Bóka László (1910. júl. 19. Bp. – 1964. nov. 1. Bp.): irodalomtörténész, író, költő.

• A Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–német–francia szakos tanári okl. (1935), bölcsészdoktori okl. szerzett (1937), az irodalomtudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952), az MTA tagja (l.: 1953. máj. 30.).
• Életút: A bp.-i Egyetemi Könyvtár (1935–1940), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Központi Könyvtárának könyvtárosa (1940–1947); közben a II. vh.-ban frontszolgálatot teljesített, majd hadifogságba esett. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) ún. adminisztratív államtitkára (1947–1950), az ELTE XX. sz.-i Magyar Irodalomtörténeti Tanszék ny. r. tanára (1950–1952), egy. tanára (1952–1964) és a Tanszék vezetője (1952–1964); közben az ELTE BTK dékánja is (1952–1953). A Budapest c. folyóirat munkatársa (1945–1947).
• Az SZDP országgyűlési pótképviselője (Jász-Nagykun-Szolnok vm., 1948–1949; az 1948. ápr. 26-án lemondott Takács József mandátumát vette át). Az Országgyűlés Közoktatásügyi Bizottságának elnöke (a szintén lemondott Kéthly Anna helyét vette át, 1948–1949). Képviselőként az egyházi és az állami egységesítése mellett érvelt. Átlépett az MDP-be (1948), az országos politizálástól azonban visszavonult (1950). A bp.-i VIII. kerület Tanács tagja (1950–1964).
• Az egyetemen Gombocz Zoltán tanítványaként nyelvésznek készült (kedves professzora egyéniségét több munkájában is felelevenítette.) Irodalmi munkásságát versekkel kezdte (1928). Első írásai elsősorban a Nyugatban, a Szép Szóban, az Apollóban, Az Ország Útjában, a Diáriumban, az Athenaeumban és a Magyar Csillagban jelentek meg. A Nyugat ún. harmadik nemzedékének jelentős tanulmány- és prózaírója, egyéni hangú költője. 1945 előtt határozottan fellépett a szélsőjobboldali irányzatokkal szemben, Jégvilág c. verseskötetét az ügyészség utasítására elkobozták (1944). A II. vh. után írt verseiben a baloldali értelmiség világnézetének átalakulása tükröződik. Több versében (majd írásában is) megidézte főváros ostrom utáni képét. Költészete élete végén bensőségessé, néha szelíd öniróniával teli vallomássá vált. Valamennyi prózai művét lírai betétek, dallamok járják át, a megbomló világ harmonikus ellenpéldáját sejtető zenei frázisok, amelyek egy végképp elmerült, valaha egységes világképről hoznak üzenetet. Első regénye, a Zenekíséret (1947) a korabeli magyar epika egyik kiemelkedő alkotása, két ember – Kolschützky és Zámory – barátsága, egyetlen ember két énjének összeütközése. A regényben mindvégig énünk jó és rossz princípiuma vívja egymással küzdelmét: a lélekért folyik a jó és a rossz harca; anélkül, hogy e lélek birtokosa képes volna állást foglalni, s eldönteni, mi is a jó és a rossz igazi természete, s melyiket kell választania ahhoz, hogy önmagát kiteljesíthesse? A mű egy kései Esti Kornél-parafrázis, s elmondható, hogy szinte minden kisprózai munkájában érezhető Kosztolányi hatása: A Karoling trón (1960) a valóság és a virtuális világ ellentéte, egy, a valóságból és a látomásokból egybefont női portréval. Legnagyobb sikerét Alázatosan jelentem (1958) c. regényével aratta. A többször kiadott, s számos nyelvre lefordított mű főhőse Benedek Zoltán katonatiszt. A regény mégsem katonaregény, noha finom iróniája, mely itt-ott csontig ható gúnnyá erősödik, a háborúban tébláboló Svejket is eszünkbe juttatja. Benedek Zoltán ugyanakkor egy jellegzetes “snájdig” katonatiszt, akinek az életről alkotott