Cholnoky Jenő, csolnokossi (1870. júl. 23. Veszprém – 1950. júl. 5. Bp.): geográfus.
- Sz: Cholnoky László ügyvéd, Zombath Krisztina. Nyolcan voltak testvérek, öten élték meg a felnőttkor. Testvérei közül: Cholnoky
Viktor (1868–1912) és Cholnoky László (1879–1929) írók. Fia: Cholnoky Béla (1899–1972) botanikus, algológus és Cholnoky Tibor
(1901–1991) építőmérnök.
- A bp.-i József Műegyetemen mérnöki okl. (1892), a bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1903).
Az MTA tagja (l.: 1920. máj. 5.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
- Életút: A József Műegyetem Vízépítési Tanszékén Klimm Mihály (1892–1894), a bp.-i tudományegyetem Földrajzi Intézetében Lóczy Lajos
asszisztense (1894– 1898), az Intézet egy. adjunktusa (1898–1919), magántanára (1903–1919) és az Intézet igazgatója (1905–
1919). Az Erzsébet Nőiskola r. tanára és a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet, Nyelv- és Történettudományi Kar
Egyetemes Földrajz Tanszékének ny. r. tanára (1905–1919). Erdély román uralom alá kerülése után a helyi hatóságok kiutasították
Kolozsvárról (1919. okt. 4.), Magyarországra távozott. A Külügyminisztérium Tudományos Osztályának vezetője és az ún.
Határkiigazító Bizottság elnöke (1920–1921), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen az egyetemes földrajz ny. r. tanára és a
Földrajzi Intézet és Szeminárium igazgatója (1921–1940).
- A Magyar Képzőművészeti Társaság választmányi tagja (1921-től).
- Állami ösztöndíjjal hosszabb tanulmányutat tett Kínában (1896–1898), ahol a Kínai-alföld nagy folyóinak deltavidékét, a Sárga-
folyó és a Jangce mederváltozásainak természetföldrajzi okait és következményeit vizsgálta. A Góbi sivatag peremén és
Mandzsúriában felszínalaktani kutatásokat végzett. Mandzsúriában néprajzi anyagot is gyűjtött. Részletesen tanulmányozta és
leírta Erdély természeti viszonyait (1905–1919), a Spitzbergákon a sarkvidéki éghajlat felszínformáló hatásait (1910). Gr. Teleki
Pállal megtett közös amerikai (= USA) útja (1912) tapasztalataként honosította meg a magyar földrajztudományban W. M. Davis
földrajzi szemléletét, amely szerint a felszíni domborzati formák ciklusos (szakaszosan változó) lepusztulásos folyamatok
eredményeként keletkeznek. – A geográfia szinte minden ágát eredményesen művelte, de a társtudományok (történelem,
hidrológia, klimatológia) terén is alapvető megfigyeléseket tett. A geomorfológia, a folyóvizek felszínformáló tevékenysége, a
karszt- és a löszmorfológia, a település-, ember-, valamint a regionális földrajz tárgykörében maradandó értékeket alkotott.
Lóczy Lajos közvetlen munkatársaként kiemelkedő szerepet vállalt a Balaton-kutatásban. Kezdeményezője és irányítója a
Balkán-kutató magyar expedícióknak. Meghatározó munkát végzett az Alföld természeti viszonyainak feltárásában. Mérnöki
pontosságú szakmai ábrái, tömbszelvényei, rajzai a mai napig értékes tankönyv-illusztrációk. Ismeretterjesztő előadásaival
széles rétegek érdeklődését keltette fel a földrajz iránt. Magyarországon először vetített színes diaképeket (pl. az Uránia
Tudományos Színházban), amelyeket fekete-fehér diapozitívok átfestésével állított elő. Művészi színvonalú grafikáit, tájképeit
több kiállításon is bemutatták. A turáni mozgalom egyik vezetője, a turanizmus ideológiájának élharcosa volt.
- Emlékezet: Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti (= Fiumei út) Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté
nyilvánította (2001-ben). Róla nevezték el a Cholnoky-hegyet. Tudományos hagyatékát az érdi Magyar Földrajzi Múzeum őrzi.
Szülőházán, valamint bp.-i és balatonfüredi lakóházán, ill. az érdi múzeumban domborművet helyeztek el.
