Benedikt Ottó (1897. máj. 18. Bp. – 1975. nov. 25. Bp.): villamosmérnök.

• Sz: Benedikt Vilmos (1858–1939) orvos, Eckstein Ilona. F: Benediktné Lőwy Alice (1911–1993) orvos, gyermekgyógyász, neonatológus. Leánya: Benedikt Szvetlána (1936–) villamosmérnök.
• A bécsi műegyetemen villamosmérnöki és műsz. doktori okl. szerzett (1930), a műsz. tudományok doktora (Moszkva, 1937), az MTA tagja (l.: 1956. máj. 30.; r.: 1958. nov. 28.).
• Életút: Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1915–1918), az összeomlás után belépett a KMP-be (1918. dec.). A Tanácsköztársaság idején a forradalmi kormányzótanács megbízásából Bécsben folytatott agitációt; az osztrák rendőrség letartóztatta, két hónapig börtönben tartották, bírósági felmentése után kitoloncolták (1919. márc.–ápr.). Hazatérése után Budapesten Kun Béla személyi titkára (1919. ápr.–júl.), a Tanácsköztársaság bukása után többször letartóztatták, Hajmáskérre (Veszprém vm.), Zalaegerszegre internálták (1919. aug.–1920). Bécsbe menekült (1920. szept.), ahol gyári munkásként dolgozott (1920–1922); az illegális KMP aktivistája (1920–1922), miután megkapta az osztrák állampolgárságot (1922), az Osztrák Kommunista Párt (OKP) tagja (1922- től), ill. a KMP összekötője az OKP-ben. A Rote Fahne c. osztrák pártlap szerkesztője, az OKP KB (1924–1932) és PB tagja (1927– 1932). Bécs város XXII. kerületi pártszervezetének vezetője és az ún. bécsi Antifasiszta Munkaőrségi Alakulat vezetője. Az OKP delegáltjaként részt vett a Komintern VI. moszkvai kongresszusán (1928), ill. a Komintern VB ülésén (1931). A szovjet kormány meghívására a Szovjetunióba költözött (1932), a moszkvai Kirov Dinamó Villamosgépgyár műsz. tanácsadója (1932–1939). Ausztria német megszállása után megfosztották osztrák állampolgárságától, egyidejűleg szovjet állampolgárságot kapott (1938), a moszkvai Közlekedésmérnöki Egyetem tanszékvezető egy. tanára (1939–1955), a szovjet kormány engedélyével Magyarországra költözött (1955). A BME Villamosmérnöki Karán az általa alapított Különleges Villamosgépek (1955. nov. 1.– 1959), ill. Különleges Villamosgépek és Automatika (1959–1961), majd a Villamosgépek Tanszék tanszékvezető egy. tanára (1961–1966); közben az egyetem rektora (1957–1958). Az MTA általa megszervezett Automatizálási Kutatólaboratóriumának vezetője (1960–1964), az Automatizálási Kutatóintézet igazgatója (1966–1971), tud. tanácsadója (1971–1975).
• A magyarországi automatizálási kutatások megszervezőjeként és első irányítójaként elsősorban különleges villamosgépekkel, villamos hajtásokkal és az automatizált villamos hajtások problémáival fogl. Bécsi tartózkodása idején alkotta meg az 50 periódusú, önműködően kompenzált, egyfázisú kommutátor motort, ennek továbbfejlesztésével a II. vh. után létrehozta az autodinnek nevezett erősítőgépet, amelyet a vasúti vontatásban, szerszámgépek és daruk meghajtására használtak. Kidolgozta a dízelmotorok újfajta villamos berendezését, amelyben az önműködően szabályozott frekvenciával gerjesztett kommutátoros generátor rövidre zárt aszinkron motorokat táplál, továbbá kidolgozta az erősen telítődött bonyolult mágneses körök nomografikus számítási módszereit is.
• Emlékezet: Emlékére az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete Benedikt Ottó-díjat alapított (1976?-ban). Budapesten, Kelenföldön (XI. kerület) utcát neveztek el róla (1988-ban).
• Az MTA Automatikai Bizottsága elnöke, az Erősáramú Villamos Bizottság tagja. Az MTA–TMB Energetikai Szakbizottságának elnöke. A Magyar Elektrotechnikai Egyesület (MEE) tb. elnöke (1961-től). Az OMFB elnökségi tagja, az Űrkutatási Bizottság tagja. A Nemzetközi Automatizálási Szövetség (IFAC) alelnöke és az IFAC magyar nemzeti bizottságának elnöke, egyúttal az IFAC Tanácsadó Testületének tagja (1959-től).
• Elismerés: Munka Érdemrend (arany, 1958, 1962 és 1968), Munka Vörös Zászló Érdemrendje (arany, 1967), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967). A BME (1967) és a moszkvai Energetikai Egyetem tb. doktora (1971). Kossuth-díj (életművéért, 1958), Akadémiai Aranyérem (1968).
• Bécsben a Rote Fahne c. osztrák pártlap szerkesztője.
• Főbb művei: Egy úrifiú története. Elb. Benkő Ervin néven. (Wien, 1921
  új kiad. Magyar pokol. Szerk. Markovits Györgyi. Bp., 1965)
  Nomograficseszkij metod raszcseta szlozsnih szilno nasziscsennih magnyitnih cepej elektricseszkih masin. (Moszkva–Leningrád, 1953)
  Elektricseszkaja masina avtodin. Zorovics, A. E.-vel. (Moszkva, 1955)
  Die neue elektrische Maschine “Autodyne”. (Bp.– Berlin, 1957)
  Különleges villamosgépek. 1–2. Monográfia és egy. tankönyv. (Bp., 1957)
  Eine neue Berechnungsmethode für komplizierte, stark gestättigte magnetische Kreise. (Bp., 1957)
  Nagytelítésű bonyolult mágneses körök új számítási módszerei. Ford. Rácz István. (Bp., 1958
  németül: 1960
  angolul: 1962)
  Einige Bemerkungen zu einem Kapitel der Theorie der gittergesteuerten Gleichrichter. Vitályos Lászlóval. (Bp., 1958)
  Aszinkron motorokkal felszerelt Diesel-mozdonyok problémái. (MTA Műszaki Tudományok Osztálya Közleményei, 1959)
  Neune Entwicklungsmöglichkeiten der 50-Hz-Einphasen- Stromwendertriebfahrzeuge. (Bp., 1959)
  The Autodyne. A New Electrical Machine. (New York, 1960)
  Novaja elektricseszkaja masina “avtodin”. (Moszkva–Leningrád, 1961)
  Villamos hajtások. II/1–2. Egy. jegyz. (Bp., 1961
  új kiad. 1966)
  Az automatizálás társadalmi szerepe. (Magyar Tudomány, 1962)
  Az autodinkutatás néhány problémája. (Magyar Tudomány, 1964)
  Villamosgépek. I/1–3. Egy. jegyz. (Bp., 1965–1968)
  Beiträge zur Weiterentwicklung der Theorie der Gleichstrommaschine. 1–2. (Bp., 1975)
  Befejezetlen emlékiratok. Sajtó alá rend. Benedikt Szvetlana. (Bp., 2007).
  
• Irodalom: B. O. (Kardos István: Sokszemközt tudósokkal. Bp., 1974)
  Geszti P. Ottó: B. O. (Műszaki Tudomány, 1975)
  Vámos Tibor: B. O. (Magyar Tudomány, 1976)
  Németh József: B. O. (Pártélet, 1977)
  Szentgyörgyi Zsuzsa: Egy közép-európai mérnöksors. (Életutak. Bp., 2005).