elképzeléseit teljesen megfertőzték a két világháború közötti nevelési elvek, s aki egyéniségében hordja a középosztály gondolkodásmódjainak roncsoló hatását. Benedek becsületes ember, de a két világháború közötti “úri becsület” egy mikroközösség (= szubkultúra) etikai elveinek felel csak meg, egy olyan nemzeti eszmének, amely végül is – Bóka véleménye szerint – tragédiába vezette az országot. Regénye a magyar nyelv gazdagságának és jelentésárnyalatainak mély ismeretéről és változatosságáról tesz tanúbizonyságot. Hagyatékából még néhány újabb regény (Hanna, 1967; Eskü, 1976; mindkettőt Sik Csaba szerkesztette, ő adta ki emlékiratát is: Őszi napló, 1965) is előkerült. A tudományos és anekdotázó elemeket mesterien ötvöző arcképvázlataival sajátos műfajt, miniatűr esszét teremtett. Mint irodalomtörténész elsősorban Ady Endre életével és munkásságával fogl., de nagyobb irodalomtörténeti tanulmányokban dolgozta fel Csáth Géza, Vajda János és József Attila irodalmi pályáját, továbbá jelentős dolgozatokat írt Arany Jánosról, Gárdonyi Gézáról, Juhász Gyuláról, Kosztolányi Dezsőről és Vörösmarty Mihályról is. Elsősorban neki köszönhető, hogy Kosztolányi Dezső Édes Anna c. kisregénye – ha nem is csonkítatlan változatban – de ismét “visszatalált” a magyar irodalomba. Több népszerű középiskolai irodalomtankönyvet, egyetemi jegyzetet, egyéb segédkönyvet írt és szerkesztett, szöveggyűjteményeket állított össze.
• Emlékezet: A bp.-i Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
• Az MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának titkára (1956. okt. 22.–1959. jan. 9.). A Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke (1952–1953). Az Országos Béketanács alelnöke.
• Elismerés: Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), Magyar Népköztársasági Érdemrend (1950), Munka Érdemrend (arany, 1964). Baumgarten-jutalom (1940), Baumgarten-díj (1943), József Attila-díj (1960).
• A Budapest c. folyóirat munkatársa (1945–1947). Az Irodalomtörténet (1952–1962) és az Acta Litteraria c. folyóiratok szerkesztője (1962–1964).
• Főbb művei: A nyelvtudomány filozófiai problémái. (Athenaeum, 1933)
  Gombocz Zoltán. (Apollo füzetek. 5. Bp., 1935)
  Csáth Géza novellái. Egy. doktori értek. (Bp., 1937)
  Magyar agapé. Versek. (Bp., 1940)
  Magyar nemzeti lant. Összeáll. Az előszót Babits Mihály írta. (Bp., 1940
  2. kiad. Talpra magyar. Magyar nemzeti lant címmel. 1941
  Irodalmi ritkaságok betűhív kiadásban. Hasonmás kiad. 1990)
  Vajda János. (Magyar írók. Bp., 1941)
  Széchenyi István gróf naplói. Bev., vál., ford. (Magyar századok. 8. Bp., 1943)
  Jégvilág. Versek. (Bp., 1944)
  Petőfi Sándor. (Szabad föld könyvtára. 6. Bp., 1946)
  Mire tanít a magyar irodalom? (Szocialista tudás könyvtára. Bp., 1946)
  József Attila. (Szabad föld könyvtára. 15. Bp., 1946)
  József Attila. Essay és vallomás. (Bp., 1947
  Nagy Magyar írók. 2. kiad. 1970
  3. kiad. 1980)
  Magyar mártír írók antológiája. Szerk. (Bp., 1947)
  Zenekíséret. Reg. (Bp., 1947)
  “Népiesség” és népnevelés. (Az MDP kultúrakadémiája. 2. Bp., 1949)
  Szebb az új. Versek. (Bp., 1950)
  A magyar irodalom története 1849-től napjainkig. Egy. jegyz. (Bp., 1950)
  Magyar irodalmi szöveggyűjtemény. Egy. segédkönyv. Szerk. (Bp., 1951)
  Petőfi Sándor. Ismeretterjesztő füzet. (Bp., 1951)
  A szép magyar vers. (Szocialista nevelés kiskönyvtára. 38. Bp., 1952)
  Ady Endre szimbolizmusa. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1954. febr. 15.
