Brandenstein Béla, ranysi br.; Brandenstein, Béla von Freiherr (1901. márc. 17. Bp. – 1989. aug. 24. Saarbrücken, NSZK): filozófus.

• Nagyapja: Vavrik Béla (1835–1917) jogász. Sz: Brandenstein Albert honvédezredes, Vavrik Leona. F: Dessewffy Magda, Dessewffy Aurél leánya.
• A bp.-i gyakorló gimnáziumban éretts. (1919), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1923), magántanári képesítést szerzett (1927); közben a berlini Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként a berlini tudományegyetemen tanult (1924–1925).
• Életút: Az MTA bp.-i főtitkári irodájának vezetője (1925–1929); gyűjtemény-egyetemi alkönyvtárnoki besorolásban (1928–1929). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1927–1929), a filozófia ny. rk. (1929–1934), ny. r. tanára (1934–1944), az esztétika mb. előadó tanára, egyúttal az egyetemen a Lélektani Intézet igazgatója is (1944-ig). A II. vh. végén Németországba távozott (1945), Ausztriában élt (1945–1948), majd az NSZK-ba költözött (1948). A Saarbrückeni Tudományegyetemen a filozófia ny. r. tanára (1948– 1969).
• Az Országos Felsőoktatási Tanács tagja (1944-ig), a Társadalmi Egyesületek Szövetségének társelnöke.
• Önálló filozófiai rendszert, az ún. ideálrealizmust alkotott, amelyre elsősorban Platón ideatana volt nagy hatással. Rendszere szerint a bölcseleti megismerés lehetőségeire irányuló kérdések nem előzetesen, hanem csak a filozófiai vizsgálódások menetében tisztázhatók; a filozófia tételei saját tárgyuknak megfelelően kereshetők meg. Brandenstein alapvető módszere a dolgok fenomenológiai megragadása, majd az ezek fennállását biztosító elvek ún. reduktív-regresszív, visszakövetkeztethető feltárása, amely bizonyos értelemben indukciót és dedukciót is tartalmazhat. Brandenstein rendszerének megalapozó elve “a dolog fennáll” legáltalánosabban elgondolt tétele. Az erkölcsi érték nemcsak a gyakorlati jó fogalmát tartalmazza (mert beszélünk tudományos és művészi erkölcsről is), hanem egyesítve az igaz, a jó és a szép elvét, a valóság és érték újkori kettészakadásával szemben szellemi élettökéletességet jelent. Brandenstein hangoztatta a keresztény humanizmus mindenkori jelentőségét. Az ember az életfejlődés betetőzése, akihez a személyes szellemi lét a méltó. Az ember természeti és természeten kívüli lény egyszerre, akinek egysége és kettőssége együtt adja hiteles képét. Végső belátásként állítja, hogy az emberi természet csak természetét meghaladó módon lehet teljesség. Az ember és a világ Istenre mutat, vele lesz teljes. E teocentrikus világfelfogásban a filozófia így a teodiceához s a katolikus teológiához vezet. Monográfiát írt Platónról, Kierkegaardról és Nitzschéről. Jelentősek a művészetfilozófiával, az ismeretelmélettel és a metafizikával kapcsolatos megállapításai.
• Emlékezet: Németországban, Saarbrückenben hunyt el. Igen terjedelmes életművet hagyott hátra: műveinek tekintélyes részét német nyelven írta, vagy német nyelven is megjelentette. Magyarországon, a II. vh. után szinte teljesen elfelejtették. Az utóbbi tíz évben kezdik újra kiadni műveit (hasonmás kiadásban), ill. a Kairosz Kiadó megkezdte válogatott műveinek megjelentetését (2005-től).
• Az MTA Filozófiai Bizottságának meghívott tagja (1928–1945). A Magyar Filozófiai Társaság elnöke (1938–1944). A Szent István Akadémia tagja (r.: 1929).
• Főbb művei: Grundlegung der Philosophie. I. köt. (Halle, 1926
  2. átd. kiad. München, 1965
  II–VI. köt. München, 1966–1970
  III. köt. Halle, 1927)
  Korunk lelki válsága és a metafizika problémája. (Minerva, 1926)
  Az új metafizika és Peter Wust “Die Dialektik des Geistes” c. műve. – Történetfilozófiai reflexiók. 1–2. (Budapesti Szemle, 1928)
  A tragikum elmélete. (Athenaeum, 1928)
  A cselekvés elméletéről. (Értekezések a filozófiai és társadalmi tudományok köréből. III/8. Bp., 1929)
  Művészetfilozófia. (Az Akadémia filozófiai könyvtára. 3. Bp., 1930
  2. kiad. 1939)
  Metaphysik des organischen Lebens. (Bücher der neuen Biologie und Anthropologie. 8. Habelschwerdt, 1930)
  A teljes tudat, tudatvilágunk lelki alapja. Szent István Akadémiai székfoglaló is. (Athenaeum, 1930)
  Lélektan. (Bp., 1931)
  A modern német dráma. 1–2. (Budapesti Szemle, 1931)
  A társadalomgazdasági válság leküzdése. (Magyar Kultúra, 1931)
  Kant és a német idealizmus. B. B. előadásai után lejegyezte Varga Sándor Frigyes. (Bölcsészethallgatók Könyvtára. 7. Bp., 1932)
  Kultúrfilozófia. B. B. előadásai után lejegyezte Varga Sándor Frigyes. (Bölcsészethallgatók Könyvtára. 8. Bp., 1932)
  Nietzsche kultúrakritikája és kultúránk jövőalakulása. 1–2. (Magyar Kultúra, 1933)
  Kirkegaard. (Bp., 1934)
  Pauler Ákos emlékezete. (Athenaeum, 1934 és P. Á.-emlékkönyv. Bp., 1934)
  Az isteneszme az újkori bölcseletben. 1–2. (Katholikus Szemle, 1934)
  Bölcseleti alapvetés. (Bp., 1935
  2. kiad. 1944)
  Metafizikai vitaproblémák. Jánosi Józseffel, Noszlopi Lászlóval. (Athenaeum, 1935)
  A végtelen halmazok problémájáról. (Bp., 1936)
  Fajiság és egyetemesség. 1–2. (Katholikus Szemle, 1936)
  Az ember a mindenségben. I–III. köt. (Bp., 1936–1937)
  Természettudomány és világnézet. (Természettudományi Közlöny, 1937)
  Etika. (Bp., 1938)
  Az okság elvéről. (Theologia, 1938)
  A modern filozófia körképe. – A megismerés őskérdései. 1–4. (Budapesti Szemle, 1938)
  A hivatásrendi társadalom bölcseleti alapjai. (Katholikus Szemle, 1938)
  Technika és erkölcs. (Athenaeum, 1939)
  Korunk eszméi. (Katholikus Szemle, 1939)
  Magas műveltség és népi kultúra. (Athenaeum, 1940)
  A lét forrásai. (Bp., 1940)
  Platon. (Bp., 1941)
  A filozófia mai hivatásáról. (Bp., 1942)
  Nietzsche. (Bp., 1943)
  Der Mensch und seine Stellung im All. philosophische Anthropologie. (Einsiedeln–Köln, 1947)
  Das Bild des Menschen und die Idee des Humanismus. (Bregenz, 1948)
  Leben und Tod. Grundfragen der Existenz. (Bonn, 1948)
  Der Aufbau des Seins. System der Philosophie. A Bölcseleti alapvetés c. művének átd. német nyelvű kiadása. (Tübingen, 1950)
  Platon. Eine Einführung in sein Werk und in sein Denken. Platon c. művének átd. német nyelvű kiadása. (Saarbrücken, 1951)
  Új szellemkor felé? A kultúraalakulás jövőjéről. (München, 1952)
  Die Quellen des Seins. Einführung in die Metaphysik. (Mensch und Welt. Eine Schriftenreihe zu den Fragen unserer Zeit. 5. Köln–Bonn, 1955)
  Vom Sinn der Philosophie und ihrer Geschichte. (Bonn, 1957)
  Teleologisches Denken. Betrachtungen zu den gleichnamigen Buche Nikolai Hartmanns. (Bonn, 1960)
  Wahrheit und Wirklichkeit. (Meisenhaim am Glan, 1965)
  Művészet és élet. Tanulmányok. (Vörösmarty Kör. 10. Köln–Detroit–Wien, 1969)
  Bewusstsein und Vergänglichkeit. (Epimeleia. 28. München, 1975)
  Logik und Ontologie. (Annales Universitatis Saraviensis. Heidelberg, 1976)
  Grundfragen der Philosophie. Leitfaden für eine Vorlesungsreihe. (München, 1979
  spanyolul: Barcelona, 1982)
  Das Problem einer philosophischen Ethik. Leitfaden für eine Vorlesungsreihe. (München, 1979
  spanyolul Barcelona, 1982)
  Wesen und Wertstellung des Menschen. Leitfaden für eine Vorlesungsreihe. (Saarbrücken, 1979)
  Was ist Philosophie? Eine Einführung und eine Wegweisung. Leitfaden für eine Vorlesungsreihe. (München, 1981)
  Sein, Welt, Mensch. Philosophische Studien. (München, 1983)
  Der Mensch vor Gott. Eine Studiensammlung. (München, 1984)
  Nietzsche. Hasonmás kiad. (Bp., 2002)
  Kierkegaard. (B. B. válogatott művei. 1. Új kiad. Bp., 2005).
  
• Irodalom: Zemplén György: B. B. világképe. (Katholikus Szemle, 1935)
  Halasy-Nagy József: Egy új bölcseleti embertan. B. B.: Ember a mindenségben. – Hegedűs Lóránt: Ember a mindenségben. (Budapesti Szemle, 1937)
  Sándor Pál: Két magyar filozófus. Böhm Károly és B. B. (Faust kis könyvei. Bp., 1944)
  Tyminiecka, A-T.: Die Grundzüge der Philosophie Béla von Brandenstein. (Archiv für Philosophie, 1957)
  Hanák Tibor: Az elfelejtett reneszánsz. (Bp., 1993)
  Máté Zsuzsanna: Abszolútum a művészetfilozófiában századunk első felében. Tanulmányok B. B., a fiatal Lukács György, Pauler Ákos, Pitroff Pál, Schütz Antal és Sik Sándor esztétikájáról. (Szeged, 1994)
  Veres Ildikó: Metafizika, etika, Isten B. B. bölcseletében. (Korunk, 2000)
  B. B.-emlékkönyv. Szerk. Veres Ildikó. (Magyar Filozófiatörténeti Könyvtár. Miskolc, 2002
  2. kiad. Hága, 2005).