Andreánszky Gábor (2), ifj.; liptószentandrási br. (1895. aug. 1. Alsópetény, Nógrád vm. – 1967. nov. 20. Bp.): botanikus, természettudományi gyűjtő és utazó.

• Sz: Andreánszky Gábor, id. (1845–1908) politikus, rudnói és divékújfalusi Rudnay Lenke.
• Középiskoláit Vácott végezte, a bp.-i tudományegyetemen tanult (1913–1914), az I. vh.-ban harctéri szolgálatot teljesített (1914– 1918), olasz hadifogságban volt (1918. nov.–1919 ősze), hazatérése után a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1922), a növényföldrajz tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1928). A biológiai tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; tanácskozó 1949. nov. 29.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
• Életút: A bp-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem Növényföldrajzi Tanszék gyakornoka (1920–1922), tanársegéde (1922–1928), egy. adjunktusa és magántanára (1928–1945), egyúttal a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Növénytárának ig.-ja (1942–1945). A II. vh. után a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE TTK Növényrendszertani és Növényföldrajzi Tanszék ny. r. tanára és a tanszék vezetője (1945–1952), miután eltávolították az egyetemről, az MNM munkatársa (1952–1967).
• A Magyar–Spanyol Társaság alelnöke.
• Tanárával, Tuzson Jánossal már egyetemistaként a Dél-Kárpátokban gyűjtőúton vett rész (1914), majd számos gyűjtőutat tett a Kárpát-medencében és növényföldrajzi kutatásokat végzett az Alpokban, az Appenninekben és a Földközi-tenger mellékén (1920– 1930), később eljutott Észak-Afrikába, elsősorban Algériába és Tunéziába (1930–1938). Az erdôk fejlődéstörténetével, az éghajlatváltozás növényzetre gyakorolt hatásával, vmint a Kárpát-medence harmadidőszaki flórájával fogl. Neki köszönhető számos magyarországi ősnövénylelôhely feltárása és feldolgozása. Ősnövénytan (1954) c. könyve az első ilyen tárgyú hazai egyetemi tankönyv. Számos új növényfajt írt le, a róla elnevezett fajok száma több tucat.
• Emlékezet: Születésének 100. évfordulóján háromnapos emlékülést rendeztek (1995). Emlékét az ELTE-n márványtábla és dombormű őrzi.
• Az MTA III. Osztályának titkára (1948. márc. 22.–1949. nov. 29.). A Szent István Akadémia r. tagja (1938-tól). A Bécsi Zoológiai–Botanikai Társaság t. tagja.
• A Hungarica Acta Biologica alapító szerkesztője (1948–1949).
• Főbb művei: Adatok Korzika flórájának ismeretéhez. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1925)
  Adatok Észak-Afrika flórájának ismeretéhez. (Bp., 1932)
  Tunisz. (Bp., 1939)
  Adatok Tunisz és Kelet-Algéria növényföldrajzához. (Bp., 1939)
  Der Baumwuchs und seine klimatische Grenze in Nordafrika. (Bp., 1939)
  Száras növények – Chormophyta. – A növények elterjedése. (A növény és élete. II. Bp., 1941)
  A földtörténeti múlt növényzete. (Bp., 1942)
  Európa magashegységi flórájának eredete. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1946. okt. 28.
  megjelent francia nyelven: Contributions à la question de l'origine de la flore alpine européenne. Hungarica Acta Biologica, 1949)
  Adatok a magyar föld harmadkori erdőinek összetételéhez. (Bp., 1950)
  Fejlődéstörténeti növényrendszertan. (Bp., 1951)
  Ősnövénytan. (Bp., 1954)
  A hazai fiatalabb harmadidőszaki flórák tagolódása és ökológiája. Összeáll. Sonkodiné Kovács Évával. (Bp., 1955). Die Flora der sarmatischen Stuffe in Ungarn. (Bp., 1959)
  A növényvilág kialakulása. (Az élővilág fejlődéstörténete. Bp., 1964)
  On the Upper Oligocene Flora of Hungary. (Bp., 1966).
  
• Irodalom: Szujkóné Lacza Júlia: Megemlékezés A. G.-ról. (Egri Múzeum Évkönyve, 1969)
  Pálfalvi István: A. G. emlékezete. (Földtani Közlöny, 1969)
  Emlékkötet A. G. születésének 100. évfordulóján. Szerk. Hably Lilla. (Studia Naturalia, 1996)
  Hably Lilla. A. G. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).