelés után letartóztatta (1950. dec. 18.), a Budapesti Államügyészség vádirata alapján a Budapesti Bíróság Jónás Béla vezette tanácsa (1951. aug. 10.), majd a Legfelsőbb Bíróság a “népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése” címén titkos eljárásban, jogerősen 12 évi börtönre, teljes vagyonelkobzásra és 10 évre a közügyektől való eltiltásra ítélte (1951. dec. 14.). A koncepciós vád szerint, mint elsőrendű vádlott a MÁV dolgozói között ún. ellenforradalmi csoportot szervezett. Börtönbüntetése közben a Mosonyi utcai rabkórházban halt meg. A rákoskeresztúri köztemetőben temették el. Földi maradványait rokonai Tápióság község temetőjében helyezték örök nyugalomra (1989-ben). Az 1990. márc. 14-én elfogadott törvény alapján ítéletét megsemmisítették és pertörléssel rehabilitálták. Tiszteletére Jászárokszálláson emlékművet emeltek.
• A Szent István Akadémia tagja (r.: 1933; t.: 1947).
• Elismerés: Az MTA Sztrókay-jutalma (1917).
• A Szövetkezés c. lap rovatszerkesztője (1905-től), a Barázda felelős szerkesztője, kiadója (1919–1920), majd lapvezére és felelős kiadója (1921–1925), a Magyar Gazdák Szemléjének szerkesztője (1921–1944).
• Főbb művei: A német agrárkrisis és a gabonavám. (Bp., 1901)
  A magyar ifjúság socialis feladatai. (Bp., 1904)
  A kereskedelmi politika világtörténelmi jelentősége a XX. században. (Bp., 1904)
  A magyar állam mezőgazdasági szociálpolitikája. (Bp., 1905)
  A szabadtanítás szervezete. (Bp., 1907)
  Landwirtschaftliches Gesinde in Ungarn. Die neueste Regelung der Rechtsverhältnisse. (Berlin, 1910)
  Die innere Kolonisation in Ungarn. (Berlin, 1910?)
  A szocialisták agrárprogramja. (Bp., 1911)
  Jász gazdák–szász gazdák. (Bp., 1912)
  A falu kultúrképessége és a falusi kultúra védelme. (Bp., 1913)
  Népfőiskolák. (Bp., 1913)
  Tanyai település és tanyai központok. (Bp., 1913)
  Magyar mezőgazdasági szociálpolitika. (Bp., 1914)
  A mezőgazdasági munka hatása a fiatalkorúak kriminalitásának leküzdésére. (Bp., 1914)
  Közélelmezésünk a háború után. (Bp., 1915)
  A földművelő rokkant katonák jövője. (Bp., 1915)
  Kard és ekevas. (Bp., 1915)
  A hadirokkantak telepítése Magyarországon. (Bp., 1916)
  A rokkanttelepítés Németországban és Ausztriában. (Bp., 1916)
  A svéd népfőiskola. (Bp., 1917)
  Villamossági szövetkezetek a mezőgazdaságban. (Bp., 1917)
  A szövetkezetekről. (Bp., 1920)
  A többtermelés nemzeti fontossága. – Földreform. – Iskola és népművelés. (Bp., 1920)
  A magyar népfőiskola. (Bp., 1921)
  A Magyar Gazdaszövetség és a birtokreform. (Bp., 1921)
  A porosz állam feltámadása az első francia leigázás után. Részben akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1922. nov. 13.
  megjelent könyvben: Bp., 1923)
  Szövetkezeti előadások közgazdasági egyetemi hallgatók számára. Jegyezte Ihrig Károly. (Bp., 1922–1923)
  Agrárkérdés és katholicizmus. (Bp., 1923)
  Szövetkezeti ismeretek. Előadásaiból összeáll. Ihrig Károly. (Bp., 1926)
  Bevezetés az egyetemes gazdaságtörténelembe. Összeáll. Szakál Lajos. (Bp., 1929)
  A földmíves munkások aktuális kérdései. (Bp., 1929)
  Szövetkezeti politika. Ihrig Károllyal. (Bp., 1931)
  Agrárpolitika. (Bp., 1932)
  Mezőgazdasági szociálpolitika. (Bp., 1932)
  Földbirtok-politika. (Bp., 1935)
  Társadalmi reformok és nemzeti aspirációink. (Bp., 1936)
  A földbirtok-politika közgazdasági és szociális vonatkozásai. (Bp., 1939)
  Az emberi gazdálkodás története. (Bp., 1939
  2. kiad. 1946)
  A szövetkezetek szerepe a földbirtok- politikában. (Bp., 1940)
  Tessedik Sámuel munkássága. (Bp., 1942)
  Agrárpolitika. I–III. köt. (Bp., 1946–1947)
  Mezőgazdaság és szociális kérdés. Tanulmányok és parlamenti beszédek. Szerk., a bevezető tanulmányt írta Tóth Pál Péter, a bibliográfiát összeáll. Hidvégi Violetta. (Bp., 1995).
  
• Irodalom: Tóth Pál Péter: Cz. J. és utolsó műve, az Agárpolitika. (Jászsági Évkönyv, 1993).