Borovszky Samu (1860. okt. 25. Karavukova, Bács-Bodrog vm. – 1912. ápr. 24. Bp.): történész.

• Sz: Borovszky Pál a Duna-szabályozási munkálatok mérnöke.
• Családja 1870-ben Nagyszalontára költözött, itt és Békésen végezte iskoláit, majd a bp.-i református főgimnáziumban éretts. (1879). A bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori és magyar–történelem szakos tanári okl. szerzett (1883). Az MTA tagja (l.: 1899. máj. 5.).
• Életút: Az MTA főtitkári hivatalának írnoka (1883–1884); közben Lukács Móric (1880–1881), majd gr. Lónyay Menyhért titkára (1882–1884), az MTA irattárnoka (1884–1894), irodaigazgatója (1894–1912).
• Középkori és kor újkori magyar és egyetemes történettel, helytörténettel, elsősorban magyar őstörténettel és a népvándorlás történetével fogl. Alapvetően új megállapításokat tett a dákok és a langobárdok történetével kapcsolatban, vizsgálta a középkori magyarországi betelepítések történetét, de figyelme kiterjedt a nagy francia forradalom problémáira is. Forráskiadói tevékenysége is értékes. Az ő szerkesztésében készült el a magyar történetírás egyik legnagyobb vállalkozása, a Magyarország vármegyéi és városai c., 26 kötetből álló sorozat (25 kötete; a 26. kötet szerkesztése közben hunyt el; 1899–1912).
• A Magyar Történelmi Társulat igazgató-választmányának tagja (1899–1912) és titkára (1909–1912).
• A Magyarország vármegyéi és városai c. sorozat szerkesztője (részben Sziklay Jánossal, 1896–1912), a Századok szerkesztője (1909–1912). Az Egyetértés irodalmi rovatának vezetője (1893–1896). Tudományos dolgozatai a fentieken kívül még elsősorban az Egyetemes Philológiai Közlönyben (1885–1889), az Archaeológiai Értesítőben (1885–1893), a Budapesti Hírlapban (1887–1892), a Vasárnapi Ujságban (1887–1898), a Budapesti Szemlében (1888), a Nemzetben (1889–1891), a Hadtörténeti Közlönyben (1891), a Fővárosi Lapokban (1891–1893), az Ethnographiában (1894), a Nyelvtudományi Közleményekben (1894), az Irodalomtörténeti Közleményekben (1897–1899), az Akadémiai Értesítőben (1898–1903), a Történeti Tárban (1898–1899), a Turulban (1899–1900) és a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében jelentek meg (1900).
• Főbb művei: A dákok. Ethnographiai tanulmány és egy. doktori értek. is. (Bp., 1883)
  A hunnok. Az avarok. (Világtörténet. Temesvár, 1885)
  A longobárdok vándorlása. I–IV. (Századok, 1885)
  A hunn–magyar rokonságról. (Ethnographia, 1894)
  A honfoglalás története a művelt közönség számára. (Bp., 1894)
  Csanád vármegye története 1715-ig. 1–2. (Bp., 1896–1897)
  Tiszántúli ev. ref. papok. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület legrégibb jegyzőkönyvéből közzéteszi. (Történelmi Tár, 1898)
  A népvándorlás kora. (Nagy Képes Világtörténet. IV. Bp., 1900)
  Brutus Magyar historiájának ismeretlen kézirata. (Századok, 1900)
  A nagylaki uradalom története. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1900. ápr. 9.
  megjelent: Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp., 1900
  kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1900)
  Egy alaj bég telepítései. Adatok az Alföld XVII. századi történetéhez. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp., 1901)
  Szendrő vára. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Bp., 1908
  hasonmás kiad. Rudabánya, 2000 és 2002)
  Borsod vármegye története a legrégibb időktől. 1. (Bp., 1909)
  A nagy francia forradalom. 1–3. Szerk. (Bp., 1911)
  szerk.: Név- és tárgymutató a Turul 1883–1892. évfolyamához. (Bp., 1893)
  Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának enciklopédiája. I–XXVI. köt. Az I–IV. kötetet Sziklay Jánossal, a halála után megjelent XXVI. kötetet Csánki Dezső szerkesztette. (Bp., 1899–1914
  hasonmás kiad. 1987– 1989)
  II. Rákóczi Ferenc és a szövetségi rendek 1705. IX. 20.-án, a szécsényi gyűlésen kiállított szövetséglevele. Hasonmás kiad. Szerk., a bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1911).
  
• Irodalom: Ballagi Aladár: B. S. (Századok, 1912)
  Áldásy Antal: B. S. (Történeti Szemle, 1912)
  Karácsonyi János: B. S. emlékezete. (Bp., 1914)
  Dóka Klára: 125 éve született B. S. (Honismeret, 1985).