Buchböck Gusztáv (1869. febr. 15. Pozsony – 1935. okt. 1. Bp.): kémikus.
- A bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1896), az általános kémia tárgykörben magántanári képesítést szerzett
(1904), az MTA tagja (l.: 1907. máj. 3.).
- Életút: A bp.-i tudományegyetemen Than Károly professzor gyakornoka (1889–1892), tanársegéde (1892–1902); közben a bp.-i belvárosi
reáliskolában a vegytan r. tanára is. A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem I. sz. Kémiai Intézete egy.
adjunktusa (1902–1909) és magántanára (1904–1909); közben Berlinben Walter Nernst, Göttingenben Wilhelm Ostwald
laboratóriumában állami ösztöndíjjal végzett kutatásokat (1905–1907), a III. sz. Kémiai Intézet helyettes (1908–1909), ny. rk.
(1909–1914), ny. r. tanára (1914–1935).
- A magyarországi fizikai kémiai kutatások egyik úttörője, a fizikai kémia első magyarországi egyetemi tanára (elméleti kémia néven,
1914). Új, nemzetközileg is elterjedt módszert dolgozott ki az ionhidratizáció vizsgálatára, amely a hidratációs szám
meghatározására is alkalmasnak ígérkezett. Physikai-chemiai mérőmódszerek (1922) c. munkája úttörő jelentőségű a
magyarországi természettudomány-történetben. Különösen értékesek reakciókinetikai vizsgálatai; összefüggést állapított meg a
belső súrlódás és a reakciósebesség között.
- Emlékezet: Elsők között ismerte fel Hevesy György, a későbbi Nobel-díjas tudós tevékenységének jelentőségét. 1918-ban kezdeményezte,
hogy Hevesy térjen haza Magyarországra, és javasolta, hogy a bp.-i tudományegyetemen létesítsenek neki egy Fizikai-kémiai
Tanszéket. Mivel a forradalmak idején Hevesy együtt dolgozott Kármán Tódorral, Buchböck kezdeményezése megbukott, Hevesy
nem térhetett vissza.
A Kerepesi úti temetőben lévő sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság levédette (2004). Szobrát az ELTE TTK Gömb
aulájában (Budapest XI. kerület Pázmány Péter sétány 1/a) állították fel (bronz mellszobor; Tóth Béla alkotása, 1999).
- A Magyar Chemikusok Egyesületének egyik alelnöke (1907-től).
- A Magyar Chemiai Folyóirat társszerkesztője (1926–1935).
- Főbb művei: A carbonylsulfid hydrolytes bomlásának sebességéről. Egy. doktori értek. (Bp., 1896)
Az ion-elmélet. (Bp., 1903)
Kísérleti
chemiai jegyzetek. B. G. előadásai után és engedélyével jegyezte Elek Béla. (Bp., 1910)
Az ionok hydratatiójáról. (Mathematikai és
Természettudományi Értesítő, 1906)
A közeg befolyása a reakciósebességre. (Bp., 1911)
Kísérleti chemia. B. G. előadásai nyomán
írta Rex Sándor. 1–2. köt. (Bp., 1912)
Kísérleti chemia. B. G. újabb előadásainak felhasználásával írta Rex Sándor. (Bp., 1917
2. átd.
kiad. 1920
3. átd. kiad. 1924)
Physikai-chemiai mérőmódszerek. Megjelent a Magyar Chemiai Folyóirat mellékleteként. (Bp.,
1922)
Organikus chemia. B. G. előadásainak felhasználásával írta Rex Sándor. (2. kiad. Bp., 1930).
- Irodalom: B. G. (Akadémiai Értesítő, 1935)
Mérei Kálmán: B. G. (Fizikai és Kémiai Didaktikai Lapok, 1935)
Széki Tibor: B. G. (Magyar
Gyógyszertudományi Társaság Értesítője, 1935)
Gróth Gyula: Serlegbeszéd. (Bp., 1938)
Lengyel Béla: B. G. (A Kis Akadémia…
1899–1941. (Bp., 1941)
Lengyel Béla: B. G. emlékezete. – Szabó Zoltán: Emlékezés B. G.-ra. (Kémiai Közlemények, 1969)
Szabadváry Ferenc–Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémia története Magyarországon. (Bp., 1972).