Albert Ferenc, montedegói (1811. jan. 1. Klagenfurt – 1883. aug. 9. Eger): csillagász.

• Apja a klagenfurti 3. sz. gyalogezred hadnagya, 1820-tól Egerben toborzó parancsnok, a család az 1820-as években telepedett le Egerben.
• Középiskoláit Egerben, elsôsorban magánúton végezte, a pesti egyetemen bölcsésztudori okl. szerzett (1835).
• Életút: A budai, gellérthegyi csillagda gyakornoka (1825–1831), mint segéd-, ill. helyettes csillagász az intézet mb. vezetôje (1831–1836), ig.-ja (1836–1849). A pesti tudományegyetemen a csillagtan, a kortan (= kronológia) és a felsôbb földmérés rk. tanára (1841–1848), a forradalom és szabadságharc idején a Buda körül létesítendô erôdítési munkálatok vezetôje (1848. szept. 10.–1849. jan. 5.). A forradalom bukása után az osztrák hatóságok elfogták és fogságban tartották (1849. júl. 27.–nov. 13.). Az osztrák fôparancsnokság tolmácsa és fordítója (1849–1851), az egri érseki jogi líceumban a matematika r. tanára, könyvtárnok és a csillagvizsgáló vezetôje (1851. ápr. 15.–1883).
• Tittel Pál, apjának barátja hatására kezdett el foglalkozni matematikával és "csillagvizsgálatokkal". A pesti egyetemen elôször adott elô csillagászatot és geodéziát magyar nyelven. Ô volt az elsô magyar csillagász, aki szupernovát fedezett fel. Irányítása alatt a gellérthegyi csillagda nemzetközi hírnevet szerzett. Buda ostroma idején nemcsak a csillagvizsgáló, de vele együtt minden vagyona is megsemmisült; az intézetnek csak néhány mûszerét sikerült kalandos körülmények között megmentenie. Részt vett a prágai német (1834), a mainzi német (1842) és a strasbourgi francia tudósok természettudományi gyûlésein (1842). Alapvetôek csillagászati, földrajzi, helyismereti értekezései, de a magyar és a német nyelv sajátosságaival foglalkozó ismeretterjesztô cikkeket is írt.
• Emlékezet: Kéziratos hagyatékát az egri érseki könyvtár ôrzi.
• A Magyar Természettudományi Társaság tagja (1843-tól).
• Az 1827 után Mo.-on megjelent naptárakban ô állította össze a csillagászati és a kronológiai fejezeteket. A budai csillagdában az általa intézett meteorológiai "észleletek" eredményeit havonként rendszeresen közölte az Ofner–Pestner Zeitung és a Pester Tageblatt (1825–1848). Az Egri Értesítô szerkesztôje (1860); magyar nyelvû népszerû csillagászati dolgozatai elsôsorban a Jelenkorban és a Nemzeti Ujságban (1832–1848), ill. az Eger- és Idôk Tanuja c. lapban jelentek meg (1851-tôl).
• Főbb művei: Allgemeines Briefsteller. (Pesth, 1842
  5. bôv. kiad. Haus-Sekretär und Briefsteller címmel 1844)
  Neuestes polytechnisches Rezept-Taschenbuch. (Leipzig–Pesth, 1845)
  A folyó évi július 28-án beállandó napfogyatkozásról. (Eger, 1851)
  Magyar nyelvtan. (Eger, 1853)
  Német nyelvtan a magyar tanuló ifjúság számára. (Eger, 1853
  2. kiad. 1860)
  Huldigungsgrass zum 24. April 1854. aus Erlau's stillem Matra-Thale dem allerhöchsten Kaiserpaar. (Erlau, 1854)
  Tittel Pál. (Magyar Orvosok és Természetbúvárok Munkálatai, 1869).
  
• Irodalom: Zétényi Endre: A. F. (Egri Pedagógiai Fôiskola Évkönyve, 1962)
  Egy csillagász írásos hagyatéka. Sajtó alá rend. Radnai Lóránt. (Budapest [folyóirat], 1976)
  Both Elôd–Vargha Domokosné: A. F. vizsgatételeihez. (Technikatörténeti Szemle, 1985)
  A gellérthegyi csillagda pusztulása. A. F. álladalmi segédcsillagász és tanár beszámolója a gellérthegyi egyetemi csillagda pusztulásáról. Sajtó alá rend. Vargha Domokosné. (Élet és Tudomány, 1994).