- A Magyar Földrajzi Társaság titkára (1898–1905), főtitkára (1905–1911), elnöke (1911–1944). A Balaton Bizottság (1921-től), az
Alföldi Bizottság, a Magyar Meteorológiai Társaság, a Magyar Barlangkutató Társaság elnöke (1926–1944). Az Aggteleki Barlang
Bizottság, a Honvéd Térképészeti Intézet Névmagyarosító Bizottsága, a Magyar Földrajzi Intézet Rt., a Magyar Turista Egyesület, a
Turáni Társaság, az Országos Természetvédelmi Tanács elnöke. A Magyar Turista Szövetség, a Balaton Szövetség alelnöke.
A londoni Királyi Földrajzi Társaság t. (1930), az olasz Királyi Földrajzi Társaság és a Bécsi Földrajzi Társaság l. tagja.
- Elismerés: Lóczy Lajos-emlékérem.
- A Földtani Közlöny (Lóczy Lajossal, 1900–1902), a Földrajzi Közlemények c. folyóirat szerkesztője (1904–1913). A Magyar Földrajzi
Társaság Könyvtára (egyedül: 1914–1940; Lóczy Lajossal, 1914–1920), a Magyar Földrajzi Értekezések
(Gr. Teleki Pállal, 1921–1922), a Balatoni Évkönyv (Wlassics Tiborral, Sebestyén Gyulával, 1921-től) és a Balatoni Társaság Könyvtára
c. sorozatok szerkesztője (Sebestyén Gyulával, 1935–1942).
- Főbb művei: A Föld-globus és annak használás-módja... (Bp., 1896
3. kiad. Bp., 1923)
A Balaton limnológiája. (Bp., 1897
németül:
Wien, 1897)
A sárkányok országából. Életképek és útirajzok Khinából. (Veszprém, 1900
I–II. köt. 3. átd. kiad. Bp., 1935)
A
levegő fizikai földrajza. (Bp., 1903)
Az Alföld. (Bp., 1903)
A Föld és népei. Népszerű földrajzi kézikönyv. I–V. köt. (Bp., 1904
3.
kiad. 1906)
A Balaton színtüneményei. (Bp., 1906
németül: Wien, 1906)
A világegyetem. A Föld és a csillagvilág fizikai
tüneményeinek ismertetése. Kövesligethy Radóval. 1–2. rész. (Bp., 1906
2. kiad. Bp., 1913–1914)
A Föld. A Föld múltja, jelene
és felfedezésének története. Többekkel. (Bp., 1906
3. kiad. Bp., 1926)
A Balaton jege. (Bp., 1907)
A belsőázsiai öntözések és a
népvándorlás. (Bp., 1907)
Nagy tudósok. Összeáll. (Bp., 1912)
Az alkohol a Földön. (Bp., 1914)
Földrajzi képek. (Bp., 1914)
A
jég-világ. A sark-kutatások története. (Bp., 1914
2. kieg. és átd. kiad. Bp., 1930)
A Földközi-tenger és kijárói. (Bp., 1915)
Az
Adria és partvidéke. (Bp., 1915)
A Balaton hidrográfiája. (Bp., 1918
németül: Wien, 1920)
Ungarns Land und Volk. (Bp., 1918)
Az új magyar határ bírálata. (Bp., 1921
angolul és franciául is)
Az emberföldrajz alapjai. (Bp., 1922
japánul: Tokió, 1935)
A
Yang-cze-Kiang deltájának földrajza. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1922. okt. 23.)
A Magyarországi Turán-Szövetség.
A turáni gondolat és a turáni népek ismertetése, a szövetség célja. (Bp., 1922)
Általános földrajz. I–II. köt. (Pécs–Bp., 1923)
A
földfelszín formáinak ismerete. Morfológia. (Bp., 1927)
Amundsen, R.–Ellsworth, L.: Az Északi Sark meghódítása. Sajtó alá rend.
(Bp., 1926)
Földrajzi és statisztikai atlasz. Világstatisztika. (Bp., 1927
3. jav. és bőv. kiad. Bp., 1934)
Repülőgéppel a föld körül.
