Aggházy Mária, G.; Gulácsy Lajosné (1913. jún. 26. Rákospalota – 1994. nov. 2. Bp.): művészettörténész.

• Sz: Aggházy Tibor építészmérnök, MÁV műszaki főtanácsos, Balló Mária rajztanár. Nagyapja: Aggházy Gyula (1850–1919) festőművész.
• Az újpesti Kanizsai Dorottya Leánygimnáziumban éretts. (1932), a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1937), a művészettörténeti tudományok kandidátusa (1957), doktora (1979).
• Életút: Az Országos Szépművészeti Múzeum próbaszolgálatos gyakornoka (1938–1940), gyakornoka (1940–1943), múzeumi őre (1944– 1947), a könyvtár és egyéb segédgyűjtemények osztályvezetője (1947–1951), tud. munkatársa (1947–1967), a Régi Szobor Osztály osztályvezető főmuzeológusa (1967–1974), nyugdíjas tud. tanácsadója (1974-től). Belföldi tud. ösztöndíjas (1939, 1943). Svédországban (1937), Franciaországban járt hosszabb tanulmányúton (1939), Olaszországban ösztöndíjas vendégkutató (1948).
• A magyarországi reneszánsz és barokk szobrászat történetével fogl. G. R. Donner addig ismeretlen Pozsony környéki műveinek felfedezője. Bebizonyította, hogy Leonardo da Vincinek a Szépművészeti Múzemban őrzött lovasszobra a művész egyetlen, bizonyíthatóan hiteles, fennmaradt szobra. Rekonstruálta az alkotás történeti körülményeit, születésének helyét és idejét, feltárta a művész hagyatékából származó szobor hatásának mozzanatait, valamint annak az útnak az állomásait, ahogyan a mű Mo.-ra került. Kiderítette, hogy a két részből álló szobor egyazon összetételű bronzból készült, öntésmódja pedig megfelel annak a lovasszobor-öntési eljárásnak, amelyről Leonardo vázlatai és feljegyzései tanúskodnak. Feltárta továbbá Magyarországi László mester és társai szerepét a milánói dóm építésében.
• A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat választmányi tagja. A milánói Institut per la Storia dell Arta Lombarda tagja.
• Elismerés: Ipolyi Arnold-emlékérem (1977), Pro Urbe Budapest (1994).
• Főbb művei: Adatok a pálosok XVIII. századi művészeti tevékenységéhez. (Archaeológiai Értesítő, 1936)
  A zirci apátság templomépítkezései a XVIII. században. Egy. doktori értek. is. (Veszprém, 1937)
  Centrális barokk templomok a Dunántúlon. (Magyar Mérnök- és Építész Egylet Közleményei, 1940)
  Georg Raphael Donner ismeretlen magyarországi alkotásai. (Szépművészet, 1941)
  Pietà. Egy barokk motívumvándorlás kérdése. (Regnum, 1947)
  A múzeum miniatúrás kódexlapjainak egy csoportjáról. 1–3. (Bulletin du Musèe Hongrois des Beaux-Arts 1954–1957)
  Régi magyar faszobrok. (Bp., 1958, oroszul és németül is)
  A barokk szobrászat Magyarországon. 1–3. Monográfia és kand. értek. is. (Bp., 1959)
  Magyarországi barokk művészet. (Bp., 1960)
  Német barokk művészet. (Bp., 1961)
  Német reneszánsz művészet. (Bp., 1961)
  Early Wood Carvings in Hungary. (Bp., 1965)
  Hat évszázad könyvdíszítései, miniatúrái. A kiállítást rendezte és a katalógust írta. (Bp., 1966)
  Steinische Beziehungen der ungarländischen Barockkunst. (Acta Historiae Artium, 1967)
  Magyarországi László mester szerepe Milánó és Buda 1391 körüli kapcsolataiban. (Művészettörténeti Értesítő, 1968)
  Leonardo lovasszobra. (Bp., 1972
  angolul: 1989)
  Leonardo utolsó alkotása és az északolasz-francia udvari műveltség 1500 körül. Doktori értek. (Bp., 1977)
  Olasz és spanyol mesterek szobrai. (Bp., 1977, németül és angolul is)
  "Locus amoenus" és "vinculum delictorum" a reneszánsz művészetben. (Bulletin du Musèe Hongrois des Beaux-Arts, 1978)
  Problemi nuovi a un monumento sepolcrale del Verocchio. (Acta Historiae Artium, 1978)
  szerk.: 1945 óta megjelent idegennyelvű művészettörténeti könyvek bibliográfiája Budapest szakkönyvtáraiban. (Bp., 1951)
  Nógrád megye műemlékei. Többekkel. (Bp., 1954)
  Pest megye műemlékei. 1–2. Többekkel. (Bp., 1958).
  
• Irodalom: Sz. Eszláry Éva: In memoriam Mária Aggházy. (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arrts, 1993)
  Eisler János: A. M. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).