Schneller István (1847. aug. 3. Kőszeg, Vas vm. – 1939. jan. 25. Bp.): pedagógus.

• Fia Schneller Károly (1893–1953) jogász, statisztikus.
• soproni ev. líceumban (1866–1868), a hallei (1868–1869, 1871–1873) és a berlini egyetemen teológiát tanult (1869–1870), teológiai doktori okl. szerzett (1874), az MTA tagja (l.: 1913. ápr. 24.).
• Életút: Az eperjesi ev. teológiai akad. r. tanára (1874–1877), a pozsonyi ev. líceumban a filozófia r. tanára (1877–1882), a pozsonyi ev. teológiai akad. r. tanára (1882–1895) és ig.-ja (1885–1894). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a neveléstud. ny. r. tanára (1894–1919), egyúttal uo. a középisk. tanárképzô int. ig.-ja (1905–1918); közben a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettud. Kar dékánja (1898–1899, 1910–1911) és az egyetem rektora (1918–1919). Az összeomlás után, mint a kolozsvári egyetem utolsó rektorát a román hatóságok fegyveres erôszakkal kényszerítették az egy. épületek és int.-ek átadására (1919. máj. 12.). Bp.-en elôkészítette a kolozsvári egyetem Szegedre történô telepítését (1919-tôl). A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen a pedagógia ny. r. tanára (1921–1923). – Személyiségpedagógiával, neveléstörténettel, Pestalozzi munkásságával fogl., önálló neveléselméleti rendszert állított fel, amelyben a fô hangsúlyt az egyén öntudatos személyiséggé fejlesztésére helyezte. – A M. Paedagogiai Társaság alelnöke (1915–1928) és t. tagja (1919-tôl). A M. Filozófiai Társaság választmányi tagja. A Pestalozzi Társaság t. tagja. A Luther Társaság teológiai szakbiz.-ának tagja. – A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem (1896) és a pécsi Erzsébet Tudományegyetem t. doktora (1929).
• Főbb művei: Alkalmi megjegyzések Herbart lélektanának megjegyzéseire. (Athenaeum, 1899)
  Paedagogiai dolgozatok. I–III. (Bp., 1900–1910)
  A nemzeti nevelésrôl (Athenaeum, 1902)
  Jézus Krisztus s a nevelés elve. (Pozsony, 1903)
  Kant neveléselméletérôl. (Athenaeum, 1903)
  Az egyetemi seminariumok. (Kolozsvár, 1905)
  Pestalozzi eszménye. (Magyar Pestalozzi, 1905)
  Egyéniség – személyiség. (Magyar Paedagogia, 1906)
  Az érettségi ellen. (Bp., 1910)
  Adalék Eötvös személyiségének megértéséhez. (Magyar Paedagogia, 1913)
  Herbart paedagogiájának alapjai és a személyiség elve. (Magyar Paedagogia, 1914)
  A középiskolai reformról és annak egyik alakjáról. (Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny, 1915)
  A kolozsvári országos tanárképzô intézet gyakorló középiskolájának tanszervezetére vonatkozó javaslat. (Kolozsvár, 1918)
  Comenius és Pestalozzi. (Proetestáns Szemle, 1918)
  Kant mint pedagógus. (Magyar Paedagogia, 1924)
  Pestalozzi. (Bp., 1927)
  Sch. I. és Imre Sándor tantervelméleti törekvései. Vál. írások. Szerk., bevezetô tanulmányt írta Ravasz János. (Bp., 1984).
  
• Irodalom: Tettamanti Béla: A személyiség nevelésének magyar elmélete. Sch. I. rendszere. (Bp., 1932
  hasonmás kiad.: 1995)
  Dér Miklós: Sch. I. pályája és pedagógiai munkássága. (Szeged, 1937)
  Imre Sándor: Sch. I. (Bp., 1939)
  Pröhle Károly: Sch. I. (Pécs, 1939)
  Neveléstudományunk mai mûvelôi Sch. I.-ról. (Köznevelés, 1947)
  Kemény Gábor: Sch. I. öröksége. (Köznevelés, 1948)
  Pukánszky Béla: Sch. I. (Bp., 1990
  2. kiad. 1995)
  Pukánszky Béla: Sch. I. neveléstana: "a szmeélyiség paedagogikája". (Keresztyén Igazság, 1997)
  Pukánszky Béla: Új válaszok régi kérdésekre. Százötven éve született Sch. I., a személyiségpedagógia magyar képviselôje. (Köznevelés, 1997)
  Pukénszky Béla: "A szeretet nyitja meg a növendék szívét". Százötven esztendeje született Sch. I. (Magyar Pedagógia, 1997)
  Kékes Szabó Mihály: Sch. I. nézetei a családi nevelésrôl. (Magyar Pedagógia, 1998)
  Pukánszky Béla: Sch. I. morálpedagógiai rendszere. A háromlépcsôs etikai fejlôdés. (Iskolakultúra, 1999).