Ifj. reg. (Bp., 1927)
Utazás a sátán szekerén. Ifj. reg. 1–2. rész. (Bp., 1928)
Magyarország földrajza. (Bp., 1929)
Afrika. I–II. köt.
(Bp., 1930)
Az ember drámája. (Bp., 1930)
Az egyenlítőtől a sarkvidékig. (Bp., 1930)
A napsugár diadala. (Bp., 1930)
A tenger.
(Bp., 1931
új kiad. Bp., 1939)
A Föld megismerésének története. (Bp., 1932
új kiad. Bp., 1937)
Polgári iskolai atlasz. Átd. kiad.
Többekkel. (Bp., 1932)
Erdőn, mezőn, sivatagon át. (Bp., 1933)
Földrajzi iskolai atlasz. 1. füzet. Többekkel. (Bp., 1933)
A
Kárpátoktól az Adriáig. Nagy-Magyarország írásban és képekben. (1–2. kiad. Bp., 1934)
Utazásom Amerikában Teleki Pál gróffal.
(Bp., 1934
új kiad. Bp., 1943)
Égen, földön. Földrajzi értekezések. (Bp., 1935)
A Föld és élete. I–V. köt. (Bp., 1935
2–3. kiad.
Bp., 1936)
A magyar éghajlat és a folyók vízjárása. (Magyar föld, magyar faj. I. köt. Bp., 1936
hasonmás kiad. Szekszárd, 1990)
Balaton. (Bp., 1936
hasonmás kiad. Dorog, 1998)
Magyarország földrajza. (Bp., 1937)
Veszprém. (Bp., 1938
hasonmás kiad.
Veszprém, 1993)
Északi- és Déli-Sark. Mendöl Tiborral. (Bp., 1938)
Felvidék! A visszaszerzett és a még visszavárt Felvidék
története, mai élete, kultúrája, földrajza, néprajza, műemlékei. Többekkel. (Bp., 1938)
Európa, Kisázsia, Belső- és Kelet-Ázsia.
Germanus Gyulával. (Bp., 1938)
A Földközi-tenger. (Bp., 1939)
A csillagoktól a tengerfenékig. I–IV. köt. (Bp., 1940)
Kőrösi
Csoma Sándor. (Bp., 1940)
Erdély. Többekkel. (Bp., 1940)
Őshazából új hazába. (Bp., 1940)
Erdélyi képek. (Bp., 1941)
Utazásaim, élményeim, kalandjaim. (Bp., 1942)
Magyarország idegenforgalmi földrajza. (Bp., 1943)
A sivatag. (Bp., 1943)
A
barlangokról. A karsztjelenségek. (Bp., 1944)
A magyar és a testvérnépek őstörténete. Előadásai nyomán írta Szilvay Gyula. (San
Francisco, 1984).
- Irodalom: Thirring Gusztáv: Ch. J. jubileumára. (Földrajzi Közlemények, 1930)
Bendefy László: Ch. J. (A Földgömb, 1940)
Péczely
György: Ch. J. születésének századik évfordulója. (Az időjárás, 1970)
Balázs Dénes: Ch. J. szerepe a karszttudomány
fejlődésében. (Karszt és Barlang, 1982)
Balázs Dénes: Ch. J. kínai útinaplója. (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 1985)
Horváth
Árpád: Ch. J.-re emlékezik egykori tanítványa. (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 1986)
Balázs Dénes: Ch. J. rajzai és festményei.
(Érd, 1986)
Hudy József: A Cholnoky család Veszprémben. (Horizont, 1987)
Kovács Sándor: Tudós festőecsettel. (Múzsák, 1989)
Somogyi Sándor: Ch. J. és Teleki Pál amerikai tanulmányútja. (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 1989)
Kubassek János: Ch. J.
szerepe a Balaton-kutatásban. (100 éves a Balaton-kutatás. XXXIII. Hidrobiológus Napok. Tihany, 1991)
Ch. J. és a Balaton.
Szerk. Czoma László, Kaján Imre. (Keszthely, 1995)
Ch. J. élete és munkássága. Összeáll. Vuics Tibor. (Pécs, 1995)
Havasné Bede Piroska: Ch. J., a tömbszelvények mestere. (Élet és Tudomány, 1995. 36.)
Ch. J. Szerk. Géczi János. (Veszprém,
1999).