Bassola Zoltán (1902. jún. 4. Kötcse, Somogy vm. – 1968. jún. 26. Bp.): pedagógus, politikus.

• Fia: Bassola Péter (1944–) nyelvész.
• A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – latin–görög–magyar szakos tanári okl. (1928), pedagógiából bölcsészdoktori okl. szerzett (1937).
• Életút: A bp.-i Kölcsey Ferenc Gimnázium helyettes, majd r. tanára (1928–1934), az Országos Közoktatási Tanács segédtitkára, jegyzője (1934–1938). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) segédtitkára, titkára, osztálytanácsosa, majd az V/1. Ügyosztály (középiskolai ügyek) helyettes vezetője (1938–1944). A II. vh. után a VKM egyik újjászervezője, majd a minisztérium osztályvezetője, nyugdíjazásáig adminisztratív államtitkára (1946–1948), nyugdíját megvonták (1949). Magántanításból és műszaki fordításból élt (1949–1957), az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) tud. munkatársa (1957–1968).
• Tisztviselőként támogatta a lengyel menekültek balatonbolgári gimnáziumát, a német megszállás alatt, mint minisztériumi ügyosztályvezető számos zsidó pedagógusnak adott mentesítő levelet (1944. márc.–okt.), a nyilasok hatalomátvétele után nem tette le az új kormányra a hivatali esküt, bújkálni kényszerült. Kutató pedagógusként elsősorban a reformpedagógia képviselőinek (pl.: Ovide Decroly munkásságával), neveléslélektani kutatásokkal fogl. Visszaemlékezése fontos kordokumentum.
• Főbb művei: Decroly pedagógiai rendszere. Egy. doktori értek. (Bp., 1937)
  A nevelő lelki függetlensége. (Magyar Paedagogia, 1943)
  Ki voltam… Egy kultuszminisztériumi államtitkár vallomásai. Szerk. Jáki László, Kardos József. (Bp., 1998).
  
• Irodalom: Borbándi Gyula: Emlékezés B. Z.-ra – halála harmincadik évfordulóján. (Új Hevesi Napló, 1998).
  
• Megjegyzés: Lexikonok téves születési helye: Bp.!