Alexits György (1899. jan. 5. Bp. – 1978. okt. 14. Bp.): matematikus.

• Sz: Alexics György (1864–1936) irodalomtörténész, nyelvész, Víg Jolán. F: Strestik Erzsébet. Leánya: Alexits Klára.
• A bp.-i tudományegyetemen tanult (1917–1919), a grazi tudományegyetemen matematika–fizika szakos tanári okl. (1924; honosítva: Bp., 1929) és bölcsészdoktori okl. (1924; honosítva: Kolozsvár, 1939), az ortogonális függvények tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1944). Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.; r.: 1949. okt. 31.).
• Életút: A KMP alapító tagja (1918. nov.), a Tanácsköztársaság idején a Szocialista Diákszövetség és a nagyváradi direktórium tagja (1919. márc.–aug.), a bukás után Ausztriába emigrált (1919–1922), hazatérése után kommunista magatartása miatt eltiltották az oktatástól (1922–1924; tanári vizsgát is csak 1924-ben tehetett). Az ország német megszállása idején a magyaroszági nemzeti elllenállási mozgalom résztvevője, Dachauba, majd Spaichingenbe deportálták (1944–1945). A Labor Gyógyszervegyészeti Gyár kalkulátora és az Országos Biztosító Intézet biztosítási matematikusa (1924–1926), a romániai Giurgiuban matematikát tanított és a bukaresti Ferdinánd Tudományegyetem Matematika Tanszék tanársegéde (1926–1927), Bp.-en polg. isk. h. tanár (1928–1930), a bp.-i Váli úti polgári fiúiskola r. tanára (1930–1938), a bp.-i IV. ker.-i R. K. Gimnázium r. tanára (1938–1940), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Matematika Tanszék (1940–1941), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) III. sz. Matematika Tanszék tanársegéde (1941–1944) és magántanára (1944). A II. vh. után Bp.-en gimnáziumi ig. (1945–1947), a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) államtitkára (1947–1948). A JNMGE, ill. a BME ny. r. tanára (1948–1950), a BME Vegyészmérnöki Kar Matematika Tanszék ny. r. tanára (1950–1952), egy. tanára (1952– 1967) és a tanszék vezetője (1950–1967). Az MTA Matematikai Kutatóintézet tud. főmunkatársa és tud. osztályvezetője (1967–1969), tud. tanácsadója (1969–1972) és az intézet ig.-ja (1970–1972). A Buenos Aires-i (1960), a Salt Lake City-i egyetem vendégprofesszora (1965–1966).
• A Tudományos Tanács főtitkára (1948), az újjászervezett MTA első főtitkára (1949. nov. 29.–1950. dec. 2.). Az MTA igazgazgatósági tagja (1948. nov. 17.–1949. nov. 29.), az MTA Elnökség tagja (1950. dec. 2.–1958. nov. 28.), a Matematikai és Fizikai Tudományok Osztályának elnöke (1955. máj. 28.–1956. szept. 28.).
• Valós függvénytannal, görbeelmélettel, ortogonális sorfejtések és függvényapproximációk elméletével fogl. Legnagyobb jelentőségű eredményeit a Fourier-analízisben érte el. 1949-ben vezető szerepet játszott az MTA szocialista átalakításában.
• Emlékezet: Emlékére Alexits György-díjat alapítottak (az analízis és annak alkalmazása terén elért kimagasló eredmények elismeréséért, 1984).
• A Tudományos Tanács főtitkára (1948), az újjászervezett MTA első főtitkára (1949. nov. 29.–1950. dec. 2.). Az MTA igazgazgatósági tagja (1948. nov. 17.–1949. nov. 29.), az MTA Elnökség tagja (1950. dec. 2.–1958. nov. 28.), a Matematikai és Fizikai Tudományok Osztályának elnöke (1955. máj. 28.–1956. szept. 28.). A Bolyai János Matematikai Társulat díszelnöke.
• Elismerés: A iasi Alexandru Cuza Tudományegyetem, a JATE, a giesseni Justus Liebig Egyetem tb. doktora (1974). Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1947), Magyar Népköztársasági Érdemrend (ezüst, 1948), Román Népköztársaság Csillaga (II. fok, 1948), Polonia Restitutia Parancsnoki Kereszt (1948), Munka Érdemrend (1954; arany, 1969, 1975), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970). Kossuth-díj (1951), Állami Díj (1970).
• Az Acta Mathematica főszerkesztője (1972–1979).
• Főbb művei: Az új görbeelmélet. (Bp., 1937)
  A halmazelméleti geometria újabb fejlődése. (Bp., 1938)
  Matematika és dialektikus materializmus. Fenyő Istvánnal. (Bp., 1948)
  Ortogonális függvénysorok konvergenciájáról. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1948. nov. 22.
  megjelent francia nyelven: Sur le convergence d'une classe de séries orthogonales. Acta Mathematica, 1950)
  Matematika vegyészek számára. Fenyő Istvánnal. (Bp., 1951
  6. kiad. 1973
  németül: Bp.–Leipzig, 1962
  franciául: Bp.–Paris, 1969)
  Bolyai János. Monográfia. (Bp., 1952)
  Fourier-sorok, harmonikus analízis. (Bp., 1953)
  A Lebesgue-féle függvények jelentősége az ortogonális polinomok szerint haladó sorok konvergenciájának problémájához. (Bp., 1953)
  Konvergenzprobleme der Orthogonalreihen. (Bp., 1960
  angolul: New York–Oxford–Paris, 1961
  oroszul: Moszkva, 1963)
  Bolyai János világa. (Bp., 1977)
  Approximation Theory. (Bp., 1983).
  
• Irodalom: Tandori Károly: A. Gy. 70 éves. (Matematikai Lapok, 1968)
  A. Gy. akadémikus 70 éves. Művei bibliográfiájával. (MTA Matematikai–Fizikai Osztálya Közleményei, 1968)
  A. Gy. (Matematikai Lapok, 1976–1979)
  Leindler László: A. Gy. (Természet Világa, 1978)
  A. Gy. (Bp., 1979)
  Králik Dezső: A. Gy. Über die mathemathische Arbeit und Tätigkeit A. Gy. (Bulletin Applied Mathemathics, 1979)
  Tandori Károly: A. Gy. (Magyar Tudomány, 1979)
  A. Gy. (Tudósportrék. Kardos István tv-sorozata. Bp., 1984).