Bor Dezső, halmaji (1888. máj. 26. Bp. – 1974. máj. 29. Bp.): karmester, zenekarszervező.

• Sz: Bor György, Varga Ágnes. F: 1. 1922–1931 Tima-Horváth Margit (†1931). Fia: Bor György (1924–) vegyészmérnök. 2. 1932-től Bertók Ferike (Fanni) opera-énekesnő. Fia: Bor Dezső (1932–).
• A Nemzeti Zenedében hegedülni tanult (nyolc éves korától!, 1896–1905), majd katonazenész lett (1905–1909).
• Életút: Leszerelése után a MÁV tisztviselője (1909–1913), majd a Fővárosi Könyvtár (= Szabó Ervin Könyvtár) könyvtári tisztje (1913–1935), segédhivatali igazgató (1935. máj. 1.–1939. dec. 31.). segédhivatali főigazgató (1940. jan. 1.–1949. szept. 30.; okt. 1-jével kényszernyugdíjazták). A Nehézvegyipari Kutató Intézet (NEVIKI) bp.-i dokumentációs osztályának munkatársa (1949–1958). Kiváló amatőr fotóművészként ő szervezte meg a Fővárosi Könyvtár fotólaboratóriumát (1940-es évek).
• Budapest Külső-Lipótváros és Terézváros Református Egyházrész presbitere (1926–1966).
• A 20. sz.-i magyarországi zenei élet egyik jelentős szereplője. Az Újpesti Munkásotthonban létrehozta az első magyarországi amatőr munkászenekart (1911; az első koncertet 1912. márc. 31-én adta), amellyel az I. vh. kitöréséig rendszeresen adott koncerteket. Az I. vh.-ban katonazenészként az olasz és az orosz fronton szolgált (1914–1918). A két vh. között a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. fúvószenekarának vezetője, majd műkedvelő – a komolyzenét igényes módon művelő fővárosi alkalmazottakból – zenészekből szimfonikus együttest toborzott (1922), amely a későbbi Székesfővárosi Zenekar alapját képezte. A zenekar a Vigadóban lépett először a közönség elé (1923. ápr. 5-én; máj. 1-jétől az Állatkerti pavilonban, ősztől a Gellért Szálló márványtermében koncerteztek). A Magyar Rádióban elsőként adtak hangversenyt (1925. dec. 11-én). A Székesfővárosi Zenekar igazgató karnagya (1925–1939; a megindulástól 1939-ig 1563 koncertből 1231-et maga vezényelt). A Budapesti Hangversenyzenekarral történt egyesítése után másodkarmestere (Zsolt Nándor mellett, 1939–1945). Az Egyesült Izzó szimfonikus zenekarának alapító karmestere (1945–1958), egyúttal a Székesfővárosi Alkalmazottak Szociáldemokrata Pártszervezetének zenekara (Székesfővárosi Alkalmazottak Hangversenyzenekara néven) alapító karmestere (1947–1948). Széles látókörű dirigens volt, sokféle igényt igyekezett kielégíteni: egyik nap az operettkedvelők, másszor a klasszikus zene híveinek hódolt valamelyik együttese élén. Sokat tett Gustav Mahler zenéjének közép-európai megismertetéséért. Munkatársával, Kenesei Sándorral megírta a Székesfővárosi Zenekar és a Budapesti Hangversenyzenekar történetét (az ezeroldalas kéziratot az MTA Zenetudományi Intézete Könyvtára őrzi).
• Emlékezet: Megrendült egészségi állapota miatt hetven évesen, ünnepi búcsúhangverseny keretében vonult vissza a vezényléstől (1958-ban). Születésének 100. évfordulóján, lakóházán emléktáblát helyeztek el (Budapest IX. ker. Ferenc tér 4.; 1932-től halálig lakott ott).
• Irodalom: Bars Sári: B. D. búcsúhangversenye. (Népszabadság, 1958. márc. 1.)
  Szalai György: Az Újpesti Munkásotthon története. (Bp., 1963)
  Somogyi Vilmos: B. D. (Muzsika, 1974)
  Gábor István: A BHZ-tól az ÁHZ-ig. (Bp., 1984)
  Gábor István: Száz éve született B. D. (Magyar Nemzet, 1988. máj. máj. 26.)
  Szíj Rezső: Megkésett emlékezés B. D.-re. (Bp., 1992)
  Bor Dezső-emlékkönyv. Szerk. Bor Dezső és Bor György. (Bp., 1998)
  Bor Dezső: A halmaji, gibárti és szikszói Bor családok története. Bor Györggyel. (Bp., 2001).