Bárczi Ildikó (1959. ápr. 24. Bp. – 2009. febr. 9. Bp.): irodalomtörténész.
- Sz: Bárczi István, Schick Fides.
- A szentendrei Ferences Gimnáziumban éretts. (1977), az ELTE BTK-n magyar–latin szakos tanári okl. szerzett (1984), doktorált
(1992), az irodalomtudomány kandidátusa (1994).
- Életút: Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Olvasószolgálat munkatársa (1977–1979), az ELTE Görög Nyelv és Irodalom Tanszék
könyvtárosa (1984–1986), a KLTE BTK Régi Magyar Irodalom Tanszék (1986–1987), az ELTE BTK Régi Magyar Irodalom Tanszék
tanársegéde (1987–1992), egy. adjunktusa (1993–1997), egy. docense (1997-től), a Sermones compilati kutatócsoport tagja.
A bp.-i Kilián György Gimnázium, ill. az átszervezés után a bp.-i Németh László Gimnázium tanára (1987-től). A bécsi
Österreichische Nationalbibliothek ösztöndíjas vendégkutatója (1990, 1992).
- A középkori magyar irodalom latin nyelvű forrásaival, elsősorban Laskai Osvát és Temesvári Pelbárt középkori magyar prédikátorok
életművével, textológiával és kodikológiával fogl.
- Főbb művei: Ars compliandi – a szövegformálás középkori technikája. Forráshasználat, hivatkozási gyakorlat és tematikus szerkezet a
késő középkori prédikációirodalomban Laskai Osvát életműve alapján. Kand. értek. is. (Studia Litteraria, 1993)
Orbis Latinus. 1–
2. Latin nyelv és kultúrtörténet. Tankönyv. (Bp., 1993)
Latin szöveggyűjtemény. 1–4. (Bp., 1993)
Prédikációk motívumai
klasszikus irodalmunkban. (Pillanatkép a hazai irodalomtudományról. Szerk. Gintli Tibor, Kenyeres Zoltán. Bp., 2002)
Tempus
Perditum. – Késő középkori prédikációirodalmunk egyetemes irodalomtörténeti összefüggéseiről. (Tanulmányok Bollók János
emlékére. Bp., 2004)
Eredeti szöveg és műfordítás: Janus Pannonius. (Irodalomtanítás a harmadik évezredben. Szerk. Sipos
Lajos. Bp., 2006)
1500 – virtuális könyvtár a késő középkori Magyarországon. (A magyar irodalom történetei. Főszerk. Szegedy-
Maszák Mihály. Bp., 2007)
La diversité thématique dans le prédications de Pelbart de Temesvár. (Archivum Franciscanum
Hisoricum, 2007)
Ars compilandi. (Bp., 2007)
ford.: Jacobus de Voragine: Legenda aurea. (Bp., 1990).