Bogisich Mihály (1839. jan. 10. Pest – 1919. aug. 6. Esztergom): zeneszerző, zenetörténész, zenei író.

• A Nemzeti Zenedében (1850-től) és a pesti kegyesrendi főgimnáziumban tanult, majd a bécsi Pázmáneumban teológiai és zenei tanulmányokat folytatott (1859–1863), pappá szentelték (1863. júl. 27.). Az MTA tagja (l.: 1880. máj. 20.).
• Életút: Szomoron (1863-1864), Kürtön (1864–1868), Buda-Tabánban (1868–1869), Buda-Vízivárosban (1869–1870), Pest-Belvárosban káplán (1870–1882). A budavári Nagyboldogasszony-templom plébánosa (1882–1898), esztergomi kanonok (1898–1919). Herpályi c. prépost és érseki biztos (1883-tól), pristinai c. püspök (1896-tól), bp.-i esperes (1890-től), prelátus (1901-től), barsi (1906-tól) és székesegyházi esperes (1916-tól). A bp.-i tudományegyetemen az általános és az egyházi zenetörténelem magántanára (1881-től). Németországban és Svájcban kormánymegbízásból az egyházi zenét tanulmányozta.
• A magyar katolikus egyházzene jelentős újítója, munkássága alapvető jelentőségű a magyar egyháztörténetben. Ő hívta fel a tudományos világ figyelmét a régi kódexekben lévő egyházi énekekre, s kezdte meg a magyarországi egyházzenei emlékek összegyűjtését és előadását. A budai Mátyás-templomban újjászervezte az ének- és zenekart, amelynek műsorán már szerepeltek Palestrina (Missa Papae Marcelli és Improperia), valamint Lassus és Victoria művei. Az egyházi zene klasszikusai közül többet átírt énekkarra, ill. több egyházi énekes- és imakönyvet állított össze. Kezdeményezésére alakult meg az Országos Magyar Cecília Egyesület. Zeneszerzőként elsősorban egyházi és világi himnuszokat, kórusműveket és dalokat írt.
• Emlékezet: Arcképe megjelent az Ország–Világ és a Budapesti Hírlap (1882. 187). c. lapokban.
• A Szent István Akadémia tagja (1915). A Budai Zeneakadémia (1868–1876) és a Nemzeti Zenede titkára (1876–1882). Az Országos Magyar Cecília Egyesület alapító elnöke (1897–1919).
• Elismerés: Az MTA Haynald-díja és Horváth-féle jutalma (1879).
• Főbb művei: írásai: Melyik a valódi egyházi zene? (Bp., 1878)
  A gyermek szent fohászai. Ima- és énekeskönyv. (Bp., 1879
  12. kiad. 1904)
  A keresztény egyház ősi zenéje. Az apostolok korától a németalföldi iskola megalapításáig. Műtörténelmi és gyakorlati kézikönyv. I–III. (Eger, 1879)
  Egyház-zenészeti jegyzeteim. Töredékek naplómból. (Bp., 1880)
  Magyar egyházi népénekek a XVIII-ik századból. Akadémiai székfoglaló zongora- és énekhanggal kísérve. (Elhangzott: 1881. febr. 21.
  megjelent: Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből. Bp., 1881
  kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1881)
  Cantionale et passionale Hungaricum Societas Jesu … XVIII. századbeli katholikus énekgyűjtemény. (Bp., 1882)
  Szegedi Ferencz Lénárt egri püspök énekeskönyve 1674-ből. (Bp., 1896)
  Őseink buzgósága imákban és énekekben. (Bp., 1888
  2. kiad. 1895)
  Szent István napi egyházbeszéd. (Bp., 1897)
  zeneművei: Dicshymnus főm. és főt. Simor János bíbornok aranymiséje emlékére (karének, 1886)
  tizenkét eredeti magyar dal (egy énekhangra és zongorára, 1892)
  első eredeti magyar rapszódia (nagyzenekarra, 1894)
  Király- himnusz (énekkarra zongorakísérettel, 1895)
  második eredeti magyar rapszódia (nagyzenekarra, 1895).
  
• Irodalom: Walter Gyula: B. M. emléke. (Katholikus Szemle, 1923).