Belohorszky Pál (1948. máj. 4. Nyíregyháza – 1988. dec. 30. Bp.): irodalomtörténész, kritikus.

• Sz: Belohorszky Ferenc gyógyszerész, Argalos Sarolta középiskolai tanár. F: Megyeri Katalin (1952. dec. 17. Bp.) üzemmérnök. Testvére: Belohorszky Ferenc (†1975. Stockholm) zeneszerző; Belohorszky Sára operaénekes és Belohorszky Mária, Sonnevend Péterné könyvtáros, OSZK.
• A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban éretts. (1966), a KLTE BTK-n tanult (1966–1971), az ELTE BTK-n magyar–orosz szakos tanári okl. szerzett (1977) és doktorált (1977); közben a vlagyimiri Lebegyev–Poljanszkij Pedagógiai Főiskolán is tanult (1968–1969).
• Életút: Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) könyvtárosa (1971), a bp.-i Bokányi Dezső általános iskola napközis nevelője (1971–1972), a Magyar Televízió (MTV) Film és Koprodukciós Főosztályának előadója (1972–1973), műsorszerkesztője (1973–1988). A Kortárs c. folyóirat szerkesztőségi tagja (1977–1979). Az MTA–TMB-n Sőtér István aspiránsa (1978–1979).
• 19–20. sz.-i és kortárs magyar és világirodalommal, elsősorban Ivan Bunyin, Madách Imre, Kosztolányi Dezső munkásságával, ill. általános esztétikai kérdésekkel foglalkozott. Több írói portréfilmet készített (pl. Dénes Zsófiáról, Juhász Ferencről, Szentkuthy Miklósról stb.). Öngyilkos lett.
• Elismerés: Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1983), Ady-jutalom (1985).
• Tanulmányai, írásai elsősorban a Magyar Filozófiai Szemlében (1971-től), az Irodalomtörténetben (1971-től), a Filológiai Közlönyben (1971-től), a Kritikában (1971-től) a Valóságban (1976-tól), a Kortársban (1977-től) és a Tiszatájban jelentek meg (1977-től).
• Főbb művei: Ivan Bunyin valóságélményének modellje. (Bp., 1971
  németül: Studia Slavica, 1971)
  Madách és Kierkegaard. (Irodalomtörténet, 1971)
  Tragikus öröklét a pillanatban. Gondolatok Kosztolányi Dezső prózájáról. (Világosság, 1972)
  Madách és a bűntudat filozófiája. (Irodalomtörténet, 1973)
  A “szép” morálja. Kosztolányi Dezső regényei. (Irodalomtörténet, 1975)
  Petőfi Sándor: A csárda romjai. Verselemzés. (Petőfi állomásai. Szerk. Pándi Pál. Bp., 1976)
  A Hamlet Duns Scottus skolasztikus bölcseletének fényében. (Valóság, 1977)
  Haláltánc a Vérrel. Ady Endre kozmogóniája. (Kortárs, 1977)
  Hűség a Tűzhöz. Egy prométheuszi költő: Vas István. (Kortárs, 1978)
  A romantikus én-mítosz ontológiája: Don Juan, Faust, Don Quijote. (Világosság, 1981)
  Négykezes szavakban. 1–2. Kocsis Zoltánnal. (Mozgó Világ, 1981)
  A mulandóság lovagrendje. Tanulmányok, műelemzések. (Bp., 1982)
  King Kong gyermekei. Mai német elbeszélők. Vál., sajtó alá rend., az utószót írta. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1983)
  Égő rózsamáglya. Tanulmányok. (Bp., 1987).
  
• Irodalom: Antall István: Korai búcsú B. P.-tól. (Szabolcs-Szatmári Szemle, 1989)
  Fábián László: B. P. (Új Tükör, 1989. 3.).