  Irodalomtörténeti Közlemények, 1954)
  A magyar irodalom története a 20. században. 1–2. Egy. jegyz. (Bp., 1955)
  Ady Endre élete és művei. 1. köt. Ady Endre pályakezdése. Bevezetés az Ady-kérdésbe. (Bp., 1955)
  A magyar irodalomtudomány tíz esztendeje. (Irodalomtörténet, 1955)
  A magyar irodalom története 1849-ig. Szerk. Pándi Pállal. Ill. és az időrendi táblázatokat összeáll. Fazekas László. (Bp., 1957
  2. jav. kiad. 1964)
  Die eigentümlichen Probleme der Literaturwissenschaft des XX. Jahrhunderts. (Acta Litteraria, 1957)
  Ányos Pál emlékezete. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1957)
  Egy megjegyzés, egy jegyzet és egy javaslat Abet Ádám körül. (Filológiai Közlöny, 1958)
  Alázatosan jelentem. Reg. (Bp., 1958
  2. kiad. 1961
  1–2. köt. Olcsó Könyvtár. Az utószót Szalay Károly írta. 3. kiad. 1965
  4. kiad. 1975
  németül: Berlin, 1961
  cseh nyelven: Praha, 1963
  oroszul: Moszkva, 1980)
  Tegnaptól máig. Vál. tanulmányok, esszék, cikkek. (Bp., 1958)
  Ignotus és a magyar kritika. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1960)
  A magyar irodalom története a két világháború között. (Bp., 1960
  5. kiad. 1964)
  A Karoling trón. Reg. Ill. Bartha László. (Bp., 1960
  2. kiad. 1964)
  Karfiol Tamás. Reg. (Bp., 1962
  új kiad. 1975)
  Arcképvázlatok és tanulmányok. (Bp., 1962)
  Líra és realizmus. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1962)
  Nandu. Reg. 1–2. köt. Ill. Bartha László. (Bp., 1963
  Szerk. Sik Csaba. 2. kiad. 1973
  németül: Berlin, 1969)
  Király György emlékezete. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1963)
  Harag nélkül. Új versek. (Bp., 1964)
  Őszi napló. Emlékirat. A bevezetést Sik Csaba írta. (Bp., 1965)
  Könyvek, gondok. Vál. tanulmányok és jegyzetek. Vál., szerk. a bibliográfiát összeáll. Bessenyei György. A bevezető tanulmányt Ortutay Gyula írta. (Bp., 1966)
  Válogatott tanulmányok. Vál., szerk. Sik Csaba. (Bp., 1966)
  Zenekíséret. – Hanna. Két kisreg. és elb.-ek. (Bp., 1967)
  Magyar urbanista. Vál. versek. 1936–1964. Vál., szerk. Sik Csaba. (Bp., 1969)
  Atlantisz. Összegyűjtött versek. 1–2. köt. (Bp., 1974)
  Eskü. Reg. Szerk. Sik Csaba. (Bp., 1976)
  Alázatosan jelentem. – Eskü. Két reg. (30 év. Bp., 1977)
  József Attila. Esszé és vallomás. Szerk. Sik Csaba. (Gyorsuló idő. 3. kiad. Bp., 1975)
  Zenekíséret. Reg. Szerk. Sik Csaba. (Magvető zsebkönyvtár. 3. kiad. Bp., 1978)
  szerk.: Arany János balladái. Az előszót írta. (Bp., 1948)
  Ady válogatott versei. Megjelent a költő halálának 30. évfordulójára. Vál. Losonczy Gézával, Király Istvánnal. (Bp., 1949)
  Juhász Gyula és Tóth Árpád válogatott művei. Juhász Gyula műveit B. L., Tóth Árpád műveit László Imre rendezte sajtó alá. (Magyar klasszikusok. 1. Bp., 1951
  2. kiad. 1953)
  Juhász Gyula válogatott versei. Vál. (Szépirodalmi kiskönyvtár. 54. Bp., 1952)
  Hunyady Sándor: Havasi legelőn. Elb.-ek. A bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1952)
  Gárdonyi Géza: A lámpás. Reg. A bevezető tanulmányt írta. (Szépirodalmi kiskönyvtár. 45. Bp., 1952)
  Bródy Sándor: A tanítónő. Falusi életkép 3 felvonásban. A bevezető tanulmányt írta. Ill. Ruzicskay György. (Népszerű drámák. 20. Bp., 1955)
