Kerényi Károly (1897. jan. 19. Temesvár, Temes vm. – 1973. ápr. 14. Kirchberg, Svájc): klasszika-filológus, vallástörténész.

• Felesége Kerényi Károlyné Stamberger Erzsébet (1896–1990) klasszika-filológus. Leánya Kerényi Grácia (1925–1985) költô, mûfordító.
• Az MTA tagja (l.: 1946. júl. 24.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
• Életút: A bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1919), görög–latin szakos tanári okl. szerzett (1920), tanulmányait a greifswaldi, a heidelbergi és a tübingeni tudományegyetemen egészítette ki, majd a görög és római vallástörténet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1926). Az MTA tagja (l.: 1946. júl. 24.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; l. tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.). – A bp.-i középisk. tanárképzô int.-ben a görög nyelvtan elôadó tanára (1920–1934); egyúttal a Pázmány Péter Tudományegyetem Klasszika-Filológiai Int. magántanára (1926–1934), a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Klasszika-Filológiai Int. ny. rk. (1934–1936), ny. r. tanára (1936–1940), a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem Klasszika-Filológiai Tanszék tanszékvezetô ny. r. tanára (1940–1943). Mo.-ról Svájcba költözött (1943. ápr.), a baseli tudományegyetemen a m. nyelv és irodalom vendégprofesszora (1944–1947), a zürichi C. G. Jung Int. tud. fômunkatársa és az int. kutatásainak vezetôje (1948–1966). A bonni (1955–1956), az oslói és római (1960), a zürichi (1961), a genovai tudományegyetem vendégprofesszora (1964). – Az ókortudomány és a görög-római vallástörtörténet és irodalom nemzetk. hírû mûvelôje. Késôbbi munkásságára erôsen hatott a Jung-féle pszichoanalitikai irányzat. – A Vajda János Társaság elnöki tanácsának tagja. A firenzei Istituto di Studi Etruschi tagja (1933-tól). A frankfurti Forschungsinstitut für Kulturmorphologie l. tagja. A Norvég Tud. Akad. külsô tagja (1961). – Uppsalai Tudományegyetem Teológiai Karának t. doktora (1963), Széchenyi-díj (posztumusz, 1990). – Az Egyetemes Philologiai Közlöny c. folyóirat (Koszó Jánossal, 1926–1934), a Sziget c. évkönyv (1935–1939), az Officina Kétnyelvû Klasszikusok c. könyvsorozat szerkesztôje (1935–1943).
• Főbb művei: Platon és Longinus. Egy. doktori értek. (Bp., 1919)
  Angyali epika. (Bp., 1920)
  Die griechisch-orientalische Romanliteratur in religiosgeschichtlicher Bedeutung. (Tübingen, 1927
  új kiad. Darmstadt, 1962)
  Gondolatok Dionysosról. (Pécs, 1935)
  Egyetemes történet. II. Az ókor története. Írta és szerk. Többekkel. (Bp., 1935
  hasonmás kiad. 1991)
  Római ókortudományunk a háború után. (Pécs, 1936)
  Apollon. (Wien–Amsterdam–Leipzig, 1937
  3. kiad. Düsseldorf, 1953)
  Pythagoras és Orpheus. (Berlin, 1938
  2. kiad. Amsterdam, 1940)
  Die antike Religion. (Amsterdam, 1940
  4. kiad.: Die Religion der Griechen und Römer címmel München, 1963)
  Einführung in das Wesen der Mythologie. Jung, C. G.-vel. (Amsterdam, 1941
  4. kiad. Zürich, 1951)
  Töchter der Sonne. (Zürich, 1944)
  Romandichtung und Mythologie. Mann, Th.-vel. (Zürich, 1945)
  Prometheus. (Zürich, 1946
  3. kiad. Hamburg, 1962
  angolul London, 1963)
  Der göttliche Arzt. Monográfia. (Basel, 1947)
  Socrates Socraticus. Kísérlet egy Sokrates-életrajz megalapozására. Akad.-i székfoglaló. (Elhangzott: 1947. dec. 15.)
  Die Mythologie der Griechen. (München–Wien, 1951
  2. kiad. 1958
  magyarul: Görög mitológia. Bp., 1977
  2. kiad. Szeged, 1997)
  Die Mysterien von Eleusis. (Zürich, 1962)
  Humanistische Seelenforschung. (München–Wien, 1956)
  Auf Spuren des Mythos. (München–Wien, 1967)
  Tage- und Wanderbücher. 1953–1960. (München–Wien, 1969)
  Antike Religion. (München–Wien, 1971)
  Zeus und Hera. (Leiden, 1972)
  Dionysos. (München–Wien, 1976)
  Apollon und Niobe. (München–Wien, 1980)
  Beszélgetések a Szerelemrôl. Sajtó alá rend. Kerényi Grácia. (Bp., 1983)
  Halhatatlanság és Apollón-vallás. Ókortudományi tanulmányok. 1918–1943. Vál., sajtó alá rend. Komoróczy Géza, Szilágyi János György. (Bp., 1984)
  Hermész a lélekvezetô. (Bp., 1984)
  Wege und Weggenossen. 1–2. köt. (München–Wien, 1985–1988)
  Mi a mitológia? Tanulmányok a homerosi himnuszokhoz. (Bp., 1988)
  Beszélgetések levélben. (Bp., 1989)
  Az égei ünnep. Tanulmányok a 40-es évekbôl. Vál., ford. Kocziszky Éva. (Bp., 1995).
  
• Irodalom: Szilágyi János György: K. K. emlékezete. (Antik Tanulmányok, 1973)
  Kerényi Magda: Commemorazione di Carlo Kerényi. (Archivio di Filosofia. Roma, 1974)
  Gál István: Jegyzet K. K.-ról. (Forrás, 1975)
  K. K. és a humanizmus. (Zürich, 1977)
  Falus Róbert: K. K. mítosza és mitológiája. (Kritika, 1978)
  Lackó Miklós: Sziget és külvilág. K. K. és a magyar szellemi élet. (Antik Tanulmányok, 1978)
  K. K és a humanizmus. (Bern, 1978)
  Lisztóczky László: "A mythosok határán." K. K. és Gulyás Pál. (Literatura, 1984)
  Szilágyi János György: Mi filológusok. (Antik Tanulmányok, 1984)
  Kocziszky Éva: A mitológus K. K. (Valóság, 1987)
  Lackó Miklós: Párbeszéd levelekben. (Új Írás, 1988)
  Adj ideákat az idônek! K. K. és Gulyás Pál barátságának dokumentumai. Sajtó alá rend. Lisztóczky László. (Bp., 1989)
  Hanák Tibor: Apolló és Dionüszosz között. Kerényi és a filozófia (Újhold-Évkönyv, 1990)
  Vincze Zsuzsa: Palackposta a szellem szigetérôl. A Sziget-kör és a sziget-gondolat. (Jelenkor, 1997)
  Monostori Imre: "A tudás is teremthet életérzést és új emberséget." K. K. fogadtatástörténete Magyarországon. 1935–1996. (Jelenkor, 1997)
  Spineto, N.: Forráskutatás és "emberkutatás". K. K. és az olaszországi vallástörténeti kutatások. (Beszélô, 1998)
  Szilágyi János György: Egy halálhír. K. K. (Beszélô, 1998)
  Szilágyi János György: Egy elmaradt emlékkönyv helyett. tisztelgés K. K. elôtt. (Európai Utas, 1999)
  Mitológia és humanitás. K. K. 100. születésnapjára. Szerk. Szilágyi János György. (Bp., 1999).