Böckh Hugó, 1907-től nagysuri (1874. jún. 15. Bp. – 1931. dec. 6. Bp.): geológus.
- Sz: Böckh János (1840–1909) geológus. Apósa Kresz Géza (1846–1901) orvos.
- A bp.-i tudományegyetemen középiskolai tanári okl. (1898), a müncheni egyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1899).
Az MTA tagja (l.: 1915. máj. 6.).
- Életút: A József Műegyetem Ásvány– és Földtani Tanszék tanársegéde (1896–1899), a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia, ill.
Főiskola ny. rk. (1899–1900), ny. r. tanára (1900–1914). Főbányatanácsos (1910), majd a Pénzügyminisztériumban a bányászati
kutatások irányítója (miniszteri tanácsosi rangban, 1914–1918), az állami bányászati monopóliumok és kutatások központi
igazgatója (c. helyettes államtitkári rangban, 1918–1921), kilépett az állami szolgálatból (1921). A bp.-i Földtani Intézet igazgatója
(1929–1931).
- A magyar kőolajkutatás nemzetközi hírű személyisége, a magyarországi földgáz- és kőolajkutatások irányítója. Ő fedezte fel és
tárta fel Erdélyben a nagy kiterjedésű kissármási földgázlelőhelyet (Lóczy Lajossal és Papp Károllyal, 1911), feltárta továbbá az
egbelli (Nyitra vm., 1915) és a bujavicai (Horvátország, 1918) kőolaj-földgázlelőhelyeket, megkezdte az Alföld kutatását (1918).
Az egbelli feltárásnál sikerrel alkalmazta br. Eötvös Loránd torziós ingáját, ezzel a kőolajkutatásban ezt az új geofizikai kutatási
módszert elsőként alkalmazta a világon. A magyarországi kőolajkutatások előmozdítására egy angol olajtársasággal közösen
megalapította a Hungarian Oil Syndicate Ltd.-t (1920). Az Anglo–Persian Oil Company geológiai tanácsadója (1923-tól),
amelynek megbízásából sikeres olajlelőhely-kutatásokat végzett Perzsiában, Guatemalában, Kolumbiában, Trinidad szigetén,
Venezuelában (1926–1928), Albániában és ismét Perzsiában (1928–1929). Geológia (1904–1909) című, kétkötetes tankönyve a
tudományterület egyik alapmunkája.
- Emlékezet: Szobra a Miskolci Egyetem aulájában látható (a Magyar Állami Földtani Intézetben készült szobor másolata, felavatták: 1990;
1992-ben ellopták, azóta újabb másolatát állították ki!). Egy másik szobra (bronz mellszobor, Béres János alkotása, 1988) a
zalaegerszegi Magyar Olajipari Múzeum Olajipari Szoborparkjában van.
- A Szent István Akadémia tagja (1930). A Magyarhoni Földtani Társulat választmányi (1916), t. tagja (1930).
- Főbb művei: Nagymaros környékének földtani viszonyai. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1899
németül: Die geologischen Verhältnisse der
Umgebung von Nagymaros. 1899)
Parailurus anglicus és Ursus Böckhi a baróth-köpeczi lignitből, Háromszék vármegyében. –
Orca Semseyi, új orca-faj a salgótarjáni alsó-mioczén rétegekből. Schlosser Miksával. (Bp., 1899)
Előzetes jelentés a
Selmeczbánya vidékén előforduló eruptív kőzetek korviszonyairól. (Földtani Közlöny, 1901)
Geológia. 1. Általános geológia. 2.
Stratigrafia. Tankönyv főiskolai hallgatók számára. (Selmecbánya, 1904–1909)
A gömörmegyei Vashegy és a Hradek
környékének geológiai viszonyai. (Bp., 1905)
Szakértői javaslat Vihnye-fürdő gyógyforrása védőterületének megállapítása
ügyében. (Selmecbánya, 1906)
Az Erdélyi medence földgázt tartalmazó antiklinálisairól. (Nagysármás, 1911)
Az Erdélyi
medence földgázelőfordulásainak geológiájáról. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1911)
Adatok a kissármási gázkitörés
ismeretéhez. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1912)
Néhány megjegyzés a Morvavölgy és a Nagy Magyar Alföld fosszilis
szénhidrogén-előfordulásairól. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1914)
Brachyantiklinálisok és dómok kimutatása torziós
mérleggel végzett nehézségi mérések adatai alapján. (Bányászati és Kohászati Lapok, 1917)
Mining and Stone Industry in
Hungary. Lázár Zoltánnal, Papp Simonnal. (Bp., 1920)
Contribution to the Stratigraphy and Tectonics of the Iranian Ranges.
(The Structure of Asia. London, 1929)
Lóczy Lajos és a magyar geológia. (Földrajzi Közlemények, 1930).
- Irodalom: Rozlozsnyik Pál: nagysuri B. H. élete és munkái. (Földtani Közlöny, 1931)
Horusitzky Henrik: Dr. nagysuri B. H. emlékezete.
(Hidrológiai Közlöny, 1931)
Vendl Aladár: B. H. l. tag emlékezete. (Bp., 1934)
Bogsch László: B. H. élete és munkássága az
őslénytan és a stratigráfia területén. (Földtani Közlöny, 1976)
Csiky Gábor: B. H. szerepe és jelentősége a magyar szénhidrogén-
kutatásban. (Földtani Közlöny, 1976)
Kriván Pál: Általános földtan B. H. tolmácsolásában. (Földtani Közlöny, 1976)
Csiky Gábor: A
mester és két tanítványa. B. H., Papp Simon és Pápai-Vajna Ferenc párhuzamos életpályája. (Bányászati és Kohászati Lapok. Kőolaj
és földgáz, 1982)
Vitális György: Böckh János és B. H. szerepe a magyar geológiában. (Földtani Közlöny, 1993)
Száz éve jelent meg
Selmecbányán B. H. Geológia. – 1. Általános geológia – című kötete. (Földtani Közlöny, 2004)
Száz éve jelent meg Selmecbányán B.
H. Geológia. – 2. Stratigrafia – című kötete. (Földtani Közlöny, 2009).