  Arany János: Toldi. Elbeszélő költemények. Az utószót írta. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1956
  Kincses Könyvek. 2. kiad. 1960
  Diákkönyvtár. 3. kiad. 1962
  Ill. Würtz Ádám 5. kiad. 1965
  Olcsó Könyvtár. 6. kiad. 1967
  Bukarest, 1972)
  Gárdonyi Géza versei. Vál., az előszót írta. (Kis magyar múzeum 4. Bp., 1958)
  Hunyady Sándor: A vöröslámpás ház. Reg. Kondor Lajos rajzaival. Az utószót írta. (Vidám Könyvek. Bp., 1958)
  Bródy Sándor: Két szőke asszony és más regények. Szerk. Bródy András, az utószót B. L. írta. (Bp., 1959)
  Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára. Bartók Béla operájának szövegkönyve. Ill. Kass János. Az utószót írta. (Bp., 1960)
  Kuncz Aladár: Fekete kolostor. Feljegyzések a francia internáltságból. A bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1960
  2. kiad. 1963)
  Juhász Gyula: Versek. Sajtó alá rend. Ilia Mihállyal. (Juhász Gyula összes művei. Kritikai kiad. Bp., 1963)
  Hatvany Lajos: Urak és emberek. 1–2. Az utószót írta. (Bp., 1963)
  Emlékkönyv Gárdonyi Géza születésének 100. évfordulójára. A bevezetőt írta. Szerk. Nagy Andorral. (Bp., 1963)
  Kosztolányi Dezső: Édes Anna. Kisreg. A bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1963
  Diákkönyvtár. Új kiad. 1981)
  ford.: Constant, Benjamin: Adolphe. Reg. (Bp., 1943
  Világirodalmi kiskönyvtár. 2. átd. kiad. A fordítást átd. és a jegyzeteket írta Bartócz Ilona. 1958
  Olcsó Könyvtár. 3. kiad. Cazotte, J.: A szerelmes ördög c. művével együtt. Bp., 1979).
  
• Irodalom: Rónay Mária: B. L., az “Apolló” apollója. (Literatura, 1937)
  Kovalovszky Miklós: B. L. (Magyar Nyelvőr, 1964)
  Sőtér István: B. L. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1964)
  Rónay László: Búcsú B. L.-tól. (Vigilia, 1964)
  Pais Dezső: Miért és hogyan voltunk barátok B. L.-val. (Valóság, 1964)
  Gyergyai Albert: B. L. (Kortárs, 1965)
  Illés Jenő: B. L. drámája. (Új Írás, 1965)
  T. Lovas Rózsa: B. L. (Magyar Nyelv, 1965)
  Simon Zoltán: Halotti beszéd B. L. fölött. (Alföld, 1965)
  Tolnai Gábor: B. L. (Magyar Tudomány, 1965)
  Ferenczi László: B. L., a kritikus. (Kortárs, 1967)
  Rónay László: “Úgy látszik, az egész földön éltem.” B. L.-ról, a szépíróról. (Jelenkor, 1967)
  Devecseri Gábor: Szindbád apródja. B. L.-ról. (D. G.: Lágymányosi istenek. Bp., 1967)
  Kenyeres Zoltán: Tudós B. L. (Kritika, 1967)
  Gál István: B. L., mint József Attila munkatársa. (Irodalomtörténet, 1969)
  Nagy Péter: Búcsú B. L.-tól. (N. P.: Rosta. Bp., 1970)
  Nemeskürty István: Egy magyar regényíró a hatvanas évek elejéről. B. L. elbeszélő prózája. (Bp., 1975)
  Gál István: Az ökumenikus B. L. (Vigilia, 1980)
  Baróti Dezső: Szaggatott arckép-féle és emlékezés B. L.-ról. (Irodalomtörténet, 1980)
  Rónay László: B. L., a prózaíró. (Új Auróra, 1984)
  Wéber Antal: Arcképvázlat B. L.-ról. (Irodalomtörténet, 1985)
  Nagy Sándor: Emlékezés B. L.-ra. (Pedagógiai Szemle, 1985)
  Nagy Sándor: B. L. (Köznevelési Évkönyv Bp., 1986)
  Tandori Dezső: “Ki tudja, hová érkezik.” A költő B. L. (Új Írás, 1986)
  Gerold László: B. L. Csáth-könyvéről. (Literatura, 1987–1988)
  K. Zs.–M. K. J.: B. L. (Az 1947. évi Országgyűlés almanachja. Bp., 2005).