Bonyhai Gábor (1941. aug. 22. Kecskemét – 1996. jún. 26. Bp.): irodalomtörténész, filozófus, esztéta.

• Sz: Faddi Jolán tanítónő. Apja (†1952) nyomdai tisztviselő volt. Négyen voltak testvérek (három húga született). A család 1945 után Budapestre költözött.
• Kecskeméten éretts. (1959), a JATE BTK-n magyar–német szakos tanári okl. szerzett (1966), doktorált (1966), az irodalomtudományok kandidátusa (Moszkva, 1971; honosítva: Bp., 1972).
• Életút: A Kecskeméti Konzervgyár segédmunkása (1959), az Állami Könyvterjesztő Vállalat előadója (1959–1961), a szegedi Egyetemi Könyvtár könyvtárosa, szakreferense (1966). Az MTA Irodalomtörténeti Intézet Irodalomelméleti Osztályának tud. segédmunkatársa (1967–1969), tud. munkatársa (1969–1972), tud. főmunkatársa (1973–1996). A moszkvai Lomonoszov Egyetem Világirodalmi Tanszékének aspiránsa (1968–1971).
• Filozófiával, német filológiával, logikával és tudományelmélettel, majd szemiotikával fogl. A filozófiai alapokon művelt irodalomtudomány kiemelkedő tudósaként vezető szerepet játszott a magyarországi hermeneutikai kutatások megújításában. Elsősorban Thomas Mann műveinek értelmezését, a modern irodalmi kutatási módszerek kérdéseit, ill. Popper Leó esztétikai nézeteit vizsgálta. Műfordítóként német esztétikai és filozófiai szakmunkákat – köztük Hans-Georg Gadamer hermeneutikai alapvetései – tolmácsolt.
• Emlékezet: Emlékére, összegyűjtött munkáit az Opus. Irodalomelméleti tanulmányok új sorozata nyitó kötetében jelentették meg (Veres András szerkesztésében, 2000-ben).
• Az Opus. Irodalomelméleti tanulmányok sorozatszerkesztője (1977–1990).
• Főbb művei: Thomas Mann élete és műve. E. Hilscher monográfiájának értékelése. (Tiszatáj, 1967)
  Egy festészeti és egy zenei forma imitációja Celan Halálfúgájának struktúrájában. (Helikon, 1968)
  Thomas Mann alkotói módszerének kérdései a Doktor Faustus példáján. Kand. értek. Orosz nyelven. (Moszkva, 1971)
  Az értékek rendszere Thomas Mann “A kiválasztott” című regényében. (Modern filológiai füzetek. 21. Bp., 1974)
  Az értékek kibontakozása és az ismétlődés. (Helikon, 1975)
  Zur Poetik von Ferenc Juhász. (Weimar, 1974)
  Leírás és interpretáció. (Filológiai Közlöny, 1975)
  Az értékek kibontakozása és az ismétlődés Thomas Mann “Doktor Faustusában”. (Ismétlődés a művészetben. Tanulmányok. Szerk. is. Bp., 1980)
  Hermeneutika és morfológia. (Literatúra, 1984
  Az irodalomtörténet elmélete. Szerk. Szili József. Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Bp., 1989)
  A szimbólumfogalom helye a filozófiai hermeneutikában. (“Jelbeszéd az életünk”. A szimbolizáció és kutatásának módszerei. Szerk. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor. Bp., 1995)
  B. G. összegyűjtött munkái. 1–2. Szerk., sajtó alá rend. Veres András. (Opus. Irodalomelméleti tanulmányok. Új sorozat. Bp., 2000)
  ford.: Hermann, Nicolai: Esztétika. Az utószót Szigeti József írta. (Bp., 1977)
  Ingarden, Roman: Az irodalmi műalkotás. Az utószót Bojtár Endre írta. (Bp., 1977)
  Popper Leó: Esszék és kritikák. Szerk., az utószót írta Tímár Árpád. (Bp., 1983)
  Gadamer, Hans-Georg: Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata. Ford., az utószót írta. (Bp., 1984
  Sapientia humana. A fordítást átnézte és felfrissítette Fehér M. István. 2. jav. kiad. 2003)
  Gadamer, Hans-Georg: A szép aktualitása. Tanulmányok. Vál. Bacsó Béla. (Athenaeum Könyvek. Bp., 1994)
  Szondi, Peter: Bevezetés az irodalmi hermeneutikába. (Athenaeum Könyvek. Bp., 1996).
  
• Irodalom: Szegedy-Maszák Mihály: B. G. (Literatura, 1996)
  Varga László: B. G. (Helikon, 1996)
  Radnóti Sándor: B. G. (Holmi, 1996)
  Veres András: Egy filozófus halálára. (Kritika, 1996)
  Bartal Mária: A közvetítő. B. G. összegyűjtött munkái. (Alföld, 2001)
  Jászberényi-Kamrás Orsolya: B. G. összegyűjtött munkái